„Megszámlálhatatlan” prérikutya kölyök 2020. július 13.

Állatkertünk máskor is sok érdekességet kínál a látogatóknak (hiszen köztudott, hogy a hazai állatkertek közül nálunk lehet a legtöbb féle állatot látni), most azonban különösen sok a látnivaló. Azóta, hogy a koronavírus járvány miatti 66 napos zárva tartás után újra megnyitottuk a kapukat, számos újdonság érkezett. Közülük a Parma-kenguru és az aranyszőrű takin eddig nem is volt az Állatkertben, és bár kis pandákkal már harminc esztendeje foglalkozunk, a hím állat újonnan érkezett hozzánk. Ráadásul rengeteg kölyök és fióka jött világra mostanában, így bármerre is járunk az Állatkertben, mindenütt cseperedő apróságokat figyelhetünk meg. Gyermekáldás volt például a tapíroknál, a veszélyeztetett ázsiai vadkutyáknál, de a kétpúpú tevéknél, a flamingóknál és a ritka tarvarjaknál is.

A sok kisállat között eddig nem esett szó a prérikutya kölykökről, pedig náluk is több kölyök cseperedik éppen. A prérikutyák a telet a felszín alatti üregekben, téli álomba merülve töltik, és tavasszal hozzák világra utódaikat. Azt, hogy ez pontosan mikor történik, az időjárás is befolyásolja. Idén úgy alakult, hogy a kicsik viszonylag későn jöttek a világra, ez azonban csak akkor derült ki, amikor – nagyjából hathetes korukban – először jöttek elő a járatokból. Mostanra már kéthónaposak is elmúltak, de persze még mindig kicsinek számítanak, és igencsak játékosak. Érdemes megfigyelni őket, amint naphosszat hancúroznak a kifutóban.

Aki szeretné, megpróbálhatja összeszámlálni a kölyköket. Ez persze nem egyszerű feladat, mert a kölykök nem mindig egyszerre jönnek fel a felszínre, hanem ki-be járnak a járatokba, és mivel az összes felszínre nyíló kürtő összeköttetésben van egymással a föld alatt, sosem tudni, melyikük honnan bukkan majd elő. Ez enyhén szólva megnehezíti a kölykök összeszámlálását. A gondozók – nem kis türelemmel – eddig kilenc apróságot számoltak össze, de elképzelhető, hogy több is van belőlük.

A társas prérikutyákról (Cynomys ludovicianus) egyébként érdemes tudni, hogy nevük egy kissé megtévesztő. Az ugyan kétségtelen, hogy az észak-amerikai prériken őshonosak, a kutyákhoz viszont nem sok közül van. Ezek az állatok ugyanis rágcsálók, a hazai fajok közül rokonság szempontjából a mókushoz állnak a legközelebb. Famászás helyett viszont talajlakó életmódot folytatnak, és sok időt töltenek a felszín alatti üregrendszerben is.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.