Új állatunk, a pudu 2019. március 16.

Kinek mi jut eszébe a pudu szóról? A hardcore Star Wars rajongóknak valószínűleg az, hogy a Csillagok háborúja elképzelt univerzumban a pudu a huttok nyelvén eledelt, takarmányt jelent. A zoológusok, állatkerti szakemberek azonban a pudu szót egy aprócska szarvasfélével kapcsolják össze.

A pudu elnevezés egyébként a Chilében, illetve Argentína egyes vidékein élő mapucse indiánok nyelvének szókészletéből ered, eredetileg ők hívták így a szóban forgó állatokat. A spanyolba már pudú írásmóddal került át, s napjainkra az állat neveként szerte a világon elterjedt vándorszóként. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az elnevezés az állat tudományos nevébe is bekerült.

A zoológusok kétféle pudut, kétféle törpeszarvast különböztetnek meg: az északi pudu (Pudu mephistophiles) az Andok északra eső vonulatai mentén, Kolumbiában, Venezuelában, Ecuadorban és Peru északi részén őshonos. A valamivel nagyobb termetű déli pudu (Pudu puda) pedig Chilében és Argentína Chilével szomszédos határvidékén él. Ezt utóbbi fajt láthatja Állatkertünk közönsége.

A magyar törpeszarvas elnevezés nem véletlen, hiszen egy déli pudu nemigen nyom többet 12 kilónál. Mint a szarvasfélék többségénél, itt is csak a hímek növesztenek agancsot, amely egyébként szintén nem szokott 6-7 centinél nagyobbra nőni. Erdőlakó faj, és általában magányosan jár táplálék után. Fő aktivitási időszaka a hajnali és az alkonyati órákban van. Tápláléka levelekből, hajtásokból, rügyekből, növények kérgéből áll, de a lehullott gyümölcsöt sem veti meg. Ivóvízre szinte alig van szüksége, mert vízigényét általában az elfogyasztott növények víztartalmából is fedezni tudja. 

A déli törpeszarvasok természetes élőhelyükön sajnos ritkulóban vannak. A kipusztulás közvetlen veszélye egyelőre ugyan még nem fenyegeti őket, és így a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a veszélyeztetettség mértékét kifejező kategóriarendszerében a „fenyegetettség közeli" (near threatened) kategóriába sorolták, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) egy olyan regionális tenyészprogramot (úgynevezett EEP-t) hívott életre, amely az egész kontinensen összehangolja a faj állatkerti szaporítását.

A mi puduink – az említett tenyészprogram keretében – tulajdonképpen még a tavalyi év legvégén érkeztek, de eddig látogatóink nem sokat láthattak belőlük. Mostanra viszont már elég jól meg lehet őket figyelni a Pampakifutóban, amelyen egy másik dél-amerikai fajjal, a sörényes hangyászokkal osztoznak. A két állat egyébként Franciaországból, Calviac és Párizs (Vincennes) állatkertjéből érkezett.

Állatkertünkben egyébként nem a puduk az egyedüli kistermetű szarvasfélék. Évek óta foglalkozunk ugyanis a hasonló méretű, ám Ázsiában őshonos muntyákszarvasokkal is, és már számos alalommal szaporítottuk is őket.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.