Ő a Csepelen talált kenguru 2022. július 12.

Vasárnap kora hajnalban kaptuk az értesítést, hogy Csepelen, a II. Rákóczi Ferenc út mentén egy szabadon ugrándozó kengurura lettek figyelmesek, akit aztán a BRFK XXI. kerületi Rendőrkapitányságának járőrei be is fogtak. Az akkor még ismeretlen eredetű erszényest, akiről azt azért sejteni lehetett, hogy magánszemélytől szökhetett el, Állatkertünk karanténállomására hozták be.

Munkatársaink először megvizsgálták, hogy jól van-e az állat, de semmilyen külsérelmi nyom, vagy sérülésre utaló rendellenes mozgás nem volt látható. Megnéztük azt is, hogy nincs-e az állatban azonosító chip, de nem találtunk ilyet. Utána pedig hagytuk, hogy megnyugodjon, hiszen nem mindennapi éjszakája, hajnala volt. A fiatal hím állat azóta is jól van, rendesen iszik és eszik. Amíg az összes formaság nem tisztázódik, a kenguru az Állatkertünk karanténjában vendégeskedik. Időközben egyébként sikerült a tulajdonossal is beszélnünk.

A kenguruknak őshazájukban, azaz Ausztráliában és a környező szigeteken hetvennél is több különböző fajuk ismeretes. Ez az állat a vörösnyakú kenguru fajt képviseli, amelyet szoktak Bennett-kenguru néven is emlegetni. Állatkertünkben, ahol évszázados hagyománya van az ausztrál élővilág bemutatásának, négy különböző kengurufajjal foglalkozunk, és köztük is vannak vörösnyakú kenguruk. Látogatóink ezt a fajt az Ausztrál ösvény nevű bemutatóhelyen láthatják, amelynek különlegessége, hogy a közönség be is mehet az állatok közé. Egy egész csapat van nálunk ezekből a kengurukból, akik rendszeresen szaporodnak is: most is van kölyök az erszényben.

Lehet-e magánszemélynek kedvtelésből kengurut tartani? Tulajdonképpen igen, de ez persze attól függ, hogy pontosan milyen kengururól van szó. A nagyobb testű kengurufajok veszélyes állatoknak számítanak, és sok a veszélyeztetett faj is a kenguruk között. A vörösnyakú, azaz Bennett-kenguruk viszont aránylag gyakoriak és nem is veszélyesek, így tartásukat nem különösebben korlátozzák a jogszabályok, jóllehet az Állatvédelmi törvény itt is megköveteli a jó gazda gondosságát, vagyis azt, hogy az állatról a biológiai igényeinek megfelelő módon kell gondoskodni. Miután pedig jogilag lehetséges a vörösnyakú kenguruk tartása, és a beszerzése sem megoldhatatlan feladat, azok, akik kengurut szeretnének tartani, szinte minden esetben ennek a fajnak a tartásába fognak bele. Egyébként azokban az állatkertekben is, ahol csak egyetlen kengurufaj látható, szinte mindig ez a faj szokta képviselni a kengurukat.

A vörösnyakú vagy Bennett-kenguruk tulajdonképpen a legkönnyebben is tartható kenguruknak számítanak. Mivel Ausztrália olyan vidékein is őshonosak, ahol télen a hó sem számít rendkívülinek, ezért a hazai éghajlatot is elég jól viselik, olyannyira, hogy télen még fűtött állatházra sincs szükségük (szélvédett, fedett helyre viszont igen). Persze azért több mindenre oda kell figyelni náluk is, mint szinte minden állat tartásánál. Az egyik a táplálék, mert a takarmányozás során kerülni kell a nagyon szúrós növényeket, és a higiéniára is nagyon oda kell figyelni. Ellenkező esetben a kenguruk állkapcsán könnyen kialakulhat egy jellegzetes, a szövetek elhalásával járó betegség. A kenguruk érzékenyek a toxoplazmózisra és a kokcidiózisra is.

A XIX. század végén, illetve a XX. század végén, elsősorban főúri vadászterületeken divat volt újabb és újabb vadászható fajok betelepítése. Lényegében a muflon erdeinkben való megjelenése is ennek köszönhető. Előfordult, hogy vörösnyakú kengurukat is megpróbáltak meghonosítani, Németországban, Angliában, de még a történelmi Magyarországon is voltak ilyen törekvések. Ezek azonban végül nem bizonyultak túl sikeresnek, jóllehet Anglia egyes területein, például Derbyshire vidékén még néhány évtizeddel ezelőtt is voltak vadon élő Bennett-kenguru állományok, de az elmúlt években úgy látszik, szép lassan ezek is eltűntek.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.