Virágpompa az Állatkertben 2015. március 11.

Az első hóvirágok idén már januárban előbújtak, de abban a korai időszakban még csak néhány tövet lehetett találni az Állatkertben, és aki nem tudta, hol keresse, az csak igen nagy szerencsével láthatta meg ezeket a növényeket. Februárban már nagyobb számban lehetett megtalálni a hóvirágokat, és most, március idusához közeledve is igen sok van belőlük. Közben február során nyílni kezdett a sárga virágú téltemető, és a fehér szirmú – némi kis sárgával tarkított – tavaszi tőzike is. Az elmúlt hetekben pedig a krókuszok sárga, kék, lila, fehér és „cirmos” virágai, valamint a jellegzetes, kék virágú ligeti csillagvirág is megjelent az Állatkert parkjában. Aki szerencsés, salátaboglárkát, kankalint és pettyegetett tüdőfüvet is láthat.

A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) az amarilliszfélék családjába tartozik. Európában a Pireneusoktól a Kaukázusig található meg és Magyarországon is őshonos növénynek számít. A legkorábban nyíló vadvirágaink egyike, hiszen nem ritka, hogy már januárban, az utolsó hóesések előtt megjelenik. Magyar nevét is erről kapta, de más európai nyelvekben is a hóval összefüggő nevet (snowdrop, Schneeglöckchen) visel, sőt, a faj tudományos elnevezése – amelyet maga Linné adott ennek a növénynek – ugyancsak a hóra, illetve a tejfehér színű szirmokra utal. Az Állatkertben pompázó hóvirágok közül a legkorábban előbújó tövek mindig a Sziklakertben, pontosabban a Xántus János-ház előtti lejtőnek az oroszlánfókák medencéjéhez legközelebb eső felében bújnak elő. Itt jelenleg is sok a hóvirág, de az Állatkert más pontjain is bőségesen lehet találni ezekből a növényekből. Akad belőlük egy kevés az orangutánok kifutójával szemközt a kerítésnél, óriási mennyiségben tenyészik a régi igazgatók szobrait felvonultató emléksétány két oldalán, a gyűrűsfarkú makik kifutójánál, a főbejárattól a pingvinek felé vezető sétány jobb oldalán, s néhány tövet a bejárattól a Nagy-tó felé vezető sétány két oldalán is fel lehet fedezni.

A téltemetőt (Eranthis hyemalis) a boglárkafélék családjába sorolják a botanikusok. Eredetileg mediterrán eredetű növény, amelyet nálunk a középkorban kezdtek el ültetni különféle kolostorkertekben, s onnan elvadulva terjedt el az ország több pontján. Napjainkban ugyan nem sok helyen lehet velük találkozni, de az ország egyes területein, főleg ott, ahol a ligeterdők és a gyertyános-tölgyesek megfelelő termőhelyet biztosítanak számukra, minden tél végén és kora tavasszal megfigyelhetők a virágzó téltemetők. Jellemzőek például a Balaton-felvidéken, ahol egyébként Aszófő térségében szokott a téltemető a legkorábban megjelenni. De van belőle Szatmárban, és persze akad Állatkertünk parkjában is. Februárban és márciusban, tehát a tél végén és kora tavasszal virágzik, ezért is kapta a téltemető nevet. Sárga virága valójában figyelmeztető szín: arra emlékeztet, hogy ez a növény mérgező. Állatkertünkben két hely van, ahol igazán jól érzi magát. Az egyik ilyen terület a Kisszikla oldalában, az oroszlánfókák medencéje és a keselyűk röpdéje közötti, északnyugat felé néző lejtő, a másik pedig a vombatok kifutójának környéke. A téltemetők többsége ugyan mostanra már elvirágzott, de néhány szálat azért még lehet látni belőlük.

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az amarilliszfélék családjának tagja. Amint a neve mutatja, szintén kora tavasszal nyílik, bár az igazság az, hogy az első tőzikék nálunk már február második felében előbújtak. A hóvirághoz hasonlóan bókoló virágja van, de jól megkülönböztethető fehér lepelleveleinek jellegzetes alakjáról és az azok végén található zöldessárga foltról. Ezt a fajt elsősorban a Sziklakertnél, a Xántus János-ház előtti lejtőn találjuk meg.

A spárgafélék családjába tartotó ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) a Duna völgyéhez közel eső bükkösök és ártéri ligeterdők jellegzetes növényfaja, amely kék virágáról igen jól felismerhető. Magyarországon nemcsak a Duna mentén, hanem a Nyírségben, sőt a debreceni Nagyerdőben is megtalálható. Állatkertünkben különösen jól érzi magát és spontán módon terjed, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy a Városliget területe eredeti állapotát tekintve éppen ártéri ligeterdő volt. Szinte a kert minden pontján találkozhatunk vele, de különösen nagy számban fordul elő a főbejárattól a pingvinek felé vezető sétány jobb oldalán, az emléksétány mindkét oldalán, a gyűrűsfarkú makik kifutójánál, illetve az orangutánok kifutójával szemközt, a kerítésnél is. Mivel hasonló az igénye, mint a kikeleti hóvirágnak, téltemetőink rendszerint a hóvirágokkal együtt alkotnak elegyes virágszőnyeget.

A nősziromfélék családját képviselő sáfrányokból, vagyis krókuszokból (Crocus sp,) szintén sokat láthatunk az Állatkert parkjában. Találunk közöttük vajsárgákat, sugárzó aranysárgákat, fehéreket, kék és ibolyaszínben pompázókat, sőt még „cirmos” krókuszok is akadnak. A nagy színbeli változatosságnak az az oka, hogy nálunk a sáfrányok több faja, s ezen belül különféle termesztett változatok és hibridek is megtalálhatók, így ezek a növények igazán sokféle színben pompáznak. Akad belőlük a gyűrűsfarkú makik kifutójánál, a Sziklakertnél, a Xántus-ház és a Bagolyvár közötti feljáró két oldalán, a mangábék kifutója mellett, sőt még a hiénák melletti tavacska partján is.

Némi szerencsével megpillanthatunk párat az ugyancsak most virágzó salátabolgárkából (Ranunculus ficaria). A boglárkafélék családjába tartozó növényt – sárga virága miatt – távolról össze lehet téveszteni a kertünkben ugyancsak megtalálható téltemetővel. A szirmok hasonló színe ellenére azonban a két növényfaj között jelentős alakbeli eltérés van: a salátaboglárkát szív, illetve vese alakú leveleiről ismerhetjük fel könnyen. Ebből a növényből kevesebb van az Állatkert parkjában, mint mondjuk hóvirágból vagy ligeti csillagvirágból, de ha alaposan körbenézünk a főbejárattól a Nagy-tó felé vezető ösvényen, kis szerencsével megpillanthatunk néhányat.

Akad néhány virágzó kankalin (Primula sp.) is a kertben: a sziklakerti parcella végében, az oroszlánfókák medencéjével szemben lehet találni belőlük pár szálat. Aki pedig virágzó pettyegetett tüdőfűt (Pulmonaria officinalis) szeretne látni, a Bonsai pavilon mellett, illetve a Fácánház előtti területen érdemes keresgélnie. A vörös vadbivalyok kifutója mellett a jó szemű növénybarátok néhány szál százszorszépet (Bellis perennis) is felfedezhetnek.