Tíz éve született a világelső orrszarvú 2017. január 26.
2007. január 23-án, kedden este nagy volt az izgalom a Fővárosi Állat- és Növénykert azóta már lebontott egykori Bölényházában, amely abban az időben a szélesszájú orrszarvúak lakhelye volt. Lulu, az akkor 27 éves nőstény orrszarvú ugyanis éppen elleni készült. A gondozók és az állatorvosok lélegzetüket visszafojtva figyelték, hogy minden rendben történik-e. Vajon minden rendben lesz az elléssel? Az újszülött egészséges lesz? Mit szól majd hozzá az anyaállat? A kicsi megtalálja-e az emlőket? Sok volt a kérdés, és minden érintett arra várt, hogy mindez kiderüljön.
A történet azonban nem ekkor, hanem még évekkel korábban kezdődött. A Fővárosi Állat- és Növénykertben ugyanis már a múltban is tartottak orrszarvúakat, ám a régi időkben sosem szaporodtak. Már csak azért sem, mert rendszerint egyedül voltak. Nem volt párja sem az 1894-ben Budapestre érkezett szumátrai orrszarvúnak, sem az 1929-ben beszerzett, Pityu nevű keskenyszájú orrszarvúnak, sem Tecának, aki szintén a keskenyszájú fajhoz tartozott, és 1969-ben lett a kert lakója. 1983-ban viszont egy pár igen fiatal szélesszájú orrszarvút sikerült beszerezni Lulu és Easyboy személyében.
Miért volt szükség mesterséges termékenyítésre?
Teltek-múltak az évek, de a két orrszarvú csak nem érdeklődött egymás iránt, legalábbis nem annyira, hogy abból kis orrszarvú szülessen. Mint kiderült, ez leginkább azért alakult így, mert testvéreknek tekintették egymást. Annak ellenére, hogy a nőstény állat Dél-Afrikában, a hím pedig egy angol szafariparkban született, így nem volt semmiféle vérrokonság kettőjük között. A két állat Budapestre érkezésekor még nem volt ismeretes, de az ezredfordulóra a természettudósok felismerték, hogy ha két ellenkező nemű szélesszájú orrszarvú egészen fiatal korától ismeri egymást, akkor azok rendszerint nem mutatnak egymás iránt nemi érdeklődést. A jelenségnek alighanem az az oka, hogy az egy időben született fiatalok a természetben általában féltestvérek, az adott területen legerősebb, domináns hím más-más anyától származó utódai, így nem szerencsés, ha egymás között párosodnak. Lulu és Easyboy esetében ugyan nem ez volt a helyzet, de ők ezt nem tudták, ifjúkori ismeretségük okán ők is testvérnek tekintették egymást.
Mit lehet tenni ilyen helyzetben, ha mégis azt szeretnénk, hogy szaporodjanak az orrszarvúak? Elméletileg több módszer is szóba jöhet. Lehetséges például a két állat egyikének cseréje egy másik tenyészállatra. Felmerülhet a meglévő állatok átmeneti különválasztása is, hátha később a viszontlátás öröme felébreszti bennük a nemi érdeklődést. Végül stimuláló hatása lehet annak is, ha egy idegen hím bélsarát tesszük be a kifutóba. És persze ott van még lehetőségként a mesterséges termékenyítés is.
Mesterséges megtermékenyítésről, lombik-bébiről mindenki hallott már, hiszen ez az eljárás elterjedtnek számít a humán orvoslásban. Ott azonban rendszerint az történik, hogy az anya szervezetéből származó petesejt, illetve az apából származó hímivarsejt laboratóriumi körülmények között találkozik (ezért is nevezik in vitro, vagyis „üvegben lezajló” fertilizációnak), s a már megtermékenyített petesejtet ültetik vissza az anya szervezetébe.
Az állattenyésztésben legelterjedtebben alkalmazott eljárás azonban eltér ettől, éppen ezért szabatosan nem is mesterséges megtermékenyítésnek, hanem mesterséges termékenyítésnek, idegen szóval inszeminálásnak nevezik. Az inszeminálásnál csak a hímivarsejteket juttatják be művi úton az anyaállat testébe, s az ivarsejtek találkozása, a tulajdonképpeni megtermékenyülés viszont már ott, jobbára a petevezetőben történik.
Ezt az eljárást a gazdasági haszonállatoknál széles körben alkalmazzák. Lovaknál, szarvasmarháknál, sertéseknél, juhoknál, sőt még pulykáknál is. Mi több, az igazán nagy testméretű pulykahibrideknél a szaporodás természetes úton már nem is volna lehetséges, csakis mesterséges termékenyítés útján.
Persze az a tény, hogy a mesterséges termékenyítéssel számos állatnál már évtizedek óta foglalkoznak, nem jelenti azt automatikusan, hogy ezt az orrszarvúaknál is olyan egyszerűen végre lehetne hajtani. Mivel vadállatokról van szó, eleve kevésbé hajlamosak az együttműködésre. Nagy testméretük miatt ráadásul az ultrahangos diagnosztika is komoly nehézségekbe ütközik. És persze anatómiai felépítésük is eltér a jól ismert gazdasági haszonállatokétól. Igaz, hogy az orrszarvúak testfelépítése és élettani sajátosságai bizonyos tekintetben emlékeztetnek a lovakéra, de ez is kevés ahhoz, hogy pusztán a gazdasági haszonállatok termékenyítésének tapasztalatai alapján az orrszarvúakon is egyszerűen végre lehessen hajtani egy ilyen beavatkozást.
A 2000-es évek elején történt, hogy a berlini Állatkerti és Vadállatkutató Intézet (IZW) szaporodásbiológiai munkacsoportja komolyan foglalkozni kezdett az orrszarvúak mesterséges termékenyítésére irányuló eljárás kidolgozásával, azok után, hogy az elefántok inszeminálásában már jelentős sikereket értek el. Törekvésük találkozott a Fővárosi Állat- és Növénykert azon szándékával, hogy Lulut és Easyboy-t valamilyen módon szaporodásra próbálja bírjuk. Ebből született meg az a nemzetközi együttműködés, amely végül tíz évvel ezelőtt az első orrszarvúnk, s egyben a világ első mesterséges termékenyítésből való orrszarvújának megszületéséhez vezetett.
Hogyan „készül” az orrszarvú?
A munka a két tenyészállat szaporodásbiológiai állapotának felmérésével, illetve Lulu ciklusának hosszabb időn át tartó követésével kezdődött. A programban részt vevő szakemberek részben takarmányváltással, részben más beavatkozásokkal jelentősen javították is a fogamzó képességet. Végül, megfelelő előkészítés után, 2004. április 6-án sor került Lulu mesterséges termékenyítésére a nemzetközi szakértő csapat által kidolgozott eljárással. A beavatkozás sikeresnek is bizonyult, hiszen nemcsak a fogantatás történt meg, hanem az embrió rendben el is kezdett fejlődni. Az IZW munkatársai más állatkertekkel együttműködve is végeztek hasonló beavatkozásokat, de ott vagy nem történt fogamzás, vagy az embriók nem maradtak meg sokáig. Így a vemhesség hatodik hónapjának elérése már jelentős mérföldkőnek számított, olyannyira, hogy az erről szóló beszámolót közzé is tették a Science nevű tekintélyes szakfolyóiratban. Persze ekkor még a vemhesség felénél sem jártunk, hiszen a szélesszájú orrszarvúaknál a vemhességi idő 16-18 hónap szokott lenni.
Ez a vemhesség végül nem volt sikeres abban az értelemben, hogy a 2005. augusztus 9-i elléskor a kicsi halva született, épp az ellés során felmerült komplikáció miatt. A szomorú fejlemény mellett azonban bizakodásra adott okot, hogy maga a vemhesség minden tekintetben rendben zajlott, s igen jót tett Lulu élettani állapotának is. Így tehát már szeptember 8-án egy újabb mesterséges termékenyítést hajtottak végre a nőstény orrszarvún. Azért ilyen hamar, mert ezeknél az állatoknál az ellés után egy hónappal különösen jó az esély a sikeres fogantatásra.
A termékenyítést követő hetekben folyamatosan vizsgálták a Lulutól vett bélsár- és vizeletminták hormontartalmát, amelynek nyomán már lehetett sejteni, hogy ez a termékenyítés is sikeres volt. Egészen biztosan azonban csak akkor lehettek benne a szakemberek, amikor 2005. december 3-án egy ultrahangos vizsgálatot is végeztek. A berendezés segítségével ekkor már látni lehetett az anyaállat méhében fejlődő, 8,5 centiméteres magzatot.
A világraszóló születés
A kicsi világra jövetelére 2007 januárjában lehetett számítani, s január 23-án reggelre már egyértelműen látni lehetett a közelgő ellés jeleit. Az újszülött végül délután, egészen pontosan 17 óra 55 perckor született meg. Az egészséges, életerős borjú nem sokkal később sikeresen lábra is állt, s elkezdte az emlőket keresni. Anyatejhez azonban sajnos nem jutott, mert bár Lulu jól fogadta a jövevény érkezését, azt nem hagyta, hogy az emlőkhöz férjen. Az ilyesmi nem ritka a tapasztalatlan, első utódjukat nevelő állatoknál. Lovaknál is előfordul, de náluk lehetőség van arra, hogy a kancát kötőfékkel megfogva a csikót rávezessék az emlőkre. Egy orrszarvúnál – annak nagy testi ereje miatt – ez a lehetőség szóba sem jöhet, így, ha az újszülött órák elteltével sem jut anyatejhez, mesterségesen kell megkezdeni a táplálását.
Ilyenkor az idő a legkényesebb kérdés. A cumisüveggel való etetés megkezdésével ugyanis nem szabad kapkodni, mert lehet, hogy ha még egy kicsit több időt hagyunk, végül természetes úton is sikerül a dolog (amit megakadályozunk, ha addig már belekezdünk a mesterséges táplálásba). Ha viszont túl sokáig várunk, a borjú egyszerűen éhen pusztul. Ráadásul az első táplálkozáskor hozzá kell jutnia az immunrendszer működéséhez szükséges anyagokhoz is.
A kis orrszarvú esetében szakembereink nyolc és fél órát vártak. Ezután etették meg a kicsit az életfontosságú ellenanyagokat tartalmazó kolosztrum-készítménnyel. Az így felerősített borjút ezután ismét megpróbálták az anya gondjaira bízni, de Lulu ekkor már végképp hallani sem akart a dologról. Így meg kellett kezdeni a jövevény mesterséges, cumisüvegből történő nevelését. Az ehhez szükséges tápszert, amely táplálóanyag-tartalmát tekintve utánozta az orrszarvú tejét, eleve előkészítették, minden eshetőségre számítva.
A borjú világra jövetele óriási szenzációnak számított. Nemcsak azért, mert először született Budapesten orrszarvú, hanem legfőképpen azért, mert a programban részt vevő német, osztrák és magyar szakemberek együttes munkája nyomán az egész földkerekségen első alkalommal jött világra mesterséges termékenyítésből született, egészséges orrszarvú borjú. A hazai médiumok mellett a világsajtó is foglalkozott ezzel a jelentős szakmai eredménnyel, így a USA Today-tól kezdve a Frankfurter Allgemeine Zeitungig a világ szinte minden pontján hírt adtak a budapesti orrszarvú születéséről. A Die Welt a címlapján hozta a hírt, a brit Reuters Hírügynökség pedig – nem minden alap nélkül – úgy fogalmazott, hogy Layla Magyarország válasza a berlini jegesmedve bocs által kiváltott Knut-jelenségre.
Nagy volt tehát az öröm és a sajtóvisszhang, ám a jövevény világra jövetele után még egyáltalán nem lehetett elégedetten hátradőlni. Hiszen a kicsit cumisüveggel kellett felnevelni, ráadásul gondoskodni kellett az anyaállat „helyettesítéséről” is. Sikerült szereznünk egy szinte életnagyságú plüss oroszlánt, így a borjú ahhoz bújhatott hozzá. A gondozók pedig időt és fáradtságot nem kímélve gondoskodtak a kicsi táplálásáról.
35 liter tej naponta
A jövevény az első napokban másfél óránként kapott enni, nemcsak nappal, hanem az éjjeli órákban is. Egy táplálkozás alkalmával 700-900 ml tejet ivott meg. Egyhónapos korában már elegendő volt a napi ötszöri étkezés, reggel 7-kor, délelőtt 10-kor, délután 1-kor, 3-kor és 5-kor, illetve este 7-kor. Ebben az időszakban viszont már 2 liter tejet is elfogyasztott egy-egy etetéskor. Mire kéthónapos lett, ez a szám felment 4 literre, ugyancsak napi ötszöri etetés mellett, vagyis ekkorra már napi 20 liter tejet ivott meg. Sőt, öthónapos korában még mindig napi négy alkalommal cumiztatták, úgy, hogy alkalmanként 9, naponta pedig összesen 35-36 liter tej fogyott. Ez bizony nem kis mennyiség, bár nem szabad elfelejteni, hogy az orrszarvak már borjú korukban is termetes állatok.
A mi orrszarvúnk január 23-i születésekor 58 kg-ot nyomott, március 10-re elérte a 100 kg-ot, május 8-ra a 200-at, június 28-ra a 300-at, szeptember 6-ra pedig már 400 kg volt a testtömege. A gondozók minden nap megmérték a súlyát, egészen addig, amíg el nem érte a 600 kg-ot. Annak a speciális mérlegnek ugyanis, amelyet a SPAR-tól kaptunk kölcsön, ennyi volt a mérési határa. Mivel a vadonban, illetve az állatkertekben, de természetes táplálás mellett felcseperedett orrszarvúaknál a legritkább esetben van mód a testtömeg-gyarapodás napi rendszerességgel történő nyomon követésére, a mérési eredmények adatsora az orrszarvúak egyedfejlődésére vonatkozó ismereteket is jelentősen bővítette.
A nagyközönség érdeklődése és lelkesedése persze határtalan volt. Főleg azt követően, hogy a jövevény április 5-én a nagyközönségnek is bemutatkozott. A napközbeni etetésekre a kifutóban került sor, hogy minden érdeklődő jól láthassa. A nyilvánosság segítségét kértük az ifjú orrszarvú nevének kiválasztására is. Mivel az állat nőstény volt, L-betűs afrikai lánynevekre lehetett szavazni. A legtöbb voksot a Layla kapta, amely Kenyában és Tanzániában használatos, szuahéli eredetű név, és annyit jelent, hogy „este született”.
További mérföldkövek
Layla az elmúlt tíz évben tovább növekedett, elérte a kifejlett méretét, és most már felnőtt állatnak számít. Továbbra is Állatkertünk lakója, így látogatóink ma is találkozhatnak vele. Lulu, az anyaállat pedig azóta egy másik utódnak is életet adott. A mesterséges termékenyítéssel kapcsolatos program ugyanis Layla világra jövetele után is folytatódott. Lulunál már 2007. június 14-én egy újabb mesterséges termékenyítést hajtott végre a német, osztrák és magyar szakemberekből álló csapat, s ebből a termékenyítésből 2008. szeptember 22-én egy újabb életerős borjú született. A Lisimbának elnevezett állatot ráadásul Lulu már saját maga nevelte fel. S bár Lisimba Layla után „csak” a második mesterséges orrszarvú volt, az ő esetében nem friss, hanem előtte évekig „kirokonzervált”, azaz mélyfagyasztott állapotban tartósított spermát használtak fel Lulu termékenyítésre. Ráadásul a hímivarsejtek nem is az akkori budapesti hímtől, Easyboy-tól származtak, mint Layla esetében, hanem egy a Colchesteri Állatkertben élő, Simba nevű állattól. A 2008-as születésű Lisimba tehát a világ első „krio-orrszarvúja” lett.
Layla és Lisimba világra jövetele mérföldkőnek számított, hiszen utat nyitott a mesterséges termékenyítés alkalmazására az orrszarvúak körében. Ez pedig fontos új eszköznek bizonyult e veszélyeztetett nagyemlősök védelmével foglalkozó szakemberek kezében, mind a vadonbeli, mind az állatkerti orrszarv állomány esetében. A két budapesti orrszarvú születése után 2009-ben a spanyolországi Madridban és az angliai Colchesterben ugyancsak a szélesszájú orrszarvúaknál, majd 2010-ben az USA-beli Cincinnatiben, illetve 2013-ban ugyancsak az USA-ban, Montgomery-ben indiai orrszarvúaknál is sikerült mesterséges termékenyítésből életképes utódot nyerni. Közben a program kiterjedt a vadonban élő orrszarvúakra is, például olyan módon, hogy a terepen nyertek ki ivarsejteket az állatokból, amely a mesterséges termékenyítés útján vadbefogás nélkül is lehetőséget biztosít új, friss vérvonalak bevitelére az állatkerti állományokba. Az ivarsejtek terepi begyűjtésének munkájában egyébként szintén részt vettek Állatkertünk szakemberei.