Mesterséges termékenyítés az orrszarvúaknál 2015. december 23.

2007. január 23-a mérföldkő volt az orrszarvúak állatkerti szaporítása, sőt, az orrszarvúak védelme szempontjából is. Ezen a napon jött világra Layla, az első olyan orrszarvú, aki mesterséges termékenyítés eredményeként született meg. A nagy jelentőségű esemény helyszíne a Fővárosi Állat- és Növénykert volt, hiszen intézményünk ekkor már évek óta részt vett abban a nemzetközi együttműködésben, amelynek célja az volt, hogy a mesterséges termékenyítést, mint sok más állatnál széles körben alkalmazott eljárást az orrszavúakra is kidolgozzák. Német, osztrák és magyar szakemberek együttes munkája nyomán született tehát meg Layla. Ráadásul 2008. október 22-én megérkezett a következő budapesti orrszarvú, Lisimba is: ő a második ilyen módon született orrszarvú volt a világon, s emellett első abban, hogy az ő esetében a termékenyítéshez olyan hímivarseteket használtak fel, amelyet előtte évekig mélyfagyasztva tároltak. Lisimba tehát a földkerekség első ún. krio-orrszarvúja lett.

A kiemelkedő szakmai eredmény nemcsak az állatkerti, illetve természetvédelmi berkekben keltett feltűnést, hanem a világsajtóban is. A USA Today-től a Süddeutsche Zeitungig a világ minden táján beszámoltak a médiumok Layla születéséről, a Die Welt egyenesen a címoldalán hozta a hírt. A siker azért is volt lényeges, mert a mesterséges termékenyítés fontos új eszközt a természetvédelem kezében, amelyet akár a szabat természetben élő orrszarvú állományok védelmében is fel lehet használni.

Layla és Lisimba születése óta történt még néhány további sikeres orrszarvú termékenyítés más állatkertekben is, ám természetesen a mi intézményünkben sem maradt abba a program. A korábban termékenyített nőstény helyett azonban legutóbb a 2007-es születésű, „világelső” Laylán hajtottak végre a nemzetközi csapat tagjai mesterséges termékenyítést, amely nagyon hasonló ahhoz, amelynek nyomán maga Layla is született. Ehhez persze az kellett, hogy Layla felnövekedjen és elérje az ivarérett, sőt, a tenyészérett kort. A nőstény szélesszájú orrszarvúak 6-7 éves korukban érik el az ivarérettséget, így egy kis fejszámolással könnyen belátható, hogy Layla már megfelelő korban van ahhoz, hogy a termékenyítéssel nála is megpróbálkozzunk.

A beavatkozásra a múlt hét csütörtökön került sor a berlini Állatkerti és Vadállatkutató Intézet (IZW) munkatársainak, illetve a mi szakembereinknek részvételével. Először a jövendőbeli apaállat, a 2010-ben érkezett Zafriel altatására került sor, hiszen a háziállatokkal ellentétben egy orrszarvútól csak altatásban lehet levenni az ivarsejteket. A helyszíni laborvizsgálat alapján a mag kiváló minőségűnek, termékenyítésre minden tekintetben alkalmasnak bizonyult. Ezután Laylán volt a sor, rajta is altatásban végezték el a beavatkozást. A tüsző ultrahangos vizsgálata azt mutatta, hogy épp a legalkalmasabb pillanatot sikerült „belőni” a termékenyítéshez, amely így igen jó reményekkel kecsegtet.

Szerencsés esetben a fogantatás már meg is történt. Kevésbé szerencsés esetben pedig újra kell majd próbálkozni a beavatkozással. Azt azonban, hogy melyik eset áll fenn, csak később lehet megmondani, egyrészt az esetleges vemhességre utaló hormonok megjelenése alapján, másrészt a későbbiekben ultrahangos felvételek alapján is. Jelen pillanatban tehát nincs más teendők, mint hagyni, hogy a természet tegye a dolgát. Ha minden terv szerint alakul, 16-18 hónap múlva akár újabb orrszarvú is születhet Budapesten, ráadásul ez az állat lenne az első olyan „mesterséges” orrszarvú a világon, akinek már az anyja is mesterséges termékenyítés nyomán született. Persze a lehetőség latolgatásával még nagyon „előre innánk a medve bőrére”, hiszen addig annyi minden történhet. Ám az bizonyos, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert továbbra is fontos szerepet tölt be az orrszarvúak szaporításában, illetve a mesterséges termékenyítés, mint eljárás orrszarvúaknál való alkalmazásában.

Beszámolónk lezárásaként még annyit fűznénk hozzá az előbbiekhez, hogy a fenti szövegben nem véletlenül szerepel következetesen a „mesterséges termékenyítés” kifejezés az olvasó számára alighanem ismerősebben csengő „mesterséges megtermékenyítés” helyett. A két eljárás ugyanis nem azonos. A mesterséges termékenyítés (más néven műtermékenyítés vagy inszeminálás) lényege ugyanis az, hogy a hím állatoktól az ivarsejteket levéve azokat mesterséges úton juttatjuk be az anyaállat szervezetébe, ám ott a hímivarsejt és a petesejt összeolvasására, a tulajdonképpeni megtermékenyülésre már természetes folyamatként, az anya testében kerül sor. Ezt a biotechnikai eljárást széles körben alkalmazzák a gazdasági haszonállatok tenyésztésében, különös tekintettel a lovakra, a szarvasmarhákra, a sertésekre, a juhokra, vagy éppen a pulykákra. Illetve időnként alkalmazzák egyes állatkerti állatoknál, például elefántoknál is.

A mesterséges megtermékenyítés esetében viszont arról van szó, hogy nemcsak a hímivarsejteket veszik ki az apa szervezetéből, hanem a petesejteket is az anyáéból. A két sejt találkozására és összeolvadására tehát laboratóriumi körülmények között, „in vitro”, vagyis „üvegben” kerül sor, majd a már megtermékenyített petesejtet, a zigótát ültetik vissza az anya testében. Ezt a módszert elsősorban a humán gyakorlatban alkalmazzák.