„Trónörökösök” a koronásdarvaknál 2016. július 18.
Három „trónörökös” cseperedik a koronásdarvaknál, a tarvarjakkal, fakókeselyűkkel és több más madárral közös, a Kisszikla oldalában található röpdében. A szülőpár, Mami és Papi ezúttal három fiókát nevel. A kicsik múlt hét szerdán, július 13-án keltek ki a tojásból. A jövevények persze még csak nem is hasonlítanak a felnőttekre: tollazatuk pihés, vörösesbarna, illetve zsömleszínű, és a felnőttekre jellemző karcsú lábak helyett tömzsi lábakon szaladgálnak. A fejükön pedig még semmi nyoma az aranyszínű tollkoronának, amelyről a faj a nevét kapta.
A szülőpár 1999-ben Tanzániából érkezett Budapestre, s azóta már tizenegy fészekaljra való fiókát sikeresen felneveltek. Ez összesen mintegy két tucat utódot jelent. A korábbi „trónörökösök” persze azóta már mind felcseperedtek. Némelyikük most is látható a Szavannakifutóban, legnagyobb részük azonban más európai állatkertekbe, például a horvátországi Zágrábba, a németországi Erfurtba, a hollandiai Emmenbe, illetve a franciaországi Les Mathes állatkertjébe került. A fiókák sikeres felnevelésének egyik kulcsa, hogy Mami és Papi igen gondos szülőpár. Egyetlen pillanatra sem hagyják magukra fiókáikat, hanem folyamatosan velük vannak, és megtanítják őket többek között arra, hogy mit érdemes táplálék gyanánt felcsipegetni. Gondoskodásuk kiterjed a fiókák védelmére, még a gondozókkal szemben is: magasra szökkenve, rúgásokkal igyekeznek távol tartani mindenkit, aki a kicsinyek felé közelít.
A szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum gibbericeps) Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területeinek lakója. Különösen folyók, vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát, nappal aktív, alapvetően párban, vagy kisebb családi közösségekben él. Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll. Testfelépítését tekintve igen ősinek számít, és mivel az elmúlt 40 millió évben alig változott, "élő kövületként" tartják számon. A felnőtt madarak akár 25 évig is élhetnek.
A koronásdarvak tartása egyébként komoly hagyományokkal bír az idén 150 éves Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ugyanez igaz a szaporításra is, hiszen az első fiókák 1918-ban keltek ki. Az akkori szülőpár, a mostaniakhoz nagyon hasonló két szürkenyakú koronásdaru még 1912-ben érkezett, Kittenberger Kálmán hozta őket az akkori Német Kelet-Afrikából. A két madár a vízimadarak számára kialakított Kis-tó térségében kapott helyet, ám – amint Cerva Frigyes, a madárosztály egykori felügyelője megfigyelte – az első hat évben egyáltalán nem érdeklődtek egymás iránt. 1918 nyarán azonban sikeresen párosodtak, s a tojó augusztusban le is rakott három tojást egy olyan fészekbe, amelyet az állatkerti munkatársak építettek eredetileg gólyák számára. A tojásokból a fiókák annak rendje-módja szerint ki is keltek, s a szülőpár rendben fel is nevelte őket.