Tudomány az Állatkertben 2015. november 4.

A tudományt sokan unalmas dolognak tartják. Olyasminek, amit kicsit furcsa, fehér köpenyes emberek művelnek egy laboratóriumban, vagy olyan dolognak, amihez nagyon sokat kell számolni. Szerencsére egyre többen vannak azonban, akik velünk együtt a tudományt hallatlanul izgalmas dolognak tartják, amely válaszol olyan kérdésekre, hogy miért járunk két lábon, miért hosszú a zsiráf nyaka, miért vannak hasonlóságok az egymástól oly távol eső Ausztrália és Dél-Amerika élővilága között, miért van erszénye a kengurunak, vagy azt, hogy miképpen lehet mesterséges termékenyítést végrehajtani egy orrszarvún.

Állatkertünkben a tudomány több ponton is megjelenik. Egyrészt azért, mert az állatkertek egyik fontos feladata a természettudományos ismeretterjesztés. Másrészt, mert nálunk különféle kutatások is folynak az élővilág jobb megismerése és a természetvédelem eszköztárának bővítése érdekében. Harmadrészt pedig, mert az Állatkert napi működtetéséhez is sok-sok tudományra van szükség.

Ahhoz, hogy az Állatkert jól működjön, mindenekelőtt az állatokat kell ismerni, szükség van tehát az állattan (zoológia) eredményeire. S ezen belüli is arra, amit az emlőstan (mammalógia), a madártan (ornitológia), a hüllőkkel és kétéltűekkel foglalkozó herpetológia, a halakat kutató ichtyológia, vagy mondjuk a rovartan (entomológia) ezekről az állatokról megtudott. Ismerni kell azt is, hogy hogyan épül fel és hogyan működik az állatok teste, így az anatómia és az állatélettan terén is jártasnak kell lenni. Ezekre a biológiai alapokra támaszkodva kell megszervezni az állatkerti állatokról való gondoskodást is, de úgy, hogy az állattenyésztéssel összefüggő szakterületek, például a takarmányozástan eredményeit is figyelembe vesszük. Az állatok szaporításához, tenyésztésszervezéséhez pedig szaporodásbiológiai, genetikai, demográfiai és populációbiológiai is szükség van. Vannak olyan speciális állattartási területek, amelyeknek külön gyakorlati, alkalmazott tudományuk van, így például a vízi állatok tartásánál és bemutatásánál nem lehetne boldogulni az akvarisztikában való jártasság nélkül. És persze semmilyen állat gondozása nem lenne lehetséges az állatok viselkedésével kapcsolatos ismeretek nélkül, amellyel az etológia tudománya foglalkozik. Az állatok egészségvédelme és gyógyászata sem lenne lehetséges állatorvos-tudomány nélkül. Ráadásul a mi intézményünk nemcsak állat-, hanem növénykert is, tehát rengeteg növényről is gondoskodunk. Ehhez szintén sok tudományág eredményeire van szükség, a növénytantól (botanika) és annak különböző ágaitól, például a fákkal foglalkozó dendrológiától kezdve a növényélettanon át egészen a növénytermesztési és kertészeti tudományokig.

És persze nem csupán természettudományokra, meg ezekkel összefüggő alkalmazott tudományokra van szükség, hanem társadalomtudományokra, és persze műszaki tudományokra is. Hiszen ezek is kellenek az évi egymillió látogató fogadásához, a természettudományos ismeretterjesztő munka megvalósításához, az Állatkert gazdálkodásának fenntartásához és a működés műszaki, üzemellátási hátterének biztosításához.

Az állatkertek fenntartásához olyan sok különféle tudományág ismereteit kell rendre összegyűjteni, egyesíteni, s összefüggő egységbe szervezni, hogy végül létrejött egy olyan multidiszciplínának, vagy transzdiszciplínának nevezhető ismeretrégió, amely mindenféle terület állatkerti vonatkozású ismereteit egyesíti. Ezt állatkertészetnek nevezzük már közel száz esztendeje. A Fővárosi Állat- és Növénykert napi üzemeltetésében is az állatkertészet, és a benne foglalt sok-sok tudományterület ismeretei az irányadóak, ez műveljük tehát nap mint nap.

Az állatkertek azonban nemcsak működésükben támaszkodnak a tudományra, hanem maguk is gyarapítják azt tudományos kutatások útján. Az állatkerti kutatómunkának komoly hagyományai van, hiszen már a hellenisztikus korban is tanulmányozták a tudósok a II. Ptolemaiosz által alapított ókori Alexandriai Állatkert lakóit. Az állatkerti kutatások eredményei között sok olyan felfedezés is volt, amely a tudomány egésze, sőt, mindennapi életünk szempontjából is nagy jelentőséggel bírt. Például William Harvey, aki tisztázta a nagyvérkör szerepét, s lényegében felfedezte és bebizonyította a vér keringését, ezzel kapcsolatos megfigyeléseit a windsori királyi állatseregletben végezte. A vérkeringés felismerése tehát állatkerti kutatás eredménye, jelentősége pedig nyilvánvaló, hiszen ha nem lenne fogalmunk a keringésről, modern orvostudományról sem beszélhetnénk. Ugyancsak állatkerti, méghozzá a Majna-Frankfurti Állatkertben, rhesus-, azaz bundermajmokon végzett vizsgálatok nyomán fedezték fel az Rh-faktort, illetve az emberi Rh-vércsoportrendszert, amelynek ismerete szintén alapvető jelentőségű a humán orvoslásban. A mai kor állatkerti kutatásai persze már ritkán bírnak ekkora, a tudományok egészét érintő univerzális jelentőséggel. De az élővilágra vonatkozó ismereteink gyarapodása, illetve az állatkertekben zajló természetvédelmi munka eszközeinek gyarapítása szempontjából ezek a kutatások ma is meghatározóak.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a kutatómunkának több mint száz esztendős története van. A 19. század végén Marc Ferenc növénytelepítései kísérleteit már kutatásnak nevezhetjük, az állatok kapcsán pedig Rátonyi Zoltán végzett kutatómunkát az oroszlánok és más állatkerti állatok szaporítása terén a 20. század első éveiben. Tapasztalatait, megfigyeléseinek eredményeit évekkel később meg is jelentette Oroszlántenyésztés című könyvecskéjében. A két világháború közötti időszakban az emlősökkel kapcsolatban Anghi Csaba, madártani területen Cerva Frigyes, a növényekkel kapcsolatban pedig Rapaics Raymund végzett kutatásokat Állatkertünkben.

Az 1950-es évek közepén szervezett kutatóprogram indult az Állatkertben, amely különféle ütemben és intenzitással évtizedeken át folytatódott. Botanikai és kertészeti témákkal Somogyi József, Kiáczné Sulyok Mária, Harnóczi Géza és Altdolfer Károly, akvarisztikai és terrarisztikai kérdésekkel Wiesinger Márton, Pénzes Bethen és Bogsch Ilma, madártani megfigyelésekkel Bástyai Lóránt, Fodor Tamás, Mödlinger Pál és Vargha Béla, emlősökkel és tenyésztésbiológiával kapcsolatos kutatásokkal Anghi Csaba, Orbányi Iván, Fischer Antal és Bogsch Ilma, állatgyógyászati témákkal Dózsa István és Bakonyi Emil, üzemellátási vonatkozású kérdésekkel Fischer Antal, takarmányozási kutatásokkal Csépányi Balázs, az Állatkert történetének kutatásával pedig Szidnainé Csete Ágnes foglalkozott elsősorban.

Természetesen nemcsak a múltban zajlott, hanem napjainkban is folyik kutatómunka a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ebben különösen aktívak az intézmény állatorvosai. Helyt adunk a nagymacskák viselkedésével kapcsolatos kutatásnak, vizsgálatokat végzünk az állatainkról való gondoskodás fejlesztése, tökéletesítése érdekében. Tanulmányozzuk az állatkerti állatállományok több generáción át megfigyelhető változásait, sőt, vannak kutatásaink a jövőre 150 éves intézmény múltjával kapcsolatban is.