Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Ausztrál Zóna

Ausztrália főként az ott élő erszényesekről, például a kengurukról ismert: a képen látható Bennett-kenguru a közepes méretű kengurufajok közé tartozikA földgolyó túlsó oldalán, Ausztráliában és a környező területeken egészen különleges állatvilág honos. Nem is csoda, hiszen az ausztrál kontinens évmilliókon át a többi földrésztől teljes elszigeteltségben volt, s így egészen különleges, a földkerekségnek csak erre a szegletére jellemző élővilág fejlődött ki ebben a régióban. Az itt honos sok-sok különleges állat közé tartoznak például a hangyászsünök, a kenguruk, a vombatok, a fekete hattyúk, vagy épp a gallérosgyíkok.

Ausztráliáról beszélhetünk mint földrészről, és mint országról is. Az állatföldrajz (zoogeográfia) azonban kicsit más területi egységeket használ. Hiszen földtörténeti okok miatt a tulajdonképpeni Ausztrália élővilága sok tekintetben kapcsolódik például Indonézia nyugati felének, vagy épp Pápua Új-Guinea területének élővilágához. És akkor a Csendes-óceán szigeteinek élővilágáról még nem is esett szó. Így aztán az állatföldrajzban ausztráliai faunabirodalomról, más néven Notogeáról szoktak beszélni, amelyen belül megkülönböztetik az ausztráliai, az ausztromaláj, az új-zélandi, a polinéziai és a hawaii faunaterületet.

Mivel az arrafelé honos fajok igazán különlegesek, érdekesek, és bemutatásuk oktatási, ismeretterjesztő szempontból is nagyon tanulságos, Állatkertünk már megnyitása, azaz 1866 óta foglalkozik az ausztrál régió állataival. Manapság a szóban forgó állatok Állatkertünk területén belül az úgynevezett Ausztrál Zónában láthatók. Ez a zóna a Pálmaház és a Keselyűröpde között terül el. Központi bemutatóhelye az Ausztrálház a kapcsolódó külső bemutatóhelyekkel, de itt van az Ausztrál ösvény, a Vombatház, a Dombház, a Sárkányház és a keák röpdéi is. Sőt mi több, az Ausztrál Zóna közepén egy tematikus játszótér is várja a gyerekeket.

Ausztrálház
A kacagójancsi a hazánkban őshonos jégmadár rokona: nevét jellegzetes gurgulázó, kacagó hangjáról kaptaAz Ausztrálház 1919 és 1912 között épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint. A patinás, műemléki oltalom alatt álló állatház – a megfelelő felújítás és átrendezés után – 2010 óta működik Ausztrálházként. E minőségben való megnyitására 2010. január 26-án, kedden került sor. Az időzítés nem volt véletlen, hiszen minden évben ekkor ünneplik az „Ausztrália Napot", az Ausztrál Államszövetség nemzeti ünnepét. A hivatalos megnyitón részt vett az akkori ausztrál nagykövet, Alex Brooking, illetve az akkori indonéz nagykövet, Mangasi Sihombing is, hiszen a bemutatott fajok egy része Indonézia keleti szigetein (is) őshonos.

Az Ausztrálház déli szárnyában egyik oldalon a hüllők, velük szemben pedig több őshonos madárfaj bemutatóhelyét alakítottuk ki. A hüllőket a kéknyelvű szkink, a kurtafarkú gyík, a szakállas agáma, a törpe szakállas agáma és a dzsungel szőnyegpiton képviseli. A madarak közül a Pennant-papagáj, a vörössapkás papagáj, a sárgatorkú papagáj, a vörösszárnyú papagáj, a királypapagáj, a rozellapapagáj, valamint a zebrapinty látható közös bemutatóhelyen. A belső teret úgy alakítottuk ki, mintha csak egy ausztrál park lenne, hiszen arrafelé a városi parkokban, kertvárosi részekben igen gyakran lehet találkozni arrafelé gyakorinak számító, de nálunk egzotikumot jelentő madárfajokkal. A belső férőhelyhez az Ausztrálház tó felőli oldalán lévő röpde is kapcsolódik, szép időben a madarak nagyrészt a kinti röpdében tartózkoznak.

Az Ausztrálház közepén, a magasba nyújtózó torony alatti téren kis kiállítást alakítottunk ki Ausztrália Az egyszínű vagy földi kuszkusznak nincs köze a hasonló nevű arab ételhez, s csupán véletlen, hogy ezeket a kúszó erszényeseket maláj nyelven is így nevezikés Új-Guinea őslakóinak hagyományos tárgyaiból, eszközeiből, az egyik vitrinben pedig Cook kapitány legendás hajója, az Endreavour kicsinyített mását mutatjuk be. A torony alatti térhez kapcsolódó beltéri bemutatóhelyen laknak a kacagójancsik (másik nevük: kookaburra), a nemespapagájok, valamint a rózsás és a csupasszemű kakaduk. Tavasztól őszig ezek a madarak jobbára az Ausztrálház nyugati oldalán lévő röpdében tartózkodnak, amely közvetlen kapcsolatban áll az említett belső állattartó térrel.

A torony alatti térhez kapcsolódó, úgynevezett szélfogó térben az ausztrál élővilág különlegességeit bemutató kis kiállítást tekinthetik meg a látogatók: ez kitér néhány olyan fajra is, amely időközben kipusztult, és végleg eltűnt a földi élet színpadáról.

Az Ausztrálház északi szárnyában az „Ausztrál alkony" nevet viselő bemutatóhely várja a közönséget. Itt olyan fajokat láthatunk, amelyek őshazájukban nagyrészt az éjjeli órákban aktívak. Azért, hogy őket is be lehessen mutatni a nagyközönségnek, ezen a bemutatóhelyen nappal, látogatási időben derengő félhomályt varázsolunk, így az állatok számára ilyenkor van éjszaka, tehát aktív életet mutatnak a látogatók szeme láttára. Az ember szeme egy-két perc alatt hozzászokik a félhomályhoz, így az állatok könnyűszerrel megfigyelhetők. Persze éjszakánként, amikor az Állatkert zárva van, napfénypótló mesterséges megvilágítással teremtünk nappalt, amelyet az itt lakó állatok békésen átalusznak.

Az ecsetfarkú patkánykenguru őshazájában kritikusan veszélyeztetettnek számít, Állatkertünkben viszont rendszeresen szaporodikAz „Ausztrál alkony" néhány faja üvegfal mögött tekinthető meg: ilyenek például a piroslábú lóhangyák, vagy a tollfarkú erszényesek. A legtöbb fajt azonban olyan bemutatóhelyen láthatja a közönség, ahol a látogatók egy térben mozoghatnak a bemutatott állatokkal. Ilyen például az ecsetfarkú patkánykenguru, a földi kuszkusz, a kis siklóerszényes, illetve a gyümölcsevő denevérek közé tartozó Lyle-repülőkutya. Ez utóbbi valójában Délkelet-Ázsiában őshonos, de ránézésre nem sokban különbözik a vele közeli rokonságban álló ausztráliai fajoktól.

Az „Ausztrál alkony" végében egy vizes bemutatóhelyet is berendeztünk, ahol az ausztrál víziagámával, illetve különféle kalászhalakkal és szivárványhalakkal ismerkedhetnek a látogatók. Kifelé menet következnek a kétéltűek terráriumai: ausztrál levelibékát és óriásvarangyot láthatunk itt. Utóbbi eredetileg Amerikában őshonos, mesterségesen telepítették be Ausztráliába: eredetileg a rovarkártevőket kívánták így gyéríteni, de a dolog a visszájára fordult, és sok őshonos ragadozó faj került veszélybe amiatt, hogy a számukra ismeretlen varangyokat is megpróbálják zsákmányul ejteni, nem tudván, hogy azok mérgezőek.

Ausztrál ösvény
Az Ausztrál ösvényt 2014 júniusában adtuk át, előtte 1996-tól 2014 elejéig az egykori állatsimogató, még korábban pedig az egykori Daruház kifutói voltak ugyanitt. Az ösvényt úgy alakítottuk ki, hogy a A hangyászsün arról nevezetes, hogy emlős létére nem eleven utódokat ellik, hanem tojásokat rakközönség egy térben mozoghasson az itt bemutatott emukkal, illetve a vörösnyakú, népszerű nevükön Bennett-kengurukkal.

Az Ausztrál ösvény hátsó részén található patinás gerendaház 1912-ben épült. Eredetileg az Állatkert egy másik pontján állt, és egészen az 1980-as évek közepéig Szarvasházként működött. Utána lebontásra került, hogy megfelelő helyet biztosítsunk az Emberszabású Majmok Házának, amelynek építése akkoriban kezdődött el. Ám a Szarvasház bontása különleges módon zajlott le, minden egyes gerendát megszámoztak és szépen eltettek, hogy néhány évvel később, az Állatkert egy másik pontján újra felállítható legyen: ez meg is történt, így került az épület a mai helyére. Azóta sokféle célra használtuk, 2014 óta azonban itt is ausztrál állatok számára alakítottunk ki bemutatóhelyet. Az épület egyik szárnyában jelenleg a tojásrakó emlősök közé tartozó hangyászsünök laknak, a másik felében pedig a ragadozó erszényesek közé tartozó kovarikat, illetve a kúszó erszényesek családját képviselő rókakuzukat láthatja a nagyközönség. A hangyászsünök bemutatóhelyéhez kültéri kifutó is csatlakozik.

Dombház
A Dombházat 2004 júliusában adtuk át. Nevét onnan kapta, hogy maga az épület egy növényzettel benőtt domb belsejébe van „süllyesztve". Természetesen több szabadtéri kifutó is tartozik hozzá, így aA sisakos kazuár Ausztrália északi részén, valamint Új-Guinea szigetén, az ottani erdőségekben őshonos Dombház lakói szép időben a környező kifutókban, máskor pedig az épület, a „domb" belsejében található belső férőhelyeken tartózkodnak. Ez utóbbi helyeken is lehet látni őket, a Dombház tetején átvezető sétány betekintő ablakain át.

A Dombház térségében mutatjuk be a kormos kengurukat (másik nevük nyugati szürke óriáskenguru), amelyek a nagyobb testű kengurufajok közé tartoznak, és a Derby-kengurukat, amelyek a kisebb termetű kengurufajokat képviselik (az Ausztrálházban látható patkánykengurukkal, és az Ausztrál ösvény Bennett-kenguruival együtt tehát összesen négyféle kengurut mutatunk be). Ugyancsak a Dombház, és a kapcsolódó kifutó lakói a sisakos kazuárok: ez a faj az ausztrál kontinensen, illetve Új-Guinea szigetén is megtalálható.

A Dombháztól nem messze kialakított tavacska vízimadarai közt is van ausztrál faj, éspedig a fekete hattyú, amely egyébként Nyugat-Ausztrália szövetségi állam címerállatának számít. A sétány másik oldalán pedig egy kifutóban a felnőtt emuk kaptak helyet, minthogy az Ausztrál ösvénynél általában a fiatalabb állatokat, gyakran még csíkos emucsibéket láthatja a közönség.

Vombatház
Ausztrálián kívül csak nagyon kevés állatkertben lehet vombatokat látni: nálunk azonban nemcsak vannak, hanem rendszeresen szaporodnak isA csupaszorrú vombatok Állatkertünk egyik különlegességének számítanak. Manapság ugyanis az európai állatkertek közül a mi intézményünk messze a legeredményesebb ezeknek a talajlakó, sőt, földalatti üregeket ásó, a koalákkal közeli rokonságban álló erszényesek szaporítása terén. 2011 óta, amikor a mostani vombat tenyészpárunk megérkezett, összesen négy kölyök született és cseperedett fel sikeresen. Magát a Vombatházat is a 2011-es évben alakítottuk ki, de maga az épület ennél régebbi: eredetileg az 1960-as években emeltek itt egy madarak bemutatására szolgáló építményt, amelyet 2006-ban papagáj-lakká alakítottunk át, majd ennek átépítésével jött létre a vombatokat befogadó állatház, a hozzá tartozó szabadtéri kifutóval.

Sárkányház
A Sárkányházban valóban sárkányok laknak! Persze nem tűzokádó fenevadak, hanem a legnagyobb ma élő gyíkok, a komodói varánuszok, amelyeket komodói sárkányoknak is neveznek. Mint a nevük is A komodói sárkányok a legnagyobbra növő ma élő gyíkokmutatja, ők nem Ausztráliában őshonosak, hanem az indonéz szigetvilágban, nevezetesen Komodón és néhány környező szigeten, ide értve Flores nyugati részét is.

Állatkertünk 2008 óta foglalkozik komodói varánuszokkal. Az akkor érkezett állat jelenleg a Mérgesházban látható. A Sárkányházban két fiatalabb, de azért már így is elég méretes komodói varánusszal ismerkedhetnek a látogatók.

Bár a komodói varánuszok otthona a Sárkányház nagy részét elfoglalja, vannak itt másfajta hüllők, többek között gallérosgyík, szakállas agáma és tüskésfarkú varánusz is.

Kearöpdék
Mivel az új-zélandi faunaterület is a tágabb értelemben vett ausztráliai faunabirodalomhoz tartozik, ebben a zónában mutatjuk be az Új-Zélandon őshonos keákat is. Két kearöpdénk is van, az egyik az Ausztrálház északi végében, a másik pedig a ház déli végénél, annak bejáratával szemközt található. A keák a papagájok közé tartoznak, ám nem melegigényesek, hiszen őshazájukban az alhavasi cserjések a jellemző élőhelyeik.

Ahogy az Állatkert más részein, az Ausztrál Zónában is mindig van valamilyen újdonság. Új állatok érkeznek, kisállatok jönnek a világra, vagy más aktuális érdekességről tudunk beszámolni. Ezeket az újdonságokat, az állatainkról szóló legfrissebb híreket itt lehet elolvasni.