Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

Nagytó és Sziklakert rekonstrukció

Élőhely- és gyűjteményrekonstrukció a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Nagy-tó és Sziklakert rekonstrukció

Megkezdődött a Nagytó medrének és partvonalának újraalakítása az Állatkertben. A felújított, szigetekkel tagolt, vízeséssel kiegészített és kilátópontokkal gazdagított tavat nyáron már új szépségében élvezheti a közönség.

A Nagytó története

Az 1910-12-ben kialakított 5214m2-es tó, a Nagytó, az Állatkert területére egykor oly jellemző természetes környezetet kívánta újra megjeleníteni: a mocsaras, holtágas Duna-völgy természeteses vizes élőhelyeinek egyikét. A Fővárosi Állat- és Növénykert múlt század elején végzett teljes átépítése során a park tájba illő, kertészeti kialakításával is törődtek. Petz Ármin, a város főkertésze ingyen tervezte meg és alakította ki az Állatkert parkrészeit. A Nagy-tó, és a tavat tápláló kút Reitter Ferenc csatornázási mérnök tervei alapján készült.

A tó jelenlegi formáját és üzemelési módját az 1990-es években nyerte el. Partvonallal határolt alapterülete 5214 m2, ebből a szabad vízfelület nagysága 4895 m2. A tó átlagos vízmélysége 80 cm, de sehol sem haladja meg az 1 métert. A tó kialakítása olyan jól sikerült, hogy a múlt század közepétől nemcsak az Állatkert ide telepített madarait lehet a tavon megfigyelni, de fokozatosan otthonra lelt itt számos, beköltöző vízimadár faj is. Láthatóak itt különféle lúd- és récefajok, kárókatonák, szürke gémek és gólyák is. Nemcsak táplálkozni, pihenni járnak ide, de a tó körül álló idősebb fákon fészkelnek, sőt még a telet is itt töltik.

Adatok a Nagytó történetéből:

1866.

ebben az évben létesült a Nagy-tó Reitter Ferenc csatornázási mérnök és Petz Ármin főkertész tervei szerint;

1912.

ebben az esztendőben építették át a tavat, és ekkor nyerte el a mai alaprajzát;

1930-as évek

ekkor készült a terméskő támfallal megerősített tóparti sétány;

1950-es évek

ebben az időszakban létesült a Japánkert, a háború után eltakarított romokból emelt dombon;

Miért szükséges a Nagytó rekonstrukciója?

A Nagytó száz évvel korábbi koncepció szerint kialakított medrét és partfalát az elmúlt évtizedek környezeti folyamatai és terhelése erősen megviselte. Megérett a helyzet arra, hogy a tavat komplex rendszerként újraértelmezzük és egy tájképileg természetes környezetet megjelenítő, de vízgazdálkodási, mérnöki szempontból sokkal korszerűbb rendszert hozzunk létre.

a.) Meder: a korábbi agyagfekü az évtizedek alatt végzett kotrások során károsodott, egyes részeken teljesen eltűnt.

b.) Víztömeg: a tó egyes, áramlásmentes területein pangóvíz alakul ki, amely a nyári, szélcsendes, kánikulai napokon gyorsan átmelegedve az algák jelentős elszaporodásához vezet. Ennek következtében ezeken a helyeken krónikus oxigénhiány lép föl, amely halpusztuláshoz vezethet. A víz felszínét jelenlegi állapotában csak kis mértékben árnyékolják növények, a takarás aránya kevesebb, mint 10 %. Mivel a tó sekély, az árnyékolás hiánya meleg időjárás esetén tovább segíti a vízhőmérséklet emelkedését és ezáltal rontja a vízminőséget.

c.) Partfal: Az eredeti partfalat terméskőből építették, amit több helyen idővel lebetonoztak, sőt vannak területek, ahol – a kikotort iszapot felhalmozva – a partmenti területek képét jelentős mértékben és kedvezőtlen irányba változtatták meg.

d.) Támfal: A tó DK-i oldalát szegélyező támfal a 20. század első felében épült, azóta kisebb átalakításoktól eltekintve szerkezete és funkciója változatlan. Fő funkciója a Japánkert felé eső feltöltés megtámasztása. A támfalon vezető szilárd burkolatú (aszfalt) út biztosítja az összeköttetést a főbejárat és az Állatkert D-i vége között, amit száz éve lovaskocsi forgalomra méreteztek, de amin most akár 20 tonnás járművek is közlekednek. A támfal általánosságban jó műszaki állapotú, azonban a víz felöli oldala több ponton erodált, illetve egyes megfigyelések alapján alaposan feltételezhető, hogy a támfal mögötti feltöltés az évtizedek során kiüregelődött.

e.) Vízgépészet (vízforgató és vízesés): További problémát okoznak a Nagy-tó mára elavult és rossz műszaki állapotban lévő vízgépészeti berendezései, pl. a zsilipek. A víz oxigénnel történő dúsítását korábban megoldó vízesés műszaki okok miatt már hosszú évek óta nem üzemel és a szűrés sem megoldott, ezért a nagy mennyiségű lebegő anyag magas aránya egyaránt okoz műszaki és biológiai problémákat. A tó áramlási képe több ponton kedvezőtlen, amelyet a jelenlegi berendezésekkel nem tudunk orvosolni.

A vizes élőhely rekonstrukciójának céljai

- Hosszútávon fenntartható, természetközeli vizes élőhely biztosítása a Nagytavon élő, illetve berepülő madarak, valamint a tó egyéb állat- és növényfajai számára. Ehhez a tó vízminőségét javító meder átalakításokra (mélyítés és új agyagszigetelés kialakítása) és a vízgépészeti berendezések korszerűsítésére van szükség. A partmenti részeket gazdagon beültetetjük, így a tó természetszerű képet mutat majd.

- Fontos szempont az üzemeltetés energiahatékonysága és fenntarthatósága is: az érintett élőhelyek vízgépészeti rendszerének kiépítése oly módon történik, hogy a szabályozás több üzemmódot is lehetővé tesz majd a külső tényezőkhöz való rugalmasabb alkalmazkodás és a jobb energiahatékonyság elérése végett.

- A gyűjteményes kertekben a tájidegen, behurcolt növényfajok fokozatos visszaszorítása, lecserélése szükséges, ugyanakkor az itt élő madarak számára háborítatlan, a látogatóktól elválasztott búvóhelyeket, fészkelési helyeket továbbra is biztosítani kell.

- A kialakítandó tóparti növényzónák a hazai állóvizek partjait kísérő természetes növénytársulások jellemző fajaiból tevődnek majd össze. A Nagytó élővilága így a vizes élőhelyek egy típusának a fővároson belüli bemutatóhelyévé válik, ahol az oktató – szemléletformáló munka alapját a tudományos alapossággal megőrzött, természetközeli élőhely szolgáltatja. A kialakítandó zónák felidézik a hínárok, a nádasok, a vízparti mocsárrét, a bokorfüzesek, a láperdők, illetve a puha- és keményfa ligeterdők világát.

Várt eredmények

- A Nagy-tó víztömegét medermélyítéssel megnöveljük, áramlási viszonyait javítjuk, a vizet szűrjük és oxigéntartalmát növeljük, így jelentősen javul a tó vízminősége. Ezáltal a pangóvizes területek megszűnnek, a tó átkeveredése élénkül és oxigénellátottsága javul, az üledék mennyisége csökken.

A medermélyítés következtében a vízmélység a tó számottevő részén meghaladja majd a 80cm-t, ami a tóban élő halak számára is kedvezőbb telelési feltételeket biztosít.

- A vízgépészeti beavatkozások a tó áramlási viszonyait javítják, valamint az új betáplálási helyeken többlet oxigén is kerül a vízbe. Az oxigénnel való dúsítás érdekében a tó partján fekvő Kisszikla pereméről induló vízesést felújítva üzembe helyezzük. A vízesés emellett a romantikus kertek meghatározó tájképi eleme is, az érintett műszikla felület szigetelésével és a kétkörös vízforgató üzembe helyezésével működtetésének műszaki feltételei újra adottak lesznek.

- A Nagytó térségében lévő egyéb meglévő (Japánkert) és tervezett (Sziklakert) vizes létesítmények közös rendszerben üzemelnek majd.

- Az időjáráshoz jobban alkalmazkodó, többféle üzemmód kialakítását tesszük lehetővé a vízbetáplálási pontok szabályozásának lehetőségével. Az üzemmódok paramétereinek meghatározása mért adatsorok alapján történik majd, a szükséges adatok begyűjtésére meteorológiai állomást és folyamatos vízminőség monitorozó rendszert telepítünk.

A Sziklakert átalakítása

A dombon álló Xantus-ház déli előtere döntően a FÁNK évelőgyűjteményének ad otthont. Ám a minden évszakban színpompás zöldfelület lassan elvesztette eredeti sziklakerti jellegét, az értékes növényfajok egy része visszaszorult vagy kipusztult, helyükre pedig sok külhonos özönfaj (invazív egzóta) tolakodott be. Az egyidejű kertépítészeti átalakítás és gyűjteményfejlesztés új lehetőséget teremt a meszes alapkőzetre jellemző növénytársulások bemutatására. Látványos sziklakibúvást építünk a Budapest környezetére jellemző mészkövekből. A Sziklakert inkább szurdokerdőre emlékeztető középső részét jellegében nem változtatjuk meg, de egy, a kövek között csörgedező kis patakkal gazdagítjuk, amely a Keselyű röpdén keresztül egészen a Nagy-tóig folytatja útját. Látványban nagyobb változtatást jelent a néhány, élőhelyét kinövő örökzöld fa átültetése, amelyek helyén teret kapnak a beépítésre kerülő, nagyméretű sziklák és közöttük sziklakerti cserje- és évelőfajok.

A Sziklakerti élőhely rekonstrukciója során az ott élő fajok számára természetközelibb, a Budai-hegységre jellemző mészköves környezetet alakítunk ki. Eltávolítjuk a nem honos, ún. egzóta növényfajokat, és visszaszorításra kerülnek a betelepülő és terjedő invazív fajok is, így jellegzetes, hazai sziklai fajokból álló növénytársulást tudunk itt is bemutatni a látogatóknak. A domboldalon lefutó patakvölgy zárja a meszes sziklakibúvást és ad megfelelően párás, hűvösebb, a Kisszikla árnyékában megbúvó környezetet a szurdokerdő hagymás növényekből és nagyobb fákból álló növénytársulásának.

Távcső, mini labor és kilátópontok a tó partján.

Az oktató és szemléletformáló eszközök is megújításra kerülnek

A természetközeli állapotok megjelenítését célzó átalakítások lehetővé teszik néhány hazai élőhely jobb megismertetését a látogatókkal. Új, az oktatást és a látogatók szemlélődését, megfigyeléseit segítő információs táblákat és játékos, interaktív eszközöket helyezünk ki a felújított kertrészekbe. Az érdeklődők távcsövön keresztül megleshetik a fákon fészkelő madarakat, terepi laborfelszereléssel vízminőséget analizálhatnak, egy érintőképernyős információs pultról leolvashatják a mért meteorológiai és hidrológiai adatokat és akár még madárhangokat is tanulhatnak játékos eszközök segítségével.

A tó partján két új és egy felújított kilátópontot alakítunk ki. Ebből kettő a tó partjának legmagasabb pontjain létesül, egy pedig közvetlenül a partra vezeti a látogatót, ahol a víz fölé nyúló stégről figyelhetik meg a tó élővilágát.

Új, tájba illő építmények a partjon:

A Nagy-tó rekonstrukciója kapcsán a madártelep bejáratához gondozói zsilipet, a szigetre a pelikánok számára esőbeállót terveztünk.

Zsilipkunyhó

Az egyszerű nádfedésű kunyhó hajlékot formáz. A népi építészetből átvett hajlított szerkezetével és nádfedésével illeszkedik a tóparti épületek megjelenéséhez.

Pelikánlak

Az egyszerű esőbeálló stilizált madarat formáz, amely úgyszintén illeszkedik a tóparti épületek megjelenéséhez.

Adatok a beruházásról

- A projekt során mintegy 8600 m2 terület kerül rehabilitálásra, ebből 5210 m2 vízfelület, illetve tómeder.

- A Nagy-tó vízszintje 15 cm-rel növekszik, legnagyobb mélysége 50 cm-rel lesz nagyobb, mint jelenleg. Ebből fakadóan a víztömeg is nő, ami hozzájárul a víz hőháztartásának és ennek következtében a biológiai egyensúly javításához.

- 22025 db lágyszárú növény kerül beültetésre a sziklakertbe.

- 1300 m³ iszap kerül ki a tóból.

- A Nagytó partjára 4456 db lágyszárú növény és 60 db fa kerül telepítésre. A parton 35 m² rekettyefüzest, 153 m² nádast, 140 m² magassás-rétet, 192 m² mocsárrétet, 210 m² gyökerező hínárost, 113 m² lebegő hínárost, 91 m² rekettyefüzest és 471 m² sűrűcserjés ligeterdőt alakítunk ki.

- 166 m³ homokkő lapokból készített teherhordó alap, 177 m³ nagyméretű sziklatömb kerül a rekonstrukció során beépítésre. Édesvízi mészkövekből vízküszöbök, bukók épülnek.

- A beruházás összköltsége 314.595.659Ft.

Az Európai Uniós forrás (támogatás): 283.136.093Ft.

Fővárosi Állat- és Növénykert önrésze: 31.459.565Ft.

A projekt megvalósításában közreműködők:

Támogató szervezet: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség.

Közreműködő szervezet: Pro Régió Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft.

Kivitelező: Lyra Florae Kertépítészeti Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Baking Kft.,

Tervezők: Pagony Táj- és Kertépítész Iroda
Geohidroterv Mérnökgeológiai, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kft.

Kivitelezés ideje:
2010. február 3. - 2010. október 5.