Szimpatikus fakó keselyűk 2014. szeptember 8.

Bár a tudományban már régóta ismert, hogy a dögevők milyen fontos szerepet töltenek be a természet háztartásában, a szélesebb nyilvánosság továbbra is némi előítélettel tekint az ilyen életmódot folytató állatokra. Nem kivételek ez alól a keselyűk sem. Őket valahogy senkinek nincs kedve „cuki" állatnak nevezni. Pedig valójában roppant érdekes, sőt gyakran kifejezetten bohókás állatok. Azért, hogy látogatóinkat egy kicsit közelebbi, barátságosabb lelki viszonyba hozzuk ezekkel az állatokkal, férőhelyüket úgy alakítottuk ki, hogy a közönség be is mehessen a fakó keselyűk – és persze a velük társbérletben élő többi állat – közé.

Állatkertünk fotósa a közelmúltban többször is megleste a keselyűket. Egy napsütéses délután például pancsolás közben kapta lencsevégre egyiküket. Az önfeledt lubickolás mellett alkalmas időben napfürdőzni is szoktak a keselyűk, hatalmas szárnyaikat a napsugarakra merőleges szögben kiterjesztve. Ez az esetleg elázott tollak gyors megszárítására is jó módszer.

A fakó keselyű (Gyps fulvus) egyébként eredetileg Magyarországon is őshonos volt. A vadászat, illetve az elfogyasztható dögök számának csökkenése miatt azonban fokozatosan eltűnt, s a XX. század második felében szinte már egyáltalán nem lehetett találkozni velük hazánk területén. Az utóbbi években viszont a faj horvátországi népessége újra erősödni kezdett, köszönhetően annak a hatékony természetvédelmi munkának, amelyben egyébként Állatkertünk munkatársai is számos alkalommal segítették már a horvát kollégákat. Az ottani állomány egyedszámának örvendetes gyarapodása egyúttal azzal is együtt jár, hogy délnyugat felől egy-egy kóborló példány Magyarország légterébe is áttéved.