Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

Szavanna Zóna

A Szavanna-kifutóban többéle afrikai állat is békésen megfér egymás mellettA Szavanna Zóna az afrikai élővilág, ezen belül elsősorban az ottani füves területeken, a szavannákon honos állatfajok bemutatóhelye. A zóna központi létesítménye a Szavanna-kifutó, illetve a hozzá tartozó istállórendszer, a Szavanna-ház. Itt laknak többek között a zsiráfok, antilopok és gazellák, illetve különféle kisemlősök, madarak és más apróbb afrikai állatok is. A Szavanna-komplexumhoz tartozik a szurikáták önálló lakrésze is. Ugyancsak a zóna részének számít a Bivalyház a vörös bivalyok, az ecsetfülű disznók és a flamingók kifutóival, valamint a régi Zsiráfház, amely ma elsősorban a zebráknak ad otthont. Technikailag a Szavanna-komplexum része az orrszarvúak istállója és kifutója, sőt még az ázsiai elefántok egyik lakhelye, az elefántcsarnok is, ám ez utóbbi állatokat honlapunkon a Vastagbőrű óriásokról szóló fejezetben mutatjuk be.

A Szavanna-kifutó
A tulajdonképpeni Szavanna-kifutó történelmi előzménye az sokáig csak Afrika-kifutó néven emlegetett Zsiráfjainknál rendszeres a gyermekáldás. Ha nem a szabadkifutóban vannak, a Szavanna istálló tágas csarnokában érdemes keresni őketszabadkifutó volt, amelyet 1930-ban hoztak létre a szavannák növényevő patásainak bemutatására. Az eredetileg 1600 négyzetméter alapterületű kifutót társaskifutóként alakították ki, azaz már kezdettől fogva több különböző fajt tartottak benne együtt: zebrákat, jávorantilopokat, gnúkat, sőt, egy időben még struccokat is. A több mint 75 évig fennálló kifutót végül a kert átfogó rekonstrukciója keretében sikerült jelentős mértékben megnövelni: a 2008-ban befeleződött átépítés nyomán a kifutó területe ma már meghaladja a fél hektárt.

A kifutóhoz tartozó istállók egy része az 1960-as évek végén átadott egykori Teveház átalakításával jött létre, más részük – például a zsiráfok új csarnoka a kapcsolódó elkülönítő terekkel – teljesen új épületként szintén 2008-ra készült el.

A Szavanna-kifutóban együtt tartott állatok közül a legnagyobbra a zsiráfok nőnek. Állatkertünkben 1868 óta foglalkozunk a tartásukkal, az elsőt – Erzsébet királyné közbenjárására – Ferenc József adományozta. Az az állat egyébként vemhesen érkezett ide Schönbrunnból, s amikor a kicsi augusztusban megszületett, Bécs, London és Párizs után a miénk lett a negyedik állatkert a világon, ahol zsiráf született. Azóta egyébként már harmincnál is több zsiráfborjú látott napvilágot, jelentős részük az elmúlt években.

A mhorr gazellák eredetileg Északnyugat-Afrikában őshonosak, de ma már csak állatkertekben lehet látni őketA Szavanna-kifutó érdekes lakói a mhorr gazellák. Az Állatkert egyik legritkább állatainak számítanak, mivel a szabad természetben már egyetlen mhorr gazella sem él. A vadászat és a természetes élőhelyek átalakítása miatt a vadonból már teljesen kipusztultak, így most az állatkerti gyűjteményekben megmaradt állatok tervszerű szaporításával igyekszünk őket megmenteni attól, hogy végleg eltűnjenek (annak idején más fajokat, például az európai bölényeket is így sikerült az állatkerteknek megmenteniük). A mhorr gazellák állatkertünkben már számos alkalommal szaporodtak.

A több mint félhektáros kifutóban különféle madarakkal is találkozhat a nagyközönség. Akadnak itt például koronásdarvak, marabuk, sőt még fehér gólyák is. Utóbbiakat ugyan általában nem a szavannákhoz szoktuk kötni, hiszen a kéményen fészkelő gólyák a magyar falu jellegzetes képéhez tartoznak hozzá. Közismert azonban, hogy a hazai gólyák a telet Afrikában töltik, méghozzá olyan vidékeken, ahol a zsiráfok, antilopok, gazellák, tehát a Szavanna-kifutóban is látható fajok számítanak jellemzőnek. Vagyis a gólyák ugyanúgy a szavannák képéhez is hozzátartoznak.

A földimalacok egyik fő tápláléka nálunk egy barnamártáshoz hasonlító finomság, amely ugyanazokat a táplálóanyagokat tartalmazza, mint a termeszek, de sokkal könnyebben kezelhetőA kifutó lakóinak belső férőhelyei a Szavanna-istállóban vannak. A zsiráfok számára egy központi csarnokból és számos elkülönítő helyiségből álló lakosztályt alakítottunk ki, de több részből áll a mhorr gazellák és a többi állat belső férőhelye is. A Szavanna-istállóban ugyanakkor az afrikai élővilág kisebb termetű képviselőivel is találkozhatunk beltéri röpdékben és terráriumokban. Akadnak itt szövőmadarak, különféle hüllők, sőt még fürge kisemlősök, például csíkos fűegerek, zebramungók és törpemanguszták is.


A szurikáták birodalma

A Szavanna-komplexum átellenes, a Nagyszikla felé eső oldalán külön épületben és kifutóban laknak a népszerű szurikáták, akik egyébként a zebramungókkal és a törpemangusztákkal is közeli rokonságban állnak. Ezek a mókás kisemlősök igazán kedves állat benyomását keltik, de nem árt tudni, hogy ők is ragadozók, még a skorpiót is megeszik, ha úgy alakul. Ezért aztán nem túl okos ötlet benyúlkálni közéjük. Megfigyelni viszont érdemes őket, mert amíg a csapat nagyobb része napozik, játszik vagy finom falatokat majszol, egy-két állat szinte mindig őrségben áll. Az őrök a kifutó egy-egy magasabb pontján foglalnak el figyelőállást, és folyamatosan azt lesik, nem jön-e ragadozó. Ettől persze az Állatkertben kevésbé kell tartani, mint a szavannákon, de a szurikátáknak a vérükben van, hogy semmit ne bízzanak a véletlenre.

Zebrák a régi Zsiráfházban
Állatkertünk több mint másfél évszázados történetében összesen négy zsiráfház volt. Persze nem Zebráinknál is rendszeres a gyermekáldás: a csikók eleinte jellegzetes, borzas csikószőrt viselnekegyszerre, hanem egymás után. Az elsőt még 1868-ban építették Lóhr Antal tervei szerint, ezt azonban az 1909 és 1912 közötti nagy átépítéskor lebontották. Helyette Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján emeltek egy újat, amely aztán 1912-től kezdve egészen a második világháborúig működött. ez a második épület Budapest 1944-es ostromakor bombatalálatot kapott, és bár a háború után a félig romos épületet egy darabig használták bizonyos állatok elhelyezésére, az 1960-as évek derekán egy teljesen új házat építettek a zsiráfoknak Kéri Gyula és Bodnár Ferenc tervei szerint. Amikor pedig az Állatkert rekonstrukciója során ennek az épületnek a felújítása került volna sorra, inkább úgy döntöttük, hogy az eredeti tervek alapján visszaépítjük az 1912-es Kós és Zrumeczky-féle, a háborúban elpusztult házat, a régivel egyező küllemmel, de természetesen korszerű belső berendezéssel. Ezt a régi-új, negyedik Zsiráfházat azonban manapság nem a zsiráfok, hanem a zebrák és a kaffer szarvasvarjak bemutatóhelyeként használjuk.

A zebrák három faja és nyolc-tíz alfaja közül Állatkertünkben a Kelet-Afrikában honos Böhm-zebrákat mutatjuk be a nagyközönségnek. E lófélék csíkos mintázata már az ókori rómaiakat is foglalkoztatta, és manapság is viták folynak arról, hogy pontosan miért is jók a csíkok a zebráknak. Az ezzel kapcsolatos kutatások szerint az álcázásban, és ezen keresztül a ragadozókkal szembeni védekezésben, a különféle kellemetlen rovarok távoltartásában, a hőszabályozásban, de még az egyes egyedek, fajtársak felismerésében is szerepe lehet ennek a jellegzetes, kissé az op-art művészet világát idéző csíkos mintázatnak. Állatkertünkben egyébként nagy hagyománya van a zebrák tartásának, sőt a szaporításuknak is. Az első zebrát 1894-ben mutattuk be, az első budapesti zebracsikó pedig 1930-ban látta meg a napvilágot. Azóta is rendszeres a gyermekáldás, az elmúlt években is több csikó született és cseperedett fel sikeresen.

A kaffer szarvasvarjak a legokosabb madarak közé tartoznakA zebrák szomszédságában láthatók a kaffer szarvasvarjak. Az Afrika déli felében őshonos, termetes madarak rendkívüli intelligenciával rendelkeznek, így fontos, hogy megfelelő fizikai és szellemi elfoglaltságot jelentő programot biztosítsunk a számukra. Gyakran előfordul például, hogy a táplálékot valamilyen trükkös módszerrel kínáljuk nekik. Például úgy, hogy egy kartondobozba csomagoljuk, amit aztán egy nagyobb, azt pedig egy még nagyobb kartondobozba tesszük bele. Így az állatok csak akkor jutnak hozzá a táplálékhoz, ha megoldják az ezzel kapcsolatos szellemi és fizikai probléma-feladatot, ami egyrészt nagyszerű elfoglaltságot jelent számukra, ráadásul a közönség is aktív, tevékenykedő, és nem unatkozó állatokat láthat. Kaffer szarvasvarjúink egyébként olyan jól érzik magukat, hogy rendszeresen megörvendeztetnek minket egy-egy újabb fiókával,.

A Bivalyház és környéke
A jellegzetes külsejű, boronafalas Bivalyház – hasonlóan a régi-új Zsiráfházhoz – „feltámasztott" A vörös vadbivalyok már számos alkalommal szaporodtak nálunkállatháznak mondható, amelynek 1912-es eredetije a második világháborúban elpusztult, de amelyet az eredeti megjelenéssel, de korszerűbb belső kialakítással 2010-ben újra felépítettünk. Ebben az állatházban, illetve a hozzájuk tartozó kifutókban laknak a vörös vadbivalyok és az ecsetfülű disznók, sőt, itt van a belső férőhelyük a Nagyszikla szemközti oldalában lakó galléros páviánoknak is. A Bivalyházhoz csatlakozik a flamingók kifutója is.
A vörös vadbivalyok tulajdonképpen a jóval ismertebb kafferbivaly legközelebbi rokonai. Valójában a dolog úgy néz ki, hogy az afrikai vadbivaly nevű állatfajnak két alfaja van. Ezek közül Afrika az egyik Afrika déli, nyíltabb, füves területein él, és fekete szín jellemzi: ez a kafferbivaly. A másik valamivel északabbra, Közép- és Nyugat-Afrikában, jellemzően erdős élőhelyeken fordul elő, és testét inkább vöröses szőrzet borítja: ez az Állatkertünkben is látható vörös vadbivaly (néha szokták vörös kafferbivalynak vagy őserdei bivalynak is nevezni). A vörös vadbivalyokkal 2008 óta foglalkozunk, azóta több alkalommal is szaporodtak nálunk.

Az ecsetfülű disznó a disznófélék egyik leglátványosabb megjelenésű képviselőjeAz ecsetfülű disznó (nevezik bojtosfülű, erdei és folyami disznónak is) egy igen dekoratív disznóféle. Vörösesbarna alapszínéhez a gerincvonal mentén húzódó világos csík, úgynevezett „hátszíj", és szőrbojtban végződő hegyes fülek társulnak, sőt még az állat arcát is fehér minta keretezi. Ez a faj Nyugat-Afrika erdős vidékein őshonos, nem véletlen tehát, hogy a vele szinte egy életszíntéren élő vörösbivalyok szomszédságában mutatjuk be őket.



A galléros páviánok Állatkertünk nagy népszerűségnekA páviánok és a sörényes juhok általában jól megférnek egymással örvendő lakói közé tartoznak. A Nagyszikla oldalában kialakított kifutóban lakó páviánhorda tagjai ugyanis mindig csinálnak valami érdekeset: játszanak, veszekednek, vagy éppen egymás bundájában kurkásznak. A nőstények hátsó felén párzási időben méretes ivari duzzanat jelenik meg, ami látogatóink egy részének körében mindenféle találgatásokra ad okot. Volt, aki azt hitte, kóros daganat nyomait látja, pedig az állat nem beteg, csak „szerelmes" ilyenkor. A galléros páviánok egyébként a hímeken látható jellegzetes szőrzetről, dús sörényről és gallérról kapták a nevüket. Ez volt az előképe az óegyitomi női parókaviseletnek is, amelyből viszont a mai Kleopátra-frizura eredeztethető.

Ahogy az Állatkert más részein, a Szavanna Zónában is mindig van valamilyen újdonság. Új állatok érkeznek, kisállatok jönnek a világra, vagy más aktuális érdekességről tudunk beszámolni. Ezeket az újdonságokat, az állatainkról szóló legfrissebb híreket itt lehet elolvasni.