Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-18:00 P-V: 9:00-19:00

nincs időjárási adat

Nyuszisimogatóval várjuk a látogatókat a húsvéti hosszú hétvégén 2017. április 13.

Idén húsvétkor is lesz nyuszisimogató az Állatkertben, és természetesen sok más programmal, látnivalóval, állatbemutatókkal és látványetetésekkel is várjuk a közönséget. Cikkünkben beszámolunk a programokról és a nyúlvédelmi tudnivalókról is.

Az idei húsvét sem múlhat el állatkerti nyuszisimogató nélkül. Ezúttal a Japánkertben lesz lehetőség arra, hogy a gyerekek testközelből is megismerkedhessenek a tapsifülesekkel. Természetesen az elmúlt bő két évtizedben már bevált gyakorlatnak megfelelően most is úgy alakítjuk ki a nyuszisimogatót, hogy hogy az ne legyen megterhelő az állatok számára. A helyszínen önkénteseink folyamatos felügyeletet biztosítanak, és ügyelnek arra, hogy a gyerekek valóban csak simogassák az állatokat. A nyulakat emellett rendszeres időközönként cseréljük, hogy minden állatnak legyen alkalma a zavartalan pihenésre. A nyuszisimogató nagypéntektől húsvét hétfőig, azaz a húsvéti hosszú hétvége mind a négy napján várja a látogatókat 10 és 16 óra között.

A nyuszisimogató mellett számos más program és látnivaló is várja mindazokat, akik a hosszú hétvégén felkeresik Állatkertünket. Délelőtt 10-től délután fél 5-ig minden egész és fél órában különféle látványetetések, állatbemutatók, állattréningek és „állati találkozások” kínálnak további különleges élményeket a nagyközönségnek. A részletes programkínálat itt olvasható.

 

A nyulak védelme

A Fővárosi Állat- és Növénykert az 1990-es évek eleje óta foglalkozik a húsvét állatvédelmi vonatkozásaival. Mint ismeretes, sok évtizede létező szokás, hogy egyes családoknál húsvétkor különféle kisállatokat, leggyakrabban nyulat, esetleg kiscsibét, kiskacsát vásárolnak a gyerekeknek. A kezdeti lelkesedés elmúltával azonban az állatok sorsa kérdésessé válik, s gyakran állatvédelmi szempontból nem épp szerencsés helyzet alakul ki.

Állatkertünk több mint negyed százada minden húsvétkor felhívja a figyelmet arra, hogy mint minden állat vásárlását, a húsvéti házikedvencek beszerzését is alaposan meg kell fontolni. Vagyis az állat beszerzése előtt alaposan és felelősséggel mérlegelni kell, hogy az állattartó valóban fel van-e készülve az állattartással járó életmódváltozásra, s valóban tud-e a jó gazda gondosságával gondoskodni a szóban forgó állatról. Kiscsibe és kiskacsa vásárlását egyáltalán nem javasoljuk (hiszen azok ráadásul „gyerek állatok”), s nyulat is csak abban az esetben, ha az állattartó valóban hajlandó róla felelősséggel gondoskodni akár egy évtizedig is (egy nyúl ugyanis akár ennyi ideig is élhet).

Azok számára, akik józan mérlegelés alapján nyúl vásárlása mellett döntenek, tanácsokkal szolgálunk az állatokról való szakszerű gondoskodáshoz. Azok számára pedig, akik ugyancsak józan mérlegelés alapján arra jutottak, hogy nem tudnának a nyúlról felelősséggel gondoskodni, az állatkerti húsvéti nyuszisimogatóval kínálunk lehetőséget arra, hogy ne maradjanak ki a húsvéti nyuszi élményéből.

 

Tanácsok nyúltartóknak

Minden állattartásra igaz, hogy az állat beszerzése előtt egyrészt önvizsgálatot kell tartanunk, vagyis fel kell tennünk magunknak pár kérdést arról, hogy miért is akarunk állatot, és hogy valóban tudunk-e róla méltó módon gondoskodni. Előre kell gondolni arra is, hogy ki viseli gondját az állatnak, ha mondjuk elutazunk valahová. A második lépés a tájékozódás, vagyis meg kell ismernünk a szóban forgó állat biológiai igényeit és a róla való gondoskodás módját. A legtöbb kedvtelésből tartott állat, így a nyulak esetében is magyar nyelven megfelelő ismeretterjesztő és szakirodalom áll az állattartáson gondolkodók rendelkezésére.

A húsvéti nyulak vásárlásánál időről időre előforduló probléma, hogy egyes helyeken egészen fiatal nyulakat árulnak. A nyúlfiak persze még aranyosabbak a felnőtteknél, de nem árt tudnunk, hogy a kisnyulak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak megfelelő tejjel történő táplálását is biztosítania kell, ez pedig kezdő nyúltartóknak semmiképpen nem javasolt. A legjobb, ha ilyen fiatal nyulakat nem vásárolunk meg, bármennyire is aranyosak.

Ami a nyulak elhelyezését illeti, arra többféle megoldás is kínálkozik, attól függően, hogy az állattartó pontosan milyen lakóhelyen (lakás, kertes ház stb.) él. Manapság leginkább a lakásban való tartás a jellemző. Erre a célra a kereskedelemben megfelelő ketrecek beszerezhetők, de érdemes a nyulat időnként a ketrecből kiengedni, hogy a lakás erre alkalmas helyiségeiben mozoghasson. Ezzel kapcsolatban persze fontos tudni, hogy a nyúl nem feltétlenül válik szobatisztává (bár ilyen esetről is tudunk), illetve előfordulhat, hogy a lakás bizonyos berendezési tárgyait (széklábak, szabadon futó kábelek, tapéta) megrágcsálja. Kertes házban szóba jöhet a kültéri nyúlketrec is, illetve szép időben akár kisebb, ideiglenes kifutót is lehet rögtönözni kedvencünk számára, lehetőleg a kert füves részein. Amikor a család a kertben tartózkodik, és tud figyelni az állatra, a nyulat is ki lehet hozni a ketrecből egy ilyen kifutóba.

A leggyakoribb probléma a nyulak etetésével, takarmányozásával szokott előfordulni. Elsősorban azért, mert az állatok etetésével, illetve speciálisan a nyulak takarmányozásával kapcsolatban is több elterjedt tévhit létezik.

Az egyik ilyen téves elképzelés, hogy a különféle eledelek egyfajta fokozati sort alkotnak, melynek élén az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek vannak, utána azok, amelyeket az embereknek már nem lehet odaadni, de az állatoknak még igen, s végül azok, amelyeket már sem az emberek, sem az állatok nem fogyaszthatnak. Ebből a szemléletből sokak számára az következik, hogy ami az ember számára megfelelő, az biztosan jó lesz az állatnak is. Ennek alapján aztán a csokoládétól a kenyéren át a pörköltig mindenféle, eredetileg emberi fogyasztásra szánt ételt kínálnak a nyúlnak, ami finoman szólva nem használ neki. Tudomásul kell venni, hogy az állatok világában különféle táplálkozási irányok vannak. A kutatók egyedül az emlősök körében tizenhat ilyen táplálkozási alkalmazkodási irányt mutattak ki (vagyis jóval többet az iskolában tanított növényevők, ragadozók és mindenevők kategóriáknál). S mivel az ember és a nyúl táplálkozás szempontjából meglehetősen különbözők, az emberi fogyasztásra szánt ételek nem feltétlenül alkalmasak a nyulak etetésére.

A másik tévhit, hogy a nyulak sárgarépán és káposztán élnek. Kétségtelen, hogy mindkettő szerepelhet az étlapjukon, de csak ezeken nem lehet tartani őket, a káposzta etetésével pedig különösen kell vigyázni, mert túlzott mennyiségben felfúvódást, sőt gyomor- és bélhurutot, esetenként pedig akár golyvát is okozhat.

A nyulak etetésével kapcsolatban a legtöbb kezdő állattartó olyasféle információt várna, hogy mi az a két-három takarmányféleség, amelyet ha ad az állatnak, azzal meg is oldja az etetését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a valóságban akkor járunk el a leghelyesebben, ha az állatnak kellően változatos takarmányt biztosítunk. Igen sokféle takarmány jöhet szóba, de ezek mennyisége és aránya egyáltalán nem mindegy, úgyhogy ahhoz, hogy valóban mindent elmondjunk a nyulak takarmányozásáról, oldalak tucatjait kellene teleírnunk.

Azért, hogy mégis megfelelő támpontot adjunk, azt javasoljuk, hogy az otthon, kedvtelésből tartott nyúl esetében az úgynevezett kombinált takarmányozást válasszuk. Ez azt jelenti, hogy a takarmány egyrészt a kereskedelemben beszerezhető tápokon, nyúltápon alapuljon, másrészt egyéb takarmányokon.

A táp mellett szól egyrészt az, hogy teljes értékű takarmány, vagyis a jó minőségű táp kielégítő arányban tartalmazza a nyúl számára szükséges táplálóanyagokat. Ráadásul a fogak megfelelő kopásához is hozzájárul, amivel megelőzhetjük a metszőfogak rendellenes túlnövését is.

A tápon kívül érdemes a nyúlnak szénát is adnunk. Ez a takarmányféleség valójában a legelőn kaszált fű, amelyet szárítással tartósítanak. A nyulak számára klasszikus takarmány, ráadásul hozzájárul a táplálék megfelelő rosttartalmához is. A rostban szegény takarmányozás nem tesz jót a nyúl szervezetének, továbbá a tisztálkodás során lenyalt szőr is felhalmozódhat a tápcsatornában, ha kevés rostot etetünk az állattal.

Ugyancsak fontos takarmánynak számítanak a különféle zöldtakarmányok, mindenekelőtt a lucerna és a különböző fűfélék, de szóba jöhet a csibeúr, a pitypang, a csalán, vagy akár a fiatal nád és sás is. A gyakorlatban persze leginkább lucernával etetik a nyulakat, erről azonban tudni kell, hogy bizonyos körülmények esetén ennek is lehet puffasztó hatása, illetve bélhurutot is okozhat. Ezt egyrészt úgy lehet elkerülni, ha nem nedvesen, hanem kissé fonnyasztva adjuk az állatoknak, másrészt, ha a téli időszak után (amikor nem lehet lucernát kaszálni) a szénáról lucernára térünk át, a takarmányváltást folyamatosan valósítjuk meg (vagyis keverjük a szénát és a lucernát, előbbiből egyre kevesebbet, utóbbiból egyre többet adunk). Ha a nyúlnak füvet gyűjtünk, azt száraz, árnyékmentes helyről érdemes.

A fentiek mellett még legalább százféle takarmány jöhet szóba a nyúl esetében, de ezek között vannak, amelyek mára „kimentek a divatból” (pl. a csigaliszt), más részük (pl. silókukorica, borsóhéj) pedig egy-két nyulat tartó, élelmiszerboltokban, piacon vagy hipermarketekben vásárló állattartók számára nehezebben beszerezhető. Könnyen hozzáférhető viszont a tök, a dinnye, a káposzta, a spenót, a saláta, sárgarépa, cékla, illetve szóba jöhet a főtt burgonya is, ezeket azonban csak kis mennyiségben, és sosem egymagukban érdemes etetni. Emellett meg lehet próbálkozni a lombtakarmánnyal, azaz leveles gallyal is: a nyúl nemcsak a leveleket fogja jóízűen elfogyasztani, hanem a kérget is. Fontos azonban, hogy kerüljük a mérgező növényeket, hullott lombot semmiképp ne adjunk a nyúlnak!

Ha a nyúl számára új takarmányt kínálunk, érdemes először óvatosan, kis mennyiséggel próbálkozni. Emellett oda kell figyelnünk a higiéniára is: kerüljük a földdel szennyezett, piszkos takarmányt!

Érdemes néhány szóban kitérni a nyulak itatására is. Sokan ugyanis vitatják, hogy szükség van-e az itatásra egyáltalán. Az igaz, hogy az állatok a vízszükségletüket nemcsak ivóvízből, hanem két másik forrásból (a takarmányban lévő vegetációs vízből, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező anyagcserevízből) is fedezik, s megfelelő nedvdús takarmány esetén a nyúl számára ez utóbbi kettő is elegendő lehet. Táp és széna mellett azonban mindenképpen szükség van ivóvízre, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy igazából az a legszerencsésebb, ha a nyúl előtt folyamatosan ott van az ivóvíz. Az itatás történhet itatóedényből is, de ennek tisztát tartása komoly figyelmet igényen, mert a nyúl hajlamos belehordani az alomanyagot, vagy akár a takarmányt is. Önitató alkalmazása esetén viszont természetesen nincs ilyen probléma.

 

Az Állatkert továbbra sem fogad be nyulakat!

Az 1990-es évek elejétől 2007-ig Állatkertünk a húsvéti ünnepeket követően befogadta azokat a nyulakat, amelyekről tartójuk önhibáján kívül nem tudott tovább gondoskodni (például mert ajándékba, meglepetésként kapta, s ezért nyilván nem tudott előzetesen mérlegelni stb.). Nyúlvédelmi tevékenységünk ezen részével kapcsolatban azonban két téves elképzelés is kialakult a köztudatban. Az egyik az volt, hogy a nyulak kapcsán elsősorban ezzel foglalkozunk, pedig valójában kezdettől fogva az volt az elsődleges ez ügyben, hogy a felelős döntés fontosságára hívjuk fel a figyelmet. A másik téves elképzelés az volt, hogy a nyulak befogadása a „megunt” húsvéti nyulakra vonatkozott. A mi álláspontunk szerint azonban a „megunt” húsvéti nyúl fogalmának nem is szabadna léteznie, hiszen az állat nem tárgy, hanem élőlény, és az állattartás egy felelősségteljes kapcsolat kell legyen az állattartó és az állat között. Ráadásul az Állatvédelmi törvény is előírja, hogy az állattartó köteles a jó gazda gondosságával gondoskodni az állatról.

Az alatt a másfél évtized alatt, amíg a húsvét utáni befogadás működött, az állattartás felelősségével kapcsolatos felvilágosító munka odáig jutott, hogy egyre kevesebben kerültek önhibájukon kívül olyan helyzetbe, hogy egy idő után nem tudtak a húsvétkor beszerzett nyúlról gondoskodni. Sokkal jellemzőbbé vált, hogy azok hozták be a nyulakat, akik nem foglalkoztak a felelősség kérdésével, hanem már eleve azzal a tervvel szerezték be az állatot, hogy később „lepasszolják” az Állatkertben. Mivel ezt a fajta hozzáállást intézményünk nem kívánta erősíteni, 2008-tól kezdve már nem fogadunk be nyulakat. Erre már 2007-ben, illetve 2008 óta minden húsvét előtt külön is felhívjuk a figyelmet.