Móric lett az orangutángyerek neve! 2020. augusztus 19.

Honlapunk és Facebook-oldalunk rendszeres olvasói előtt nem titok, hogy egyik nőstény orangutánunk, a tizenkilenc esztendős Lia augusztus 5-én hajnalban egy kölyöknek adott életet. A jövevényről azóta kiderült, hogy kisfiú, a múlt héten pedig szavazást is indítottunk annak eldöntésére, hogy mi legyen az ifjú orangután neve.

A sok-sok javaslat közül az előzsűrizést követően három név maradt „a kalapban", ezek közül lehetett választani. A szavazás öt napja alatt több mint tizenhatezer voks érkezett és a Móric név lett a befutó. A kicsi tehát ezen a néven kerül bejegyzésre a nemzetközi orangután törzskönyvbe: ezekről a kritikusan veszélyeztetett emberszabásúakról ugyanis a világ állatkertjei nemzetközi törzskönyvet is vezetnek.

A szavazás végeredményét nem véletlenül a mai napon jelentettük be. Ma, augusztus 19-én van ugyanis az orangutánok világnapja, vagy ha úgy tetszik, a nemzetközi orangután nap (International Orangutan Day). A természetvédelem, illetve a veszélyeztetett fajok védelme iránt érdeklődő emberek, közösségek, szervezetek és intézmények e jeles napon igyekeznek felhívni a figyelmet e különleges főemlősökre, és azokra a veszélyekre is, amelyek fennmaradásukat fenyegetik. Így teszünk mi is, így a szavazáson nyertes név bejelentése mellett kicsit részletesebben is írunk az orangutánokról.

A természettudósok hagyományosan kétféle orangutánt különböztettek meg: a borneóit és a szumátrait. Ezeket korábban ugyanazon faj két alfajának tekintették, ám a szumátrai és a borneói orangutánok közötti különbségek miatt ma már a legtöbb szakember úgy véli, két különálló fajról van szó. Ráadásul a legújabb kutatási eredmények szerint az egyik szumátrai állomány annyira különbözik a többi szumátrai orangutántól, hogy ezeket az állatokat 2017 óta külön fajként tartják számon tapanuli orangután név alatt. Így ma már az orangutánok három faját különböztetjük meg.

Sajnos mind a szumátrai, mind a borneói, mind pedig a tapanuli orangutánok kritikusan veszélyeztetett állatoknak számítanak. Több oka is van a fenyegetettségüknek, ám a legfőbb veszélyeztető tényező a természetes élőhelyek pusztulása, zsugorodása, átalakulása. Különösen az egyre nagyobb kiterjedésű olajpálma ültetvények jelentenek gondot, aminek következtében sokan bojkottálják a pálmaolaj tartalmú termékeket, vagy legalábbis igyekeznek elkerülni azokat. Ennek hatására sok gyártó ma már odafigyel arra, hogy termékeiben a pálmaolajat más anyagokkal helyettesítse, s ezt természetesen fel is tüntetik a csomagoláson (mint ahogy a pálmaolaj felhasználását is fel kell tüntetni). Természetesen sok más veszélyeztető tényező is van, az éghajlatváltozástól kezdve a gyakori erdőtüzekig, vagy akár az orrvadászatig és az illegális befogásig. Emiatt sajnos mindhárom orangután faj vadonbeli állománya csökken, annak ellenére, hogy az indonéz kormány sok erőfeszítést tesz a védelmük érdekében.

A korszerű, akkreditált állatkertek is sokat tesznek az orangutánok védelméért. Egyrészt az állatok bemutatásával párhuzamosan szinte minden állatkertben kialakítanak egy olyan információs rendszert, amely a fennmaradásukat fenyegető veszélyeket is bemutatja. Másrészt azt állatkertek szaporítják is az orangutánokat, nemcsak azért, hogy az állatkerti orangutánok utánpótlását biztosítsák, hanem egyre inkább amiatt, hogy az állatkerti szaporítással is segítsenek megmenteni őket a kipusztulástól.

Ehhez persze az egyes állatkertek közötti összehangolt munkára van szükség, hogy minden állat számára megtalálják a megfelelő párt. Ezért egyrészt nemzetközi törzskönyvet tartanak fenn, amelyben minden, az állatkerti világhálózathoz csatlakozott intézmény orangutánjainak adatai megtalálhatók, és így minden állatról meg lehet mondani, hogy kicsoda, és milyen rokonságban áll a többiekkel. Emellett az egyes regionális állatkerti szakmai szervezetek olyan tenyészprogramot is életre hívtak, amelyek az orangutánok szaporítását hangolják össze nemzetközi szinten. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) tenyészprogramjait EEP néven emlegetik szakmai körökben, és minden a borneói, mind a szumátrai orangutánok esetében működik egy-egy ilyen tenyészprogram. E program részese a Fővárosi Állat- és Növénykert.

A mi Állatkertünkben az orangutánok tartása már száz évnél is régebbi múltra tekint vissza, hiszen az első orangutánt az 1890-es években mutattuk be. Az idők során több alkalommal is láthatott a közönségünk ilyen állatokat, de voltak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem volt orangután Budapesten. Az elmúlt mintegy negyven évben viszont folyamatosan foglalkoztunk orangutánokkal, és az 1990-es évek eleje óta rendszeresen szaporítjuk is őket.

Lia, a mostani kicsi anyukája 19 esztendős, és 2013 óta él Állatkertünkben. 2014 végén már született egy kölyke, a kis Lone, aki most némi csodálkozással fogadta, hogy kisöccse megszületésével Lia már nem csak vele foglalkozik. Másik felnőtt nőstényünk, Jula 18 esztendős, és 2014-ben – pár nappal Lia előtt – neki is született egy kölyke AnnaHanna személyében. Aztán ott van a kölykök apja, a 24 éves Chuij, és Moira, a szintén budapesti születésű, tízéves fiatal nőstény is. Így a mostani kicsivel együtt összesen hét orangutánt láthat Állatkertünk közönsége.

A legifjabb gyerkőc megszemléléséhez persze kell még egy kis szerencse. Jóllehet az anyát már a teljes nyitvatartási időben látni lehet, akár bent a házban, akár a kifutóban tartózkodik éppen, mivel a kicsi szorosan bújik anyjához, hol jobban, hol kevésbé látható, attól függően, hogy Lia épp merre jár és milyen testhelyzetet vesz fel. Aki csak pár percet szán az orangutánokra, akkor láthatja a kicsit, ha épp szerencséje van. Aki azonban több órát is hajlandó rászánni, szinte biztos, hogy sikerül megfigyelnie a jövevényt. Az elmúlt napokban már sokan látták az orang kisfiút, és ahogy telnek a napok és a hetek, egyre jobbak és jobbak az esélyek arra, hogy mindenki megcsodálhassa, aki szeretné.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.