Góréson tanulnak repülni a nálunk kikelt gólyák 2019. augusztus 16.

Az Állatkertünkben zajló mentőmunka célja, hogy a segítségre szoruló állatokat később vissza lehessen juttatni a természetbe. A sérült, beteg állatokat meggyógyítjuk, a legyengülteket felerősítjük, az elárvultakat pedig felneveljük, és amint állapotuk lehetővé teszi, hogy emberi segítség nélkül boldoguljanak, szabadon engedik őket arra alkalmas élőhelyeken.

Időnként előfordul azonban, hogy az Állatkertbe bekerült mentett állatokat többé már nem lehet elengedni. Megesik például, hogy némelyik madár szárnysérülései olyanok, hogy bár az állat életét meg lehet menteni, röpképessége már sosem lesz az igazi, ezért szabadon engedve nem maradna sokáig életben. Az ilyen állatok tehát maradnak, vagy az Állatkertben, vagy más partner intézményekben gondoskodnak róluk életük végéig.

Az Állatkertbe mentett állatként bekerült, de a fenti okok miatt el nem engedhető gólyák jó része az Állatkertünk kezelésébe tartozó Margitszigeti Kisállatkertbe szokott kerülni. A szigeten sétálók szívesen gyönyörködnek bennük, sőt, néha máshol is lehet találkozni velük, mert némelyikük annyira azért tud repülni, hogy a Duna pesti ága felett átrepülve a Kisállatkertel szemközti pesti partra, a Carl Lutz rakpart menti parkos területekre is kilátogasson időnként.

Ezeknek a mentett, de el nem engedhető gólyáknak a története nem zárul le azzal, hogy a Margitszigeti Kisállatkertbe kerülnek. Nem ritka ugyanis, hogy párba állnak, fészket építenek, tojást raknak, és a kikelő fiókát vagy fiókákat sikeresen fel is nevelik. S ezek a fiókák természetesen nem öröklik a szülők sérüléseit, így őket, miután felcseperedtek, már szabadon lehet engedni. Ezt persze csak fokozatosan lehet megtenni, hogy legyen idejük kellőképpen beletanulni a repülésbe. Ezért az ilyen fiatal madarakat legtöbbször a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Górés-tanyára, a nemzeti park repatriáló, tehát visszavadító állomására szoktuk vinni (ez nem Hortobágy településen van, hanem attól 15-20 kilométerre, az Etyek-pusztakócsi mocsarak bemutatóterületen). Itt biztonságban, és felügyelet mellett szoknak hozzá lépésről lépésre a szabad élethez, hiszen a repatriáló állomás munkatársai folyamatosan figyelemmel tudják őket kísérni. További előny, hogy ősszel a Hortobágy térségéből Afrikába induló tapasztaltabb gólyákhoz tudnak csatlakozni.

Az idei, 2019-es évben összesen négy fióka kelt ki és cseperedett fel a Margitsziget Kisállatkertben, mindannyian az ott élő mentett, de állapotuk miatt szabadon már nem engedhető gólyák fiókáiként. Rajtuk kívül az állatkerti Nagy-tavon lakó, ugyanilyen hátterű gólyák is felneveltek egy fiókát, így a nyár második felében összesen öt fiatal, idei kelésű gólyát szállítottunk a Górés-tanyára. Visszavadításuk több más gólyával együtt zajlik a nemzeti park repatriáló állomásán.

Az Állatkertünkben zajló mentőmunkáról itt olvashatók további információk. Azt, hogy munkatársaink hogyan foglalkoznak a mentett állatokkal, a közönség saját szemével is láthatja bemutató mentőközpontunkban, a tavaly nyáron megnyílt Sünispotályban, amelynek megvalósítására az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjának finanszírozásával, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program támogatásával megvalósuló ZOO4NAT projekt keretében kerül sor.

Az Állatkertünkben zajló mentőmunka további hírei itt olvashatók.