Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Szakmai háttér

Az Állatkert fejlesztéséhez rendelkezésre álló új területek óriási lehetőséget jelentenek az intézmény számára. Olyat, amilyen egy évszázadban egyszer adódik. Éppen ezért fontos alaposan átgondolni, hogy az új területeken milyen típusú fejlesztéseket érdemes megvalósítani. A fejlesztési elképzelések és programtervek kidolgozása során figyelembe kell venni az Állatkert sajátosságaiból önkéntelenül adódó fejlesztési igényeket, a nagyközönség kívánságait és érdeklődését, a gazdasági és ökológiai értelemben vett fenntarthatóság szempontjait, az állatkertek egyetemes fejlődésének legújabb irányzatait, valamint a fejlesztési terület sajátosságait, és az ezzel összefüggő lehetőségeket, illetve korlátokat.

 

Fejlesztési igények és a közönség kívánságai

Az Állatkert sajátosságaiból adódó fejlesztési igények szorosan összekapcsolódnak a közönség kívánságaival. Ezek fókuszában többek között olyan állatfajok állnak, mint az elefántok, a csimpánzok, illetve a viszonylag nagyobb testű cápafajok.

Ami az elefántokat illeti, az elmúlt időszakban lezajlott fejlesztések nyomán az elefántok elhelyezési körülményei jelenleg megfelelnek a kívánalmaknak. A dolog mégsem tekinthető teljes mértékben rendezettnek. Egyrészt azért, mert az elkövetkező években arra lehet számítani, hogy Európában mindenütt szigorodnak az elefántok férőhelyének alapterületével kapcsolatos előírások, s azoknak az állatkerteknek, amelyek ennek nem mennek elébe, egy évtizeden belül le kell mondaniuk az elefántok tartásáról. Mi azonban nem szeretnénk megfosztani intézményünk közönségét az elefántoktól, hiszen nagyon népszerű, keresett állatokról van szó. Ráadásul Állatkertünkben több mint száz esztendeje foglalkozunk megszakítás nélkül elefántok tartásával, megfelelő tudással és megfelelő tenyészállatokkal is rendelkezünk ahhoz, hogy Budapesten egy rendszeresen szaporodó elefántközösség élhessen. Jelenlegi férőhelyeink a meglévő elefántpár, illetve a 2017-ban született, cseperedő elefántborjú számára megfelelőek ugyan, de a meglévő tenyészállatok és szaktudás mellett egy ennél nagyobb, 4-6 állatból álló elefántközösséget lenne érdemes létrehozni. Olyan fejlesztésekre van tehát szükség, amelyek ezt lehetővé teszik.

Jelentős hagyományai voltak Állatkertünkben a csimpánzok tartásának is, ám mégis le kellett mondanunk róla, elsősorban a terület szűkössége miatt. Az emberszabású majmok férőhelyének méreteit ugyanis csak úgy lehetett növelni, ha a korábban tartott faj (csimpánz, gorilla, orangután) helyett a továbbiakban csak kettőt mutatunk be. Akkor a gorillák és az orangutánok mellett döntöttünk, de a csimpánzok bemutatásával emiatt fel kellett hagynunk. Pedig a közönség ezeket az állatokat is nagyon keresi, és más egyéb szempontból is hasznos volna a bemutatásuk. Így tehát olyan fejlesztésekről érdemes gondolkodni, amelyek a csimpánzok, esetleg törpecsimpánzok, azaz bonobók bemutatását is lehetővé teszik.

Ugyancsak nagy az érdeklődés a közönség részéről a különféle tengeri állatok iránt (ami egy tenger nélküli ország esetén indokolt is, hiszen a tengeri élővilág így mindenképpen egzotikumot jelet a hazai közönség számára), különös tekintettel a cápákra. Kisebb testű, illetve fenéklakó cápafajokat persze jelenleg is bemutatunk, de a látogatók érdeklődése elsősorban a legalább közepes testű, sokat úszó fajokra irányul, amelyek viszont csak jelentősebb beruházást igénylő akvarisztikai rendszerekben mutathatók be. A fejlesztések során tehát helyes lenne ezekre a kihívásokra is megfelelő válaszokat adni.

Jól kirajzolódik az állatokkal kapcsolatos közvetlen élmények iránti igény is. Ez elsősorban kezes, barátságos, simogatható, testközelből megismerhető állatokra vonatkozik. Ezt az igényt klasszikusan az állatsimogató-jellegű bemutatóhelyek, illetve más hasonló, az állatokkal való követlen találkozást biztosító programok elégítik ki. Világos, hogy az új területen megvalósítandó fejlesztéseknek erre az igényre választ kell adniuk, természetesen ésszerű kereteken belül.

 

Fenntarthatóság

A fenntarthatóság fogalmát környezeti, vagy még pontosabban fogalmazva a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának szempontjából, illetve közgazdasági aspektusból is értelmezhetjük, és világos, hogy a fejlesztéseknek ökológiai és közgazdasági értelemben is meg kell felelniük a fenntarthatóság követelményeinek.

Az új területek új létesítményeinek fenntartása szükségszerűen újabb fenntartási költségekkel is jár, amelyet megfelelő működési bevételekkel kell ellensúlyozni (hiszen ismeretes, hogy az Állatkert működési költségeinek nagy részét, mintegy négyötödét jelenleg is saját működési bevételeiből fedezi). Vagyis különösen oda kell figyelni, hogy olyan új fejlesztéseket kell megvalósítani, amelyek alkalmasak a látogatók jelenlegi kimagasló számának megőrzésére, illetve további növelésére. Mint ismeretes, a Fővárosi Állat- és Növénykert az ország leglátogatottabb kulturális intézménye, közgyűjteménye: látogatóinak száma évről évre egymillió fő körül szokott lenni. Az elemzések szerint a látogatottság növelése szempontjából különösen fontos a látogatásra alkalmasnak tartott időszak meghosszabbítása.

Jóllehet az Állatkert az év minden napján nyitva van, és számos fedett, fűtött, a külső időjárás viszontagságaitól védett állatházzal rendelkezik, a látogatók nagy többsége még most is főként szabadtéri programként tekint az Állatkerti látogatásra. Ennek megfelelően a kedvezőtlen időjárás jelentősen befolyásolja a látogatási kedvet, amelynek következményeképpen a látogatók túlnyomó többsége a márciustól októberig tartó időszakban érkezik, a novembertől februárig tartó négyhónapos időszakra (amely az év egyharmada) az éves látogatószám töredéke jut csak. A látogatószám további növelése tehát elsősorban úgy valósítható meg, ha minél több olyan programot kínálunk, amelyet a közönség kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett is szívesen felkeres és nagy számban látogat.

Az erre való odafigyelés nemcsak a látogatószám növelése miatt fontos, hanem hosszútávon annak biztos fenntartásához is szükséges lehet. A rendkívüli időjárási események valószínűségének megnövekedése – amely az éghajlatváltozás velejárója – ugyanis olyan létező szempont, amelyet a döntően szabadtéri programot kínáló intézményeknek mindenképpen figyelembe kell venni. A nagy látogatottságú ünnepnapok idején kialakuló kedvezőtlen időjárás több tízezer főnyi kiesést is okozhat. Ráadásul kirajzolódik egy olyan időjárási trend is, amelynek jellemzője, hogy az ipari termelésből adódó légszennyezés heti ciklikussága az időjárás alakulásában is hasonló heti ciklikusságot okoz, s ennek következtében a hétvégi napokon a kedvezőtlen időjárás valószínűsége megnövekszik a hétköznapokhoz képest. Mindezek miatt tehát az Állatkert fejlesztési igényei olyan létesítményeket kívánnak, ahol a külső időjárás alakulásától függetlenül lehet a közönséget érdeklődésére számot tartó állatbemutató tereket kialakítani.

A volt vidámparki terület hasznosítása szempontjából ez egyébként azért is előrelépés lenne, mert a Vidámpark csak késő tavasztól az ősz derekáig fogadott látogatókat, vagyis a város egyik fontos, értékes, frekventált övezetében lévő terület az évnek mintegy felében el volt zárva a nagyközönség elől. A terület állat- és növénykertként való hasznosítása ehhez képest egész évben hozzáférhetővé teszi a területet a közönség számára (minthogy az Állatkert az év minden napján nyitva tart), de nem mindegy, hogy ez kizárólag szabadtéri programlehetőségek formájában történik-e, vagy vannak olyan bemutatóhelyek is, amelyek a külső időjárási viszonyoktól független térben több órányi programot és látnivalót kínálnak a látogatóknak.

Ami a természeti erőforrások fenntartható felhasználását illeti, olyan fejlesztéseket kell megvalósítani, amelyeknél a működés energiaigénye minél kevesebb környezetterheléssel oldható meg, lehetőleg minél nagyobb arányban támaszkodva a megújuló energiaforrásokra. E tekintetben az Állatkert már korábban igen előremutató, az európai élvonalba tartozó innovatív fejlesztéseket valósított meg a Széchenyi Fürdő termálvizének hulladékhőjét hasznosító fűtési rendszer kiépítésével. Az új területeken megvalósítandó fejlesztéseknél is hasonló megoldásokat kell alkalmazni, illetve az épületek fűtésének energiamérlegében törekedni kell a napsugárzásból nyerhető hőenergia hatékony felhasználására is.

 

Az állatkertek fejlődésének egyetemes irányai

Az állatkertészet elmúlt években lezajló fejlődését figyelve jól látható volt a külső időjárási viszonyoktól független, nagy terjedelmű, ökoszisztéma-alapú komplex bemutató létesítmények megjelenése és előretörése. Európában e tekintetben a hollandiai Arnhemben működő Burger’s Zoo vállalt úttörő szerepet, mindenekelőtt a Burger’s Bush megnyitásával. Az esőerdei ökoszisztémát bemutató létesítmény tervein már 1984-ben elkezdtek dolgozni, 1986-ban a megvalósításhoz is hozzáfogtak, s végül 1988-ban nyitották meg a létesítményt a nagyközönség előtt. A Burger’s Bush mintegy másfél hektáron, 20 méteres beltéri magassággal mutatja be a trópusi esőerdők élővilágát, a külső időjárás alakulásától független viszonyok között. A bemutatóhely sikerén felbuzdulva a Burger’s csapata a következő években újabb, hasonló elgondolások szerint létrehozott komplexum kialakításába vágott bele, amely azonban nem az esőerdők világát, hanem a sivatagi ökoszisztémát volt hivatott bemutatni. A 7500 négyzetméteres Burger’s Desert 1994-ben került megnyitásra.

Közben természetesen a világ számos más pontján is belefogtak hasonló fejlesztési programok megvalósításába. Ennek nyomán kialakult egy jellegzetes építménytípus, amely az ehhez hasonló bemutatóhelyeket képes befogadni. Ez az építménytípus a biodóm, amely tehát olyan tágas, fényáteresztő tetővel fedett teret jelent, amely tér többnyire valamilyen életközösséget fogad be. Általában állatkertek, vagy állatkert-jellegű bemutatóhelyek építenek biodómokat, de épültek hasonló létesítmények kísérleti céllal is annak vizsgálatára, hogy milyen lehetőségek vannak önfenntartó ökoszisztémák mesterséges kialakítására. Biodómokat a világ számos pontján találunk, így például Montrealban (Kanada), Szocshonban (Dél-Korea), Szingapúrban, Fukuokában (Japán), az európai kontinensen pedig Cornwallban (Egyesült Királyság) és Lipcsében (Németország). Illetve biodómnak tekinthető a Boroszlói Állatkertben (Wrocław) 2014-ben megnyitott Afrykarium is.

Állatkerti bemutatási szempontból a biodómok nagyon korszerű bemutatóhelyek. Az állatkertek ugyanis ma már egyre kevésbé gondolkodnak elkülönült bemutatóhelyekben: ehelyett ahol csak lehet, az élővilágban létező kapcsolatokat is igyekszünk bemutatni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ahol csak lehet, ökoszisztéma-bemutatókat alakítunk ki, amelyekben a természetben is együtt élő, és együtt is tartható állatok vagy közös térben élnek, vagy pedig egymástól ugyan elválasztjuk őket, de a közönség számára alig érzékelhető módon, és ezzel együtt közös, integrált létesítményben mutatjuk be őket. Az ökológiai szemlélet fejlesztésének vonatkozásában ez igen helyes, szemléletes és korszerű bemutatási mód, amelyre a biodómok különösen alkalmasak.

 

A volt vidámparki terület adottságai

A volt vidámparki terület adottságai sok tekintetben különböznek az Állatkert klasszikus területének adottságaitól. Egyrészt jóval kevesebb a műemlék épület, ami bizonyos értelemben nagyobb szabadságot enged új létesítmények létrehozására, másrészt viszont a területet lényegesen jobban érinti a közlekedési eredetű zajszennyezés. Ennek legfőbb forrása a Hungária körút (amelynek kétszer három sávos, villamosvágányokkal kiegészített pályája ezen a szakaszon ráadásul jórészt a környező tér szintje felett, a vasút feletti közúti felüljárón halad), illetve a Kacsóh Pongrác úti csomópont forgalmának gördülési zaja, de természetesen egyéb zajforrások (pl. vasút, repülőtér futópályájának végső megközelítési egyenese) is hatással vannak a terület zajszennyezésére. A zajszennyezés mértéke így összességében sokkal nagyobb, mint az Állatkert klasszikus területén. Ugyanez igaz a légszennyezésre is, hiszen a közúti forgalomból eredő zaj- és légszennyezés mértéke egymással arányos, mondhatni „kéz a kézben jár”.

Meg kell jegyezni, hogy ezek a hatások az egykori Vidámpark területén is éreztették a hatásukat, bár a zajszennyezés nyilván kevésbé volt feltűnő, hiszen a vidámparki üzem eleve zajosabb műfaj, mint egy állat- és növénykert működése.

A lényeg, hogy ezekre a körülményekre a fejlesztések során is tekintettel kell lenni, és olyan megoldálsokra kell törekedni, amelyek valamilyen módon gátat képeznek a Hungária körút felől érkező zaj- és légszennyezés, illetve a fejlesztési terület belseje között.

 

Válasz a kihívásokra

A különböző lehetséges fejlesztési elképzelések alapos átgondolása és mérlegelése után, a fentebb részletezett szempontok mindegyikét figyelembe véve jutottunk arra a megállapításra, hogy az új területeken a Holnemvolt Várat, a Pannon Parkot, illetőleg a Hermina Garázst és az új kiszolgáló zónát érdemes megvalósítani. E négy fejlesztési projekt közül ha a két bemutatókomplexumot, azaz a Holnemvolt Várat és a Pannon Parkot nézzük, akkor világos, hogy például a Holnemvolt Vár elsősorban az állatokkal kapcsolatos közvetlen élmények iránti igényt tudja majd jól szolgálni, különös tekintettel a kisgyermekes családokra. A leendő Pannon Park egyrészt megfelelő szakmai választ ad az elefántok, a csimpánzok, vagy akár a cápák tartása és bemutatása vonatkozásában felmerülő igényekre, és számos más különleges faj felvonultatásával egyébként is megfelelően szolgálja majd a bemutatás, az ismeretterjesztés, illetve a természetvédelem igényeit is.

Különösen érdemes kiemelni a Pannon Park kialakításával kapcsolatban azt az elképzelést, amely szerint a bemutatókomplexum nagyobb részét alkotó szabadtéri bemutatóhelyekhez és kifutókhoz nem több kisebb istálló vagy pavilonszerű állatház, hanem egy nagy fedett, fűthető építmény tartozik majd. Mint ismeretes, az Állatkert klasszikus, csaknem 11 hektárnyi területén mintegy húsz különböző állat- és növénybemutatást szolgáló épület, állatház található, amelyek egyenkénti alapterülete a néhány száztól a több ezer négyzetméterig terjed. Hasonló arányokat tartva a Pannon Park 5 hektárnyi területén is nyolc-tíz hasonló méretű állatház kialakításával lehetne kielégíteni a fedett, fűthető létesítmények iránt a mi éghajlatunkon szükségszerűen megmutatkozó igényt. A fejlesztésekkel kapcsolatos tervezőmunka során azonban azt a megoldást választottuk, hogy nem több kisebb, hanem egy nagyobb fedett, fűtött létesítményt alakítunk ki. Ez energetikai szempontból is több előnnyel jár, és a közönségnek is kedvezőbb így (kedvezőtlen időjárás esetén ugyanis nem kell a pavilonszerűen szétszórt állatházakból ki-be járni, újra és újra feladni majd levenni a gyerekről a meleg ruhát stb.).

Továbbá az építmény alkalmas lesz arra, hogy a Hungária körúti felüljáró, valamint a Pannon Park kifutói, és egyáltalán, a terület szabadtéri bemutatóhelyei között egyfajta gátat képezzen, amely a területet érintő zajszennyezés és légszennyezés szempontjából fontos körülmény. Ráadásul egy ilyen létesítmény biodómszerűen kialakítható (és pontosan ez is a tervünk), ami azt jelenti, hogy nem egyszerűen egy állatházról van szó, hanem egy fedett parkról, amelyben az állattartó terek mellett ezernél is több fatermetű növényegyed telepítése lesz lehetséges. A belsejében kialakítandó ökológiai bemutatóhely létrehozásával lényegében a modern állatkertészet legkorszerűbb, legújabb trendjének megfelelő színvonalú bemutatást tudunk megvalósítani.