190 éve született Xántus János 2015. október 5.

Xántus János kortársaitól a „világjáró” jelzőt érdemelte ki, s köztudott az is, hogy az indiánregényeiről ismert német író, Karl May számára Xántus élete és kalandjai adták az inspirációt Old Shatterhand alakjának megalkotásához. A jeles tudós és utazó azonban állatkertünk alapításában is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

A görög eredetű családból származó Xántus János (akinek a családneve Xantus, sőt, Xanthus alakban is előfordul, ő maga azonban Xántusnak írta) 1825. október 5-én, vagyis éppen 190 esztendeje született a Somogy megyei Csokonyán. A szóban forgó település – amely 1870 után Erdőcsokonya néven volt ismert – 1941-ben egyesült Somogyvisontával, így ma Csokonyavisonta néven található meg a térképen. Az ifjú Xántus a győri bencés, majd a pécsi ciszterci gimnáziumba járt, ezután pedig jogi tanulmányokat folytatott. Ebben egyébként az édesapját követte, aki uradalmi jogtanácsos, majd Somogy vármegye főügyésze volt. Tanulmányai végeztével Kaposváron teljesített szolgálatot aljegyzőként.

A szabadságharc kitörése után azonnal jelentkezett nemzetőrnek, a pákozdi csatában már tűzmesterként vett részt. Komárom védelmét huszár főhadnagyként erősítette, de a 46. honvéd zászlóaljban is szolgált főhadnagyi rangban. Az osztrákok Érsekújvárnál elfogták, előbb kórházba, majd hadifogolytáborba került, a szabadságharc bukása után pedig besorozták a császári Khevenhüller-Metsch ezredbe. Később hazafias nyilatkozatai miatt hadbíróság elé állították, de a fogságból sikerült megszöknie. Ezután egy ideig Londonban élt, majd 1852-ben hajóra szállt az Egyesült Államok felé.

Amerikába érkezésére öt évvel később így emlékezett vissza: „…úgyszólván egy garas nélkül szálltam az amerikai partra, minden status [állást, munkakört] bekalandoztam, s hogy élelmet szerezzek, minden élethelyzetben voltam. A szegénység itt nem szégyen, hanem szerencsétlenség. Én a körülményekhez képest voltam különféle mesterember (ujságlap-kihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, gyógyszerész, zongoratanító, vasúthivatali tervrajzoló, mérnök, a német, latin és spanyol nyelvek tanítója)…mint napszámos dolgoztam csatornán napokig, övig vízben, ásóval… Életem e szakára büszkén fogok mindig visszaemlékezni. Kimondhatatlan satisfactiomra [elégtételként] szolgált, a mint e tavaszon Washingtonban lévén, felrándultam s átutaztam azon már évek óta kész csatornán, amit egykor én is izzadva ástam… Több nagytekintélyű férfiú volt velem jelen, s a helyet mutatva elbeszéltem nekik a történetet… Azóta e férfiak sokkal melegebb barátaim, mint voltak azelőtt…”

1856-ban az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezésével bízták meg, 1857-ben a Smithsonian Intézet megbízásából Kaliforniában végzett hasonló munkákat. Az évtized végén a Kaliforniai-félszigetet és a környező tengert kutatta, a tenger élővilágával, illetve a tengeráramlással kapcsolatos megfigyeléseket végzett.

Közben felvetette egy Pesten létesítendő állatkert alapításának gondolatát, majd ennek szervezése végett, s hogy akadémiai székfoglalóját megtartsa, 1861-ben hazatért Magyarországra. Az alapítás ügye azonban átmenetileg megakadt, s Xántus közben újra Amerikába utazott, ahol egy ideig az uniós csapatoknál szolgált egészségügyi tisztként, majd az USA Külügyminisztériumának megbízásából az Egyesült Államok konzuljaként tevékenykedett a mexikói Manzanillóban. Innen tért haza ismét Magyarországra 1864-ben, hogy a Pesti Állatkert alapítása körül buzgólkodjon.

Az 1866-ban megnyílt állatkert alapítása több „alapító atyának” is köszönhető, többek között Szabó József geológus professzornak, Gerenday Józsefnek, a Füvészkert igazgatójának, Kubinyi Ágostonnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, és persze Xántus Jánosnak is. De közülük Xántus az, akihez az alapítás eszméjét, ötletének felvetését elsősorban köthetjük. Mi több, végül úgy alakult, hogy a kert megnyitásakor Xántus volt az igazgató is. Jelölése korábban is felmerült, ezt azonban nem vállalta el, mert szerette volna elkerülni az olyan méltatlan vádakat, hogy az állatkert alapítását azért szorgalmazná, hogy magának állást kreáljon benne. Éppen ezért legelőször nem is őt, hanem egy Leopold Fitzinger nevű bécsi zoológust neveztek ki igazgatónak. A közvélemény azonban sokkal szívesebben vette volna Xántust direktorként, ráadásul szegény Fitzingernek a szabadságharc utáni ellenállásból fakadó osztrákellenességgel is szembe kellett néznie, noha ő maga egyébként kiváló zoológus volt. Fitzinger tehát még a nyitás előtt lemondott az igazgatói állásról, amelynek betöltésére végül Xántust kérték fel. Az 1866. augusztus 9-i megnyitón már frissen kinevezett igazgatóként üdvözölte a díszvendégeket.

Az állatkert megszületett és megnyílt, Xántus azonban túl nyughatatlan ember volt ahhoz, hogy sokáig egy helyben maradjon. Ráadásul a kert gazdasági vezetőjével is konfliktusa támadt. Így aztán 1868-ban tisztségét feladva csatlakozott a Kelet- és Délkelet-Ázsiába tartó osztrák-magyar tudományos expedícióhoz. Sziámban (Thaiföldön), Francia-Indokínában, Kínában, Japánban, Tajvanon, Hongkongban, majd Szumátra, Jáva és Luzon szigetén is járt, s mindenütt jelentős természetrajzi és néprajzi anyagot gyűjtött a Magyar Nemzeti Múzeum számára.

Ázsiai útjáról 1871-ben ért haza. Ezután az anyag feldolgozásával, úti élményeinek megírásával, a Magyar Földrajzi Társaság megalapításával volt elfoglalva, 1872-ben pedig kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának első őrévé, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy Xántus volt a később önálló intézménnyé (Néprajzi Múzeum) vált tár gyűjteményének megalapozója és fő szervezője. Az elkövetkező évek tevékeny munkája után Xántus János 1894. december 13-án hunyt el.

Xántus életműve számos tudományterületen figyelemreméltó volt. Az állattan egyrészt rengeteg gyűjtött múzeumi példányt, másrészt sok-sok, a gyűjtött anyag alapján leírt új fajt köszönhet neki. Ezért több természettudós is emléket állított Xántusnak például a Xántus-kolibri (Basilinna xantusii), a Xántus-levélujjúgekkó (Phyllodactylus xanti), illetve az éjjeligyíkfélék családjának (Xantusiidae) elnevezésében. Jelentős volt a munkássága a botanika, a földrajz és a néprajz, az etnográfia terén is, mi több, benne tisztelhetjük a mai Néprajzi Múzeum gyűjteményének megalapozóját és fő szervezőjét. És természetesen a hazai állatkertészetnek is kulcsfontosságú alakja volt az első hazai állatkert ötletgazdájaként. Felidézésre érdemes, mit gondolt 1864-ben az akkor még csak tervként létező Pesti Állatkertről a nagy alapító: „Előnyünk van nekünk, magyaroknak, mert a már létező állatkertekben láthatjuk a jót és a rosszat, s kiválaszthatjuk mindjárt kezdetben a legjobbat. Jól tudom, hogy szégyen volta másolni, mert ezzel azt vallanánk be, hogy nincs bennünk teremtő nemzeti akarat. Fogadjuk el elvben a jót, de dolgozzuk ki részleteiben úgy, hogy minden eredeti magyar legyen, s hogy mindenki, aki a kertben látogat, olyan valamit lásson, amit más kertekben nem látott.”

Xántus személyének és életművének több helyen is emléket állítottak. Síremléke Budapesten, a fiumei úti sírkertben található, s szobra áll többek között Csokonyavisontán, Sukorón, illetve a nevét viselő budapesti középiskola épülete előtt is. Legelőször azonban a Fővárosi Állat- és Növénykertben kapott szobrot: Pátzay Pál szobrászművész alkotását 1968-ban leplezték le, s az állatkerten belül jelenlegi helyére 1996-ban került. A szobrot a mostani évforduló előtt néhány nappal, szeptember 24-én Csokonyavisonta község küldöttsége is megkoszorúzta.