Mi az a matakó? 2016. október 17.

A tatu néven közismert övesállatok sok látogatókat késztetik elgondolkodásra, találgatásokra. Különleges megjelenésük miatt ugyanis nem mindenki tudja elsőre eldönteni, miféle állatok is lehetnek ezek a páncélozott jószágok. Bár az állatok férőhelyénél természetesen nem mulasztjuk el az ismeretterjesztő fajtáblák elhelyezését, vannak, akik inkább találgatnak, hogy milyen élőlények is az övesállatok valójában. Hallottunk már olyan felvetést is, hogy bizonyára a „pincebogarakhoz” (amelyek valójában nem is bogarak, hanem ászkák) lehet közük, legalábbis van, akit az öves páncél az ászkák szelvényezett kitinvázára emlékezteti. Ennek ellenére a legtöbb ember számára azért világos, hogy a tatuk emlősállatok.

Az emlősállatok egyik csoportját vendégízületeseknek nevezik. Ebbe a rokonsági körbe tartoznak a lajhárok, a hangyászok, valamint az övesállatok, a tatuk is. Az övesállatok a törzsfejlődés során a dél-amerikai kontinensen alakultak ki, s legtöbb fajuk ma is ott található meg. Amikor azonban a kontinensvándorlások során Dél-Amerika és Észak-Amerika egyre közelebb került egymáshoz, s végül 12 millió évvel ezelőtt a Panamai-földnyelv kialakulásával közvetlen szárazföldi kapcsolat jött létre a két kontinens között, az övesállatok egyes fajai észak felé kezdtek terjeszkedni, így mind a mai napig vannak észak-amerikai tatuk is. A földtörténeti múlt egyes időszakaihoz képest ma már valamivel kevesebb faj képviseli az övesállatokat, de a természettudósok így is több mint húsz különböző tatufajt tartanak számon. Ezek közül Állatkertünkben két fajt is láthat a közönség: a nagy szőröstatut (Chaetophractus villosus), amelyek tartásának komoly hagyományai vannak Budapesten, valamint a matakót (Tolypeutes matacus), amely viszont az év eleje óta látható újdonságnak számít.

A matakó Brazíliában, Argentínában. Paraguay-ban és Bolíviában őshonos. Életmódja és testének felépítése nagyjából megfelel az összes többi tatufajra jellemzőknek. Így tehát a matakó hátát is irhaeredetű csontos páncél borítja, amely vállövi és medenceövi páncélból, illetve a közöttük lévő, az összegömbölyödést segítő három övből áll. A különböző tatuk különböző mértékben képesek összegömbölyödni. A matakónál a páncél részei közötti kapcsolódás annyira rugalmas, hogy az összegömbölyödés szinte teljes, az állat egyszerűen „labdát csinál magából”.