Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-17:30 Sz-V: 9:00-18:00

Asha tizenkét hónapja 2014. február 12.

Pénteken már Asha első születésnapját ünnepeljük, pedig nem is olyan régen még azon dolgoztak munkatársaink, hogy az újszülöttet átsegítsék az első napok nehézségein. A közelgő születésnap alkalmából röviden visszatekintünk Asha életének első tizenkét hónapjára.

Az újszülöttek világra jövetelét mindig nagy várakozás előzi meg, ám Asha esetében ez hatványozottan így volt. Végső soron több mint ötven év telt el az előző kiselefánt világra jövetele óta. Azt, hogy Angele vemhes, már 2012 nyara, az akkor elvégzett vizsgálat óta kétséget kizáróan tudni lehetett. Ahogy közeledett az ellés várható ideje, munkatársaink, különösen az elefántok gondozói és az állatorvosok természetesen jó előre felkészültek minden eshetőségre. A kicsi végül Bálint napján, 2013. február 14-én, csütörtökön, a hajnali órákban született meg. Az egészséges, életerős elefántborjú világra jövetele után nem sokkal lábra is állt. Súlyát 75 kilogrammnak, magasságát 85 centiméternek becsültük.

A következő lépés az lett volna, hogy a kicsi megtalálja az emlőket, és elkezdjen táplálkozni. Ez azonban finoman szólva nem volt problémamentes. Angele ugyan nagyon gondos anyának bizonyult már az első perctől fogva, a kicsi azonban nem kereste az emlőket. Pontosabban kereste, csak rossz helyen, például a szülőszobaként szolgáló istálló ajtaján és más egyéb helyeken, ahol ilyesmit természetesen nem találhatott. Ha a kicsi magától nem tud táplálkozni, mesterségesen kell erről gondoskodni. Ilyen esetben az idő kulcskérdésnek számít, mert ha túl hamar kezdik el a mesterséges táplálást, esetleg nem hagynak elég időt a borjúnak ahhoz, hogy magától megtalálja az anyja emlőit. Ha viszont túl sokáig várnak vele, akkor a jövevény nem jut időben táplálékhoz, energiához jutni, és legfőképpen nem tud hozzájutni azokhoz az anyagokhoz, amelyek a szervezet védekezőképességének kialakulásához, megerősödéséhez létfontosságúak lennének. Munkatársaink végül péntek hajnalig vártak, majd hajnali öt órakor a mesterséges táplálás megkezdése mellett döntöttek. Szerencsére a gondozók olyan jó kapcsolatban vannak az anyaállattal, hogy több ízben sikerült megfejni, és részben az így kifejt föcstejet sikerült belediktálni az eleinte még nagyon tiltakozó kiselefántba.

Bár a mesterséges táplálás megindult, munkatársaink nem adták fel a reményt, és igyekeztek segíteni a kiselefántnak, hogy megtalálja az anyatej természetes forrását. Az elgondolás az volt, hogy a cumisüveget az anyaállat alá tartva, az emlők közelében kínálták azt a borjúnak, hátha így sikerül őt az emlőkre rávezetni. A terv végül sikerült, bár néhány további cselt is be kellett vetniük az állatkerti munkatársaknak. A kicsit ugyanis a cumisüvegből történő etetések alatt nem sikerült egyből az emlőkre „rácsatlakoztatni". Ugyanakkor az apróság ettől kezdve már jó helyen kezdett keresgélni. Azért, hogy még egy kicsit segítsenek, az emlőket részben elefánttejjel, részben szőlőcukorral és kókuszzsírral kenték be, hogy ezek jellegzetes illatával és részben ismerős ízével a kicsi érdeklődését még inkább felkeltsék a tej természetes forrása iránt. Szombat kora reggelre a kiselefánt tétován megtalálta az emlőket, és pár kortyot szopott is. Az igazi áttörés azonban kicsivel később, a reggeli elefánttréning idején történt meg, ekkor az elefántborjú végre hosszú perceken át megnyugtatóan szopott, és láthatóan teljesen jóllakott az elefánttejjel. A tejleadást állatorvosok oxitocin injekcióval is segítették. Délutánig többször is sikerült önállóan rátalálnia az emlőkre, s ettől kezdve mindenki fellélegezhetett.

Az első napok nehéz óráit az egész ország közvéleménye feszült figyelemmel követte nyomon, sokan drukkoltak vagy osztottak meg bíztató sorokat az Állatkert facebook oldalán, amit az állatkerti munkatársak külön meg is köszöntek az állatbarátoknak.

Ezután persze mindenki látni szerette volna a jövevényt. Először a sajtónak, médiumoknak mutatkozott be a kiselefánt február 21-én, vagyis éppen egy héttel a születése után. A nagyközönség a következő hétfőn, 24-én láthatta először, bár ekkor még csak kisebb csoportokat engedtek be az Elefántházba. A kicsi hivatalos bemutatkozásakor egyúttal egy szavazást is hirdetett az Állatkert arról, hogy mi legyen a jövevény neve. A hat lehetőség közül végül a reményt jelentő Asha név kapta a legtöbb szavazatot.
A kicsi közben szépen gyarapodott, és az időjárás kedvezőre fordultával egyre több időt töltött a kifutóban. Eleinte azonban nemigen merészkedett messzire Angele-től. A nyár új, érdekes játéklehetőséget hozott, Asha felfedezte a víz, a zuhany, valamint a sárban való dagonyázás örömeit. Fokozatosan megbarátkozott a szilárd táplálékkal, a kifutóba időként berepülő galambokkal, megtanulta rendesen használni az ormányát, s közben folyamatosan nőtt és gyarapodott. Decemberben pedig még a Mikulás is meglátogatta. Mostanában az egyik kedvenc szórakozása annak a labdának a hajszolása, amelyet az állatkerti munkatársak autógumikból alakítottak ki oly módon, hogy egy nagyjából ötmázsás kiselefánt se tudjon egykönnyen kárt tenni benne.