Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-18:00 P-V: 9:00-19:00

Időjárásközepesen felhős 15°C

A zsiráfok utazása 2016. április 18.

Jubileumi cikksorozatunk tizenkettedik részében arról mesélünk, hogyan népesítették be állatokkal az 1909 és 1912 között átépített Állatkertet. Kötőféken vezetett zsiráfok a Podmaniczky úton, vízilovat költöztető elefánt és más érdekességek.

Jónás, a víziló átköltöztetése újonnan elkészült Elefántházba: a beládázott állatot Bébi, a szófogadó elefánt segítségével görgőkön mozgatták (1911) Történeti cikksorozatunk előző részében arról írtunk, milyen új építményeket, állatházakat emeltek az 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítés során, illetve, hogy mi módon építették ezeket a létesítményeket. Az újjászületett Állatkertbe azonban nemcsak épületek kellettek, hanem azokat be is kellett népesíteni állatokkal. A kert területén persze az átépítés ideje alatt is mindvégig voltak állatok. Hiszen amikor a főváros átvette az üzemeltetést a feloszlatott Állat- és Növényhonosító Társaságtól, az akkor meglevő állatállományt is átvették. Ez azonban elég szegényes gyűjtemény volt már, tehát az újjászületett Állatkert megnyitásáig mindenképpen ki kellett egészíteni.

Bébi, az okos elefánt Bánó Dezsővel, az emlősök akkori felügyelőjével (1912) Az 1907 előtti időkből örökölt állatok közül Jónás, az 1893-ban érkezett nílusi víziló volt a leghíresebb. Őt az építkezés miatt kétszer is költöztetni kellett. Egyszer korábbi lakhelyéről egy ideiglenes helyre, majd onnan az újonnan elkészült Elefántházba, amelyet ekkoriban a „vastagbőrűek házaként” ismertek. A termetes állat átszállítását úgy oldották meg, hogy egy méretes faládába csalták, majd deszkából külön pályát építettek Jónás új otthonáig. A láda alá görgőket tettek, s a deszkapályán ilyen módon tolták végig, méghozzá úgy, hogy a tolóerőt Bébi, az Állatkert akkori legengedelmesebb elefántja szolgáltatta.

Bébi egyébként új lakó volt, 1911 decemberében került az Állatkert tulajdonába a Beketow cirkusztól, méghozzá a cirkusz bérhátraléka fejében. Rajta, és a már 1907 előtt is a kertben élt másik két elefánton, Sziámon és Katin kívül még további három elefánttal egészült ki a budapesti csapat: 1912 márciusában egy Nelly nevű elefánttehén és egy Szultán nevű bika érkezett, augusztusban pedig, már a kert újbóli megnyitása után egy Kuba nevű tehenet is beszereztek. Jónás mellé is érkeztek fiatalabb vízilovak: Bandit és Arát (mármint Bandi „aráját”) egyenként 8000 aranykoronáért vásárolták a Hagenbeck állatkereskedő cégtől.

A Szudánból érkezett új zsiráfok kivagonírozása a Nyugati pályaudvaron 1911 nyarán Az állatkerti állatok többsége akkoriban még vadbefogásból származott. Vagyis erre szakosodott befogók hozták el őket az őshazájukból, és állatkereskedőkön keresztül jutottak el az európai és az észak-amerikai állatkertekbe. Ez volt a helyzet azzal a négy zsiráffal is, akikkel az új Zsiráfházat kívánták benépesíteni. Az állatokat Szudánban fogták be, majd Kartúmból vasúton vitték őket Alexandriába, ahonnan pedig gőzhajóval szállították őket egészen Fiuméig. A vámkezeléskor felmerültek bizonyos adminisztratív nehézségek, olyannyira, hogy Móra Ferenc külön is megemlékezett az esetről Tápéi furfangosok című elbeszélés-gyűjteményében. A formaságok elintézése után a négy zsiráf, Pasa, Cocotte, Emir és Saida 1911 júliusában vasúton utaztak tovább Budapestre. A Nyugati pályaudvarról lábon, kötőfékkel vezették végig őket az utcákon, egészen új otthonukig.

Kirakodásra váró teve a Nyugati pályaudvaron (1911) Természetesen nem hiányoztak az emberszabású majmok sem. Még 1911 májusában két csimpánzot szereztek be 600-600 koronáért: ők az Ádám és az Éva nevet kapták. 1911 novemberében pedig egy nőstény orangutánra is sikerült szert tenni. Az igen szelíd, Jella nevű állatért 3500 koronát számlázott az állatkereskedő.  

Az Állatkertbe egyre-másra érkeztek a ritka, értékes, különleges, esetleg addig még soha be nem mutatott állatok. A Nyugati pályaudvaron egyáltalán nem volt ritka látvány ebben az időben, hogy a vagonokból az újjászülető intézménybe szánt állatokat vezettek ki. Egyszer teve, máskor bölények, megint máskor ritka madarak érkeztek. Még a neves vadász és vadászíró, Kittenberger Kálmán is segített az újjászülető állatkert benépesítésében. Az Állatkert első földimalacait például ő küldte Budapestre.

Az újjávarázsolt és állatokkal benépesített állatkertet már csak újra meg kellett nyitni a nagyközönség előtt.