Altdorfer Károlyra (1931-2021) emlékezünk 2021. július 26.
Altdorfer Károly István 1931. június 6-án született Kispesten (amely csak később, Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor lett hivatalosan a főváros része), egy tízgyermekes család hetedik gyermekeként. Elemi és polgári iskoláit elvégezve 1949-ben kertészeti érettségit tett. Egy rövid idei a Fővárosi Gázműveknél helyezkedett el, majd a hároméves katonai szolgálat teljesítése után, 1954. november 8-án a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa lett az akkor Somogyi József vezette Kertészeti Osztályon.
Már az Állatkert kertészeként végzett munkája mellett szerezte meg 1962-re az okleveles kertészmérnöki végzettséget, majd főmunkatársként, illetve osztályvezető-helyettesként vett részt az osztály munkájában. 1988-tól kezdve már nyugdíjasként folytatta a munkát, s végül 1993. június 30-ig volt az Állatkert munkatársa. Csaknem negyven éven át tevékenykedett tehát intézményünkben, nem is szólva arról, hogy minden valószínűség szerint már korábban, szakmai gyakorlaton lévő tanulóként is részt vett az itteni munkában.
Kiáczné Sulyok Mária osztályvezetővel és Harnóczi Géza főmunkatárssal együtt évtizedeken át meghatározó szerepe volt az állatkerti kertészet szakmai munkájának irányításában. Részt vett a magkatalógusok összeállításában, illetve az ismeretterjesztő munkában is. Az állatkerti szakkörökben az élővilág iránt érdeklődő diákok százainak figyelmét irányította rá a botanikára és a kertészetre, egykori szakkörösei közül sokan felnövekedve is ezen a területen tevékenykedtek tovább. Számos ismeretterjesztő írás is a nevéhez fűződik: egyik legelső ilyen írását, amelyben a trópusi csalánt mutatta be, 1964-ben publikálta az Élővilág című folyóirat hasábjain. Írásaiban szívesen osztotta meg a növényekkel kapcsolatos személyes szakmai tapasztalatait is. Egyik későbbi, már nyugdíjasként írt, 1990-ben megjelent cikkében például a kávénövény alapos és szakszerű bemutatása mellett az általa otthon szobanövényként nevelt kávécserjével kapcsolatos megfigyeléseiről is beszámolt az olvasóknak.
Ahogy a legtöbb kertész, munkáját ő is élethivatásnak tekintette: nyugdíjasként például a szeretetotthon barackfáját is beszemezte a jobb termés érdekében.
Az Állatkertben végzett kiemelkedő szakmai munkájáért Altdorfer Károly több alkalommal is elismerésben részesült. 1974-ben miniszteri dicsérettel ismerték el munkáját, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága pedig 1979-ben és 1988-ban is díjat adott át a kultúra, illetve a közművelődés terén végzett munkájáért.
Természetjáró ember volt, szabadidejében szívesen kirándult, sőt, tagja volt a Lokomotív Turista Egyesületnek is (amely a Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztályaként 1949-ben jött létre). A Fortepan archívumában van is egy 1959-ben készült felvétel, amelyen egy zempléni kiránduláson látható Országh Mihállyal és feleségével, illetve Schmidt Egonnal (Ország Mihály és Schmidt Egon is Állatkertünk munkatársai voltak). Még idős korában, nyugdíjasként is sokat túrázott, illetve túrákat vezetett. Emellett a barkácsolás és a főzés is a hobbijai közé tartoztak.
Orvos feleségével, dr. Földesy Klárával megismerkedve alapított családot. Két gyermekét nagy szeretettel nevelte, három unokájával is szívesen volt együtt, 90 éves korában is érdeklődéssel követte pályájukat. Értett a gyerekekhez, tudta, mivel kösse le a figyelmüket, ha túl elevenek voltak. Felesége 2006-ban meghalt, azóta egyedül élt, de igen aktívan. Nyugdíjasként, még 90 évesen is reggel 5 órakor kelt, 8 óra után feküdt, idejét jól osztotta be.
Bár már több mint negyedszázada nem tartozott az intézmény aktív dolgozóinak kötelékébe, a régebb óta itt dolgozó munkatársak még jól emlékeznek „Karcsi bácsira", derűs személyiségére, a szakmai kérdésekre és a magánéletre egyaránt kiterjedő bölcs tanácsaira, valamint hosszú állatkerti pályafutását felidéző érdekes történeteire. Ő maga is szívesen emlékezett vissza az Állatkertben töltött évtizedekre.
Altdorfer Károly 2021. július 8-án, életének 91. évében hunyt el Budapesten. Emlékét kegyelettel megőrizzük, mint olyan munkatársét, aki életének jelentős részét szentelte Állatkertünknek, s aki munkásságával beírta nevét intézményük történetébe.