Tizenegy fióka a veszélyeztetett tarvarjaknál 2020. június 9.

Állatkertünk kiterjedt természetvédelmi tevékenységéről már számos alkalommal írtunk. E természetvédelmi munka része az is, hogy részt veszünk azoknak az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott tenyészprogramoknak a munkájában, amelyek egy-egy ritkulóban lévő faj megmentéséhez igyekeznek hozzájárulni az állatkerti állatok összehangolt szaporításához. Az érintett fajok közül vannak jól ismertek, mint például a gorillák, vagy épp az orangutánok, és vannak köztük kevésbé ismertek is, amelyek védelme és állatkerti szaporítása ugyancsak nagyon fontos. E fajok közé tartozik a tarvarjú (Geronticus eremita) is.

Maga a tarvarjú név kissé megtévesztő, hiszen ezek a ritka madarak nem a varjakkal, hanem az íbiszfélékkel állnak közelebbi rokonságban. Az viszont igaz, hogy „tar", azaz „kopasz" madarak, a fejük búbján legalábbis látványosan hiányzik a tollazat. Első látásra nem különösebben feltűnő madarak, hiszen egyszínű fekete tollazatuk van. Közvetlen napfényben viszont megfigyelhető a szárnyak tájékán a fekete tollak réz- és bronzfényű, fémes csillogása is.

A középkorban a tarvarjak még Európa szívében, sőt – Herman Ottó vélekedése szerint – talán Magyarországon is előfordultak, de egykori elterjedési területük nagy részéről mára teljesen eltűntek. Északnyugat-Afrikában, illetve a Közel-Keleten maradtak még fenn kisebb állományai, a vadon élő állatok száma összességében néhány száz egyedre tehető. Nem véletlen, hogy több országban folynak komoly erőfeszítések a tarvarjak védelme érdekében. Ebben a munkában mi is részt veszünk, elsősorban azzal, hogy évtizedek óta tartjuk, és rendszeresen szaporítjuk is ezeket az érdekes madarakat, sőt, korábban már olyan is előfordult, hogy az itt világra jött fiókák némelyike egy visszatelepítési program keretében visszakerült a faj egykori természetes élőhelyére.

Az idei szezonban tizenegy fióka kelt ki, ők most is a fészekben cseperednek, s a legidősebbek már feleakkora méretűek, mint a felnőtt madarak. Aki kíváncsi rájuk, a Kisszikla oldalában kialakított röpdében láthatja őket, ott, ahol a fakókeselyűk, és több más madárfaj is helyet kapott. A számukra kialakított mesterséges sziklafalon olyan párkányokat hoztunk létre, amelyet szívesen választanak fészkelőhelynek.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.