Patinás épületek

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik különlegessége a műemléki oltalom alatt álló, a XX. század első évtizedeinek hangulatát idéző műemléki környezet. Bármerre is járunk a kertben, szinte mindenütt találkozhatunk ezzel az épített örökséggel, s minden egyes állatháznak, építménynek, még a legkisebb elárusító pavilonnak is megvan a maga története.

Az Állatkert építéstörténete
Az 1866-ban megnyílt Állatkert első épületeit a kor neves építész párosa, Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezték, akiknek a nevéhez olyan jeles alkotások fűződnek, mint a debreceni Csokonai Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a szegedi József Attila Tudományegyetem Dugonics téri központi épülete, Budapesten pedig az Oktogon négy sarokbérháza, az Egyetemi Könyvtár, a a Thonet-udvar, valamint az egykori Élettani Intézet Puskin utcai épülete.

Az általuk tervezett állatkerti épületek engedélyezéshez szükséges tervdokumentációt 1865. április 13-án nyújtották be, az építése engedélyt pedig április 6-i dátummal adta ki Pest szabad királyi városa. Az épületek kivitelezésére Pucher József építőmester, Kern István lakatos és Strohoffer István ácsmester kapott megbízást. Az állatházak és egyéb létesítmények 1866. július 28-ára készültek el, összesen 28 512 forintos költséggel.

A tizenegy nagyobb és számos apróbb épület közül a legnagyobb és a legköltségesebb a majmok háza volt, a legdíszesebb pedig a fácánok háza, illetve a nyolcszögletű madárkalitka. A ragadozó madarak három részből álló vasketrecet kaptak, a medveketrec hátulját pedig műszikla határolta. Összességében mindegyik épület romantikus stílusban épült, abban a svájci vonásokat is mutató modorban, amely például a korabeli hazai fürdőépületeket, és más pavilonszerű építményeket is általában jellemezte.

Az állatállomány gyarapodásának következtében a nyitásra felépített állatházak egy idő után már nem voltak elegendőek. Az Erzsébet királyné közbenjárására Ferenc József által felajánlott zsiráf elhelyezésére például külön „nyakorjánházat” kellett építeni. Ennek átadására 1868-ban került sor. Az épületet Lohr Antal tervezte, a kivitelezéshez szükséges 4206 forintot pedig nagyrészt sorsjegyek kiadásával teremtették elő.

A következő nagyobb építkezésre 1876-ban került sor, ez év augusztusában adták át ugyanis a nagyragadozók, oroszlánok és tigrisek számára épült állatházat. Ezt Hauszmann Alajos tervezte, a kivitelezésre pedig Schirmbrandt Antal építési vállalkozó kapott megbízást. Két évvel később egy vadonatúj madárházat is átadtak, amely Gerster Kálmán tervei szerint épült fel, a felépítéséhez szükséges anyagi fedezetet pedig a hazai természettudományok neves mecénása, Semsey Andor bocsátotta az Állatkert rendelkezésére. Az 1885-ben felépült új díszkapu költségeit viszont teljes egészében saját forrásból finanszírozta az Állatkert.

Miután az Állatkertet 1907-ben átvevő főváros a kert teljes átépítését határozta el, az ekkor meglévő épületek nagy részét lebontották. Csupán két épület maradt meg, az 1866-ban Pálffy János gróf adományából épült zenepavilon, valamint az ugyancsak a legelső épületek közül való Bagolyvár, amely eredetileg a mai madármentő állomás helyén állt. Bár ezt is lebontották az átépítés idején, de némileg változtatva újra felépítették azon a helyen, ahol jelenleg is áll.

Az Állatkert 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítésekor a műszaki munkálatokat Neuschloss Kornél műépítész, egyetemi tanár irányította. Mi több, két meghatározó épület, a Főkapu és az Elefántház terveit is ő készítette el, méghozzá díjmentesen, ugyanis máskülönben összeférhetetlenség merült volna fel az ügyben. Az állatházak túlnyomó többségét azonban két, akkoriban még igen fiatal, ám tehetséges pályakezdő építész, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte, akik egyetemi éveik alatt Neuschloss tanítványai voltak. Kós és Zrumeczky nagyjából egy tucat kisebb-nagyobb épületet terveztek az Állatkert számára. Ezek nagy része ma is megvan, bár néhány közülük napjainkban már másfajta állatoknak ad otthont, mint amilyeneknek eredetileg szánták őket. Kettő közülük pedig lényegében teljesen eltűnt, mert az egykori Zebraistálló, amelyből az 1930-as években Kenguruház lett, az 1991-es átépítéskor a felismerhetetlenségig megváltozott, a régi Struccházat pedig, amelyet a második világháború után nem sikerült teljesen helyreállítani, az 1980-as évek elején végleg lebontották. A Pálmaház vasszerkezetének, a műsziklák vasbeton vázának, illetve a gazdasági udvar épületeinek terveit Végh Gyula székesfővárosi mérnök készítette el. 1912. május 20-án végül teljesen átépülve nyitotta meg újra kapuit az Állatkert a nagyközönség előtt.

A következő évtizedekben viszonylag kevés új állatház épült, ehelyett inkább a meglévő épületeket bővítették, korszerűsítették. Az 1920-as években Pálmaház egyik oldalszárnyában például trópusi édesvízi akváriumot alakítottak ki. 1936-ban a Majomház bővült egy az épület északi oldalához hozzáépített, tekintélyes méretű, üvegtetejű oldalszárnnyal, amelyet 120 ezer pengős költséggel alakítottak ki.

A második világháború alatt szinte minden épület szenvedett kisebb-nagyobb károkat, némelyikük azonban teljesen elpusztult, vagy legalábbis olyan állapotba került, hogy nem tartották gazdaságosnak a helyreállításukat. Ez utóbbiakat, köztük az 1866-os zenepavilon, illetve az 1912-ben átadott Zsiráfházat és Bivalyházat le is bontották.

Természetesen nemcsak bontásokra, hanem új állatházak építésére is sor került. A madarak teleltetésére szolgáló, a háborúban elpusztult épületek pótlására 1954-ben épült fel a Madártelelő, amely ma Xántus János-ház néven a délkelet-ázsiai állatvilág bemutatóhelye. 1963-ban a Kéri Gyula és Bodnár Ferenc tervezte Bölényházat, majd 1965-ben az ugyancsak Kéri és Bodnár tervei alapján felépült Zsiráfházat adták át. 1967-ben az új Teveház is elkészült: ez az állatház a Szavanna-komplexum részeként ma is megvan, jelenleg az orrszarvúak istállói találhatók benne.

Az 1980-as években további építkezésekre került sor. Ekkor készült el például az Emberszabásúak háza, amely ma is működik, jóllehet az állattartó terekre alig lehet ráismerni, hiszen a múlt évtizedben számos jelentős fejlesztés történt itt az eredeti állapotokhoz képest.

Az 1994-től kezdődő időszakban mindenekelőtt a meglévő műemlék épületek korszerűsítésébe, fejlesztésébe fogott bele az Állatkert. Alig több mint két évtized alatt a kert összes építményéhez sikerült hozzányúlni: a műemlék épületek ismét eredeti szépségükben pompáznak, a bennük lévő állattartó helyek viszont mind átalakultak, hogy az állatok biológiai igényeinek, illetve a mai kor elvárásainak mindenben megfeleljenek.

A régi állatházak újjászületése mellett azonban néhány új létesítmény is épült. Ezek közül a legnagyobb méretű – ha az 1912-ben épült Nagyszikla belsejében kialakított, és 2012-ben átadott Varázshegyet nem számítjuk – a Szavanna-istálló, illetve a hozzá kapcsolódó Elefántcsarnok, amely 2008-ban került átadásra.

A közelmúltban épült állatházak között három is volt, amelynek felépítése tulajdonképpen régi állatházak „feltámasztásaként” is felfogható. A Kós Károly és Zrumeczky Dezső által tervezett, de az idők során lebontott Krokodilházat, Bivalyházat, illetve Zsiráfházat ugyanis az eredeti tervek elhasználásával, de azokat jelentősen korszerűsítve építettük újjá. Így külsejükben, megjelenésükben a régiekre emlékeztetnek, miközben a bennük kialakított férőhelyek napjaink igényeit is kielégítik.

Az Állatkert építéstörténetének legújabb szakaszát azok az építkezések jelentik, amelyek az új fejlesztési területen valósultak meg, illetve amelyek megvalósítása ugyanitt jelenleg is folyamatban van. A 2018 májusában megnyílt Holnemvolt Vár épületei egyrészt régiek, s ezeket (például az egykori gazdasági udvar épületeit, vagy a Schäftner-féle patinás körhintát) egytől egyig gondosan felújítottuk. Más részük, például a Holnemvolt Vár kapuja, vagy a Nyíhangár nevet viselő fedett lovarda lényegében a XX. század eleji vurstli rég eltűnt építészeti világa felélesztésének tekinthető. Az épülő Pannon Parkban pedig a XIX. század állatkerti építészetének élvonalát képviselő létesítmények kialakítása zajlik jelenleg is.

Ma is meglévő épületeink
Az alábbi lista az Állatkert klasszikus területén jelenleg is álló fontosabb épületeket tekinti át, átadásuk dátumával, illetve tervezőjük nevével. A lista persze nem tartalmaz számos kisebb épületet (pl. a kisebb elárusító pavilonokat), illetve azokat, amelyek üzemi célokat szolgálnak (pl. műhely, takarmánykonyha, irodaépület, állatorvosi klinika stb.), és nem is az Állatkert látogatható zónájában vannak. A listán szereplő épületek túlnyomó többsége egyébként műemlékvédelmi oltalom alatt áll, némelyikük már 1974 óta.

A fenti listán szereplő épületek mind az Állatkert klasszikus területén találhatók. A Holnemvolt Vár épületeiről további információk itt olvashatók.

Akit a fentieknél részletesebben is érdekel az Állatkert épített öröksége, annak figyelmébe ajánljuk az Állatkerti műemlékek című, 2012-ben megjelent könyvünket, amely további érdekességeket tartalmaz az állatkerti épületekről.

Szerző: Hanga Zoltán