Nyitvatartás

 

November 11-től ZÁRVA további intézkedésig

Jegyinformációk

 

Olvasd el, hogyan változik belépőink érvényessége.

Előzmények

Az Állatkert új területein tervezett fejlesztések, így a Holnemvolt Vár, a Pannon Park, a Hermina Garázs és az új kiszolgáló zóna kialakítása nem előzmények nélkül való, hiszen intézményünk az elmúlt közel huszonöt esztendőben nagyszámú és igen sikeres fejlesztési programot valósított meg az Állatkert klasszikus területén. Ez nemcsak az Állatkert megújítását tette lehetővé, hanem ezzel párhuzamosan a kert szakembergárdája is komoly tapasztalatokra tett szert akár nagyobb szabású fejlesztési programok megvalósításában is.

A Fővárosi Állat- és Növénykert átfogó rekonstrukciója az 1990-es évek közepén kezdődött meg. Csaknem húsz év alatt szinte a teljes Állatkertet sikerült újjá varázsolni, minden létesítményt sikerült megújítani. A fejlesztések nyomán a régi, patinás, műemléki állatházak ismét eredeti szépségükben pompáznak, s közben az állatok számára is korszerű, biológiai igényeiknek megfelelő férőhelyeket tudunk biztosítani.

A rekonstrukció több lépésből álló folyamatának egyik első fejlesztése az 1996-ban átadott Magyar Parasztudvar és a hozzá kapcsolód állatsimogató volt. 1996 és 1999 között került sor az Elefántház, a Kisszikla, a Nagyragadozók háza (mai India-ház) és a Fácános megújítására, továbbá a Dél-Amerika ház és kifutó kialakítására. 2000-ben átadtuk az újjávarázsolt Pálmaházat, 2003-ban elkészült a Természet ékszerei bemutatóhely, 2004-re megújult az Akvárium is. 2006-ban elkészült a Krokodilház, majd a Sarkvidéki panoráma rekonstrukciója, 2007-ben átadtuk a Pákásztanyát és a Xántus János-házat, 2008-ban a gorillák és az orangutánok új kifutóit, az újjászületett medvekifutót és a Szavanna komplexumot. 2009-ben a Mérgesházat avattuk fel, 2010-ben a Madagaszkár-házat, a „hamvaiból feltámasztott” régi-új Zsiráfházat és Bivalyházat, 2011-ben az India-házat és a Vombatházat, 2012-ben a Varázshegyet és a felújított Főkaput adtuk át a nagyközönségnek. 2013-ban az erszényesnyestek és a hangyászsünök lakhelyét, 2014-ben a Pampakifutót, az óriásvidrák új lakóhelyét avattuk fel. A fenti felsorolás persze korántsem teljes, de jól érzékelteti, hogy az Állatkert klasszikus területén milyen sok sikeres fejlesztést valósítunk meg az elmúlt csaknem negyedszázad során.

A legutóbbi időkben több európai uniós társfinanszírozással megvalósított fejlesztésre is sor került az Állatkert klasszikus területén. Ezeknek nemcsak a megvalósítása volt igen nagy feladat, hanem a támogatás megszerzésére irányuló pályázat előkészítése is. A legjelentősebb uniós forrásokat is felhasználó beruházásokat az alábbiakban tekintjük át:

 

A Nagytó és a Sziklakert rekonstrukciója

2008 és 2012 között került sor az Élőhely- és Gyűjteményrekonstrukció a Fővárosi Állat- és Növénykertben elnevezésű fejlesztési programra, amely az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-magyarországi Operatív Programjának keretében, Európai Uniós társfinanszírozással valósult meg. A program első ütemében a Nagytó, illetve a Sziklakert rekonstrukcióját végeztük el.

A Nagytó az Állatkert létesítésével egy időben, 1866-ban készült Reitter Ferenc tervei alapján, elsősorban vízimadarak bemutatására. Az 1909 és 1912 között lezajlott átépítés során a tó medrén kicsit alakítottak, és némi változást hozott az 1930-as években kialakított terméskő támfalú tóparti sétány, az úgynevezett Nadler-sétány kiépítése is. A Sziklakert a Nagytónál lényegesen fiatalabb, de azért igazán fiatalnak ma már nem mondható bemutatóhely. Az 1950-es években jött létre azon a dombon, amelynek tömegét nagyrészt a háború utáni újjáépítések során ide lerakott rom és törmelék alkotja, természetesen vastag termőföldtakaró alatt.

A Nagytó térségének és a Sziklakertnek a rekonstrukciójával az Állatkert két olyan zónája születhetett újjá, amely történeti, illetve gyűjteményes kertként is komoly értéket képvisel, ráadásul természetes élőhelyként is szolgál, hiszen például a Nagytó térségét számos védett, vadon élő madár önként választja fészkelőhelynek. A rekonstrukció egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy a mára nagyrészt beépített Budapest tájának természetes állapota is felidézhető, bemutatható legyen.

A beruházás összköltsége 314 millió forint volt. Ebből 283 millió forintot tett ki az európai uniós támogatás, 31 millió forintnyi önrészt pedig az Állatkert saját költségvetéséből gazdálkodott ki. A tervezési feladatok elvégzésére a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, emellett a Geohidroterv Mérnökgeológiai, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kft. kapott megbízást, a kivitelezést a Lyra Florae Kertépítészeti Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. és a Baking Kft. végezte. A megvalósításra a 2010-es esztendőben került sor. A projekt során mintegy 8600 négyzetméternyi terület rehabilitációja valósult meg, amiből 5210 négyzetméternyit tesz ki a Nagytó medre, illetve vízfelülete.

A rekonstrukció keretében – elsősorban a meder mélyítésével – megnöveltük a Nagytó víztömegét, és átalakítottuk a vízáramlási rendszert, a vízgépészetet és a szűrőrendszert is. Emellett újra működőképessé tettük a szikla oldaláról alázúduló vízesést. Ez javuló vízminőséggel, a víz oxigéntartalmának megnövekedésével és kevesebb üledékkel jár, ami a korábbiaknál sokkal kedvezőbb életfeltételeket jelent a tóban élő állatok és növények számára. A kialakított tóparti növényzónák hazai állóvizek partjait kísérő természetes növénytársulások jellemző fajaiból tevődnek össze. Ez nemcsak a bemutatás szempontjából fontos, hanem azért is, mert ezek a társulások számos vadon élő, az Állatkertet önként otthonául választó faj számára nyújtanak élő-, illetve fészkelőhelyet.

A Sziklakert rekonstrukciója során az eredeti sziklakerti jelleg helyreállítása és erősítése volt a cél olyan korszerű, átgondolt formában, amely lehetőséget biztosít a Budai-hegység jellegzetes növénytársulásaiban élő számos faj és életközösség bemutatására is. A Sziklakert különböző részei egy-egy tipikus élőhelyet idéznek fel, a meszes sziklakibúvástól a szurdokerdőig.

 

Bivalyház és Régi Zsiráfház rekonstrukciója

Az Állatkert 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítése során a bölények és bivalyok, továbbá a zsiráfok számára is emeltek egy-egy épületet. A Bivalyházat, illetve a Zsiráfházat (amely már az Állatkert történetének második zsiráfháza volt) is két tehetséges fiatal építész, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Ezek az épületek a második világháborúban jelentős károkat szenvedtek, olyannyira, hogy a háború után az a döntés született, hogy helyreállítás helyett inkább lebontják őket, és a helyükre teljesen új, az akkori idők uralkodó építészeti irányzatának megfelelő állatházakat emeltek. Az 1963-ban átadott Bölényházat, és az 1965-ben elkészült Zsiráfházat Kéri Gyula és Bodnár Ferenc tervezték, és egészen 2009-ig használatban voltak. Amikor a két háború utáni épület annyira elöregedett, hogy jelentősebb felújításukat már nem lehetett elhalasztani, az Állatkert úgy döntött, hogy inkább lebontja ezeket az épületeket, s helyettük inkább a háborúban elpusztult eredeti állatházakat állítja helyre.

A két állatház újraalkotására a szomszédos Nagyszikla belsejében megvalósítandó Varázshegyhez kapcsoltan, mintegy a Varázshegy fejlesztési projekt részeként került sor. A két „régi-új” állatház, a hozzájuk tartozó kifutórendszerek és az ún. termál projekthez kapcsolódó alagsori hőközpont kialakítása mindösszesen 330 millió forintba került. Ebből a Régi Zsiráfház újbóli felépítése 144 millió forintnyi, a Bivalyházé 103 millió forintnyi költséget jelentett, a kifutórendszerek kiépítése, illetve a hőközponttal kapcsolatos munkálatok 82 millió forintba kerültek. A teljes összegből 240 millió forintnyi volt az uniós támogatás, amely 72,9 %-os támogatási intenzitást jelent.

A terveket – Kós Károly és Zrumeczky Dezső eredeti terveinek felhasználásával – a Kis Péter Építészműterme Kft. készítette. Az építkezés fővállalkozója a Construm Beruházó és Kivitelező Kft. volt. A távhőrendszer és a gépészet kialakítását a Resonator Kft., a kertészeti kialakítást az Eurogreen-Tiszafa Kft. végezte. A kivitelezésre a 2010-es év folyamán került sor, a két újraalkotott állatházat szeptember 21-én adtuk át ünnepélyes keretek között.

Az újjáépített Régi Zsiráfház alapterülete 438 négyzetméter. Az épület tornyának kőpárkányaiba épített mészkőtömbök össztömege 8 tonna. A 17 méter magas torony tetején található, antilopfejet mintázó vörösréz csúcsdíszt Mónus Béla készítette. A homlokzatokon 487 darab, eozinmázat utánzó, fémoxid mázú kerámiadísz található. A majolika díszítő elemeket Égető Emese és a Korall Csempe készítette az eredeti állatházakról készült századeleji fotók alapján. Különlegességnek számít az épület eredeti méretben visszaépített tölgyfa ajtaja, amelyeket száz évvel ezelőtt a zsiráfokra méreteztek. A két ajtószárny mindegyike 480 cm magas, 130 cm széles és mindegyikük 250 kg-ot nyom. A Bivalyház alapterülete 278 négyzetméter. a boronafalak 1100 folyóméter borovi  fenyőrönkből készült, amelyek közül a leghosszabbak 6,5 méteresek. Az épületet mintegy 15 ezer darab, dupla fedésben rakott fazsindely fedi.

A Régi-Új Zsiráfházban természetesen nem zsiráfok, hanem zebrák és kaffer szarvasvarjak kaptak helyet (ugyanis a zsiráfok már 2008-ban átköltöztek a Szavanna komplexumba). Az újjászületett állatházban mindkét faj nagyszerűen érzi magát, a zebrák és a szarvasvarjak is rendszeresen szaporodnak.

 

Kertrekonstrukció II. üteme

Az Élőhely- és Gyűjteményrekonstrukció a Fővárosi Állat- és Növénykertben elnevezésű fejlesztési program második ütemében a Japánkert, illetve a Főkapu térségében lévő kertrészek rekonstrukcióját, továbbá a csapadékvíz összegyűjtésére és hasznosítására szolgáló rendszer kiépítését végeztük el. A fejlesztés megvalósítására az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-magyarországi Operatív Programjának keretében, Európai Uniós társfinanszírozással került sor. A projekt összköltsége 300 millió forint volt, amelyből 270 millió forint származott uniós támogatásból, a fennmaradó 30 millió forint önrészt az Állatkert állta. A tervező a Pagony Táj- és Kertépítészeti Iroda volt, a kivitelezésre a SADE-Magyarország Mélyépítő Kft. és a Lyra Florae Kft. kapott megbízást.

A fejlesztés keretében megvalósuló gyűjteményrekonstrukció elsősorban a Japánkerttől a Főkapuig, emellett a Madagaszkár-házig terjedő térséget érintette, amely szerkezetében és fajösszetételében a leginkább őrzi az intézmény történeti kerti jellegét. A rekonstrukció kiterjedt a kelet-ázsiai dendrológiai gyűjtemény fejlesztésére, beleértve magát a Japánkertet is, valamint az észak-amerikai dendrológiai gyűjtemény fejlesztésére is.

A gyűjteményrekonstrukcióval érintett részeken és a kapcsolódó útszakaszokon a csapadékvíz összegyűjtése és hasznosítása is fontos cél volt. A burkolt felületekre és épületekre hulló csapadéknak a közcsatornába vezetése helyett a projekt megvalósításával az ide hulló, évi közel 2500 köbméter csapadékot helyben szivárogtatjuk el. A szivárogtatók rejtett pozícióban (felszín alatti tározókat képezve) kerültek elhelyezésre, amelynek előnye, hogy így a párolgási veszteség csekély, továbbá a víz elsősorban a talaj alsóbb rétegei felé szivárog el, míg az öntözőrendszerek jellemzően inkább a feltalaj vízellátására alkalmasak. Ezzel a megoldással inkább a fás növényállomány gyökérzónájába jut a víz, amelyet öntözéssel csak igen nagy vízmennyiség révén, nagy költséggel tudnánk elérni, ezért jellemzően nem is tesszük. Az elszivárogtatás járulékos kedvező hatása, hogy a közcsatornába vezetett vízmennyiség jelentősen csökken, azaz a környezeti terhelést is csökkentjük.

 

Megújuló energia hasznosítása

2011 és 2012 között került sor annak az energetikai fejlesztésnek a megvalósítására, amelynek eredményeként az Állatkert fűtési igényének jelentős részét földgáz elégetése helyett a Széchenyi Gyógyfürdő termálvizének a fürdő által nem hasznosított, vagyis hulladék hőjéből lehet biztosítani. Az Állatkert, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH), valamint a Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. (FŐTÁV) kölcsönös előnyök mentén folyó együttműködése nyomán, Budapest Főváros pénzügyi, szakmai és igazgatási támogatásával lezajlott fejlesztés összköltsége 315 millió forint volt, amelyből 189 millió forintot tett ki az európai uniós támogatás (ez 60 %-os támogatási intenzitást jelent), 126 millió forint pedig az Állatkert önrésze volt. Ez utóbbi összeg jelentős részét a Fővárosi Önkormányzat mint tulajdonos biztosította visszatérítendő támogatásként.

A fejlesztés generáltervezője az e.Missio Fővállalkozó és Szolgáltató Kft., kivitelezője konzorciumvezető szervezetként a SADE Magyarország Mélyépítő Kft., konzorciumi tagként a Thermo Szerviz Kft. volt. A kivitelezés megvalósítása 2012-ben zárult le, így a 2012/13-as fűtési szezonban már jelentős mennyiségű földgázt lehetett kiváltani az új fűtési rendszerrel.

A rendszer működési elve nagyon egyszerű. A termálvíz a Széchenyi Fürdő gépházában elhelyezett hőcserélőkön keresztül adja át a hőenergiát a hőhordozó közegként szolgáló víznek, így az Állatkert fűtési rendszerében nem termálvíz, hanem a termálvíz hőjét hordozó víz kering. Ez műszakilag szerencsésebb megoldás, hiszen a termálvízben található oldott ásványi anyagok lerakódásokat okozhatnak a csővezetékben. A hőhordozó víz a Széchenyi Fürdőből az Állatkerti körút alatt először az Elefántház pincéjében kialakított fogadóállomásra érkezik, majd a távhővezeték-párok innen jutnak el az Állatkert területén belül található hőközpontokba. Az összesen 3,5 kilométernyi vezetékpár alkotta hálózaton keresztül eredetileg 26 épületet – köztük a Pálmaházat – lehetett a termálhővel fűteni. Ezen épületek összes légtere mintegy 80 ezer köbméter. 2012 óta három további kisebb épület fűtése is erre a rendszerre van rákapcsolva, így ma 15 hőközponton keresztül 29 épületet ér el a termálvíz hője.

A termálvíz hőjét felhasználó fűtési rendszer mellett a gázkazánok is megmaradtak úgynevezett kisegítő rendszerként, különösen hideg időben ugyanis az épületek belső terében a kívánatos hőmérséklet fenntartásához nem elegendő önmagában a termálvíz hője. Ilyenkor a termálhő mellett a kisegítő gázfűtés biztosítja a szükséges hőmérsékletet, ugyanazon hőleadókon keresztül.

A fejlesztés több szempontból is előnyös. Az egyik legfontosabb előny környezetvédelmi természetű, hiszen a kisebb földgáz felhasználás miatt jelentősen csökkent a szén-dioxid, illetve egyéb füstgázok kibocsátása is. Öt fűtési idény alatt 3208 tonnával csökkentettük a szén-dioxid kibocsátást, és ezzel arányos mértékben csökkent az egyéb mérgező füstgázok kibocsátása is. A jóval kisebb karbon-emisszió mellett a termálvíz hőjén alapuló fűtés a természeti erőforrások fenntartható használata irányában is fontos lépést jelent, hiszen a szükséges hőenergia biztosítása az eddigi fosszilis, nem megújuló energiaforrás helyett jelentős részben megújuló, tiszta energiából történik. További előny, hogy a fűtési energia termálhőből való előállítása gazdaságosabb is, mint a gázfűtés, ráadásul a Széchenyi Fürdőnek is kevesebb villamosenergiát kell fordítania a termálvíz hűtésére.

Az Állatkert termálhő alapú fűtési rendszerének megvalósítását és üzembe helyezését jelentős hazai és nemzetközi szakmai érdeklődés kísérte. A fejlesztés megvalósítása nyomán a városligeti intézmény törekvéseit 2014-ben Greennovációs különdíjjal, 2015-ben pedig Energiahatékony Vállalat díjjal ismerték el. A fejlesztésről, mint az európai élmezőnybe tartozó innovatív megoldásról elismeréssel nyilatkozott Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság energiaunióért felelős alelnöke is, amikor 2017. júniusi budapesti látogatása alkalmával felkereste intézményünket, és a helyszínen ismerkedett az Állatkert fűtési rendszerével, illetve az üzemeltetés eredményeivel.

 

Varázshegy kialakítása

Az 1909 és 1912 között épült, 34 méter magas Nagyszikla belső terébe már építésének idején is különféle látnivalókat terveztek. Az Állatkert akkori rekonstrukciójának szakmai irányítója, Lendl Adolf elképzelései szerint az építmény belsejében egy bálnacsontvázat állítottak volna fel (minthogy eleven szilásceteket képtelenség állatkerti körülmények között bemutatni), és itt akarták kialakítani az Állatkertben élt, valamilyen okból elpusztult állatok múzeumát is. Ezek az elképzelések azonban végül nem valósultak meg, s a Nagyszikla óriási belső terei csaknem egy évszázadon át el voltak zárva a nagyközönség elől, és csak üzemi célokra (pl. az állatszállító ládák tárolására) használták.

A Nagyszikla felépítésének századik évfordulójának közeledtével az Állatkert elhatározta, hogy – korszerű formában – valóra váltja az épület belső tereinek hasznosítására vonatkozó évszázados elképzeléseket. Ennek érdekében fogtunk bele a Varázshegy nevű bemutató komplexum kialakításába.

A teljes fejlesztési projekt összköltsége (amely egyébként magában foglalta a Bivalyház és a Régi Zsiráfház újbóli felépítését is) meghaladta az 1,3 milliárd forintot. Ebből 896 millió forint volt az európai uniós támogatás (az Új Széchenyi Terv keretében), 250 millió forintot a Fővárosi Önkormányzat biztosított, a fennmaradó több mint 200 millió forintot pedig az Állatkert saját forrásból fedezte. A terveket a Kis Péter Építészműterme Kft. készítette, a kivitelezők pedig a Resonator Kft. (Varázshegy kialakítása, gépészet), a Geanat Kft. (eszközbeszállítás, beszerelés), illetve a Gelka System Kft. (térhatású vetítőterem kialakítása) voltak. A munkálatok 2010-től 2012-ig tartottak, a Varázshegy ünnepélyes átadására 2012. május 24-én került sor.

A Varázshegy 3200 négyzetméternyi bemutató területen, négy szinten, összesen 16 különböző kiállítótérben (Fogadótér, Darwin-labor, Dínóterasz, Őstenger, Időalagút, Ősök ösvénye, Neander-völgy, Életiskola, Időgép, Kuckó, Sötétlabirintus, Kolónia galéria, Parányok világa, Óriások csarnoka, Csillagtér, Marsi űrbázis) mutatja be az élővilág sokféleségét, és meséli el, hogyan is alakult ki ez a sokféleség, továbbá, hogy miként alakult az ember és az élővilág kapcsolata az utolsó néhány ezer év során.

A Varázshegy 2017-ben ünnepelte ötödik születésnapját. Öt év alatt hárommillió látogató kereste fel. Az átadáskor bemutatott állatfajok körét – amely eredetileg sem volt kevés - az évek során jelentősen sikerül gyarapítani, illetve komoly sikereket értünk el a szaporításuk terén. Például a csupasz turkáló nevű különleges rágcsálófaj esetében – amelyet már a Varázshegy 2012-es megnyitásakor is láthatott a közönség – az elmúlt években több alkalommal is örvendhettünk szaporulatnak. Hasonló a helyzet a 2013 óta a Varázshegyben látható gundik esetében is, hiszen a gyermekáldás itt is rendszeresnek mondható.

 

Főkapu rekonstrukciója

Az Állatkert egyik jelképének számító, patinás Főkapu Neuschloss Kornél műépítész tervei alapján 1912-ben készült el. Átadásának századik évfordulóján időszerűnek tartottuk az épület felújítását, annál is inkább, mert a legutolsó nagyobb tatarozás óta több mint húsz esztendő telt el, az idő vasfoga pedig nem kímélte a műemlék az épületet. Így a Főkapu rekonstrukciója sürgető feladatként jelentkezett. A megvalósításra az Európai Unió támogatásával, az Új Széchenyi Terv keretében került sor. A beruházás teljes költsége 220 millió forint volt, amelyből 141 millió forintnyi összeg származott európai uniós forrásból. A tervezési feladatokat a Kis Péter Építészműterme Kft. látta el, a kivitelezési munkálatokra a Construm Kft. kapott megbízást.

A munkálatok nyomán nemcsak a Főkapu épületegyüttes műemléki felújítása történt meg, hanem az építmény új tereket, és ezzel együtt új funkciókat is kapott. Az új terek és új funkciók elsősorban a Főkapu egyik melléképületébe kerültek, ahonnan ekkorra már kiköltöztek a korábban ott működő irodák. Helyettük vendéglátásra alkalmas helyeket, kiállítóteret, az alagsori szinten pedig egy teljesen új illemhelyet alakítottunk ki a közönség számára. A rekonstrukció nemcsak a tulajdonképpeni Főkapu épületére, hanem annak környezetére is kiterjedt. A kapu környékét ugyanis – mind a külső, tehát az Állatkerti körút felé eső oldalon, mind a belső oldalon, az ún. Főkapu téren – a műemléki környezethez illeszkedő tetszetős díszburkolattal láttuk el.

A felújított Főkaput 2012. december 6-án vehette újra birtokba a nagyközönség.