Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-18:00 P-V: 9:00-19:00

nincs időjárási adat

Béke inflációval 2016. május 20.

Jubileumi cikksorozatunk tizenhatodik részében a 1920-as évek Állatkertjének világát idézzük fel. Ezermester állatgondozók, bölényvédelem, inflációra érzékeny elefántbika és az orangutánok, akiknek családnevük is volt.

Hilbert Rezső aligazgató 1919-től tíz éven át irányította az ÁllatkertetCikksorozatunk előző részében az első világháború, az őszirózsás forradalom és a kommün állatkerti történéseit idéztük fel, melyek sora a korábbi igazgató, Lendl Adolf felmentésével zárult. Helyette Hilbert Rezsőre bízták az Állatkert ügyeinek irányítását, aki 1919-től 1929-ig látta el ezt a feladatot aligazgatói kinevezéssel. Hilbert gazdasági szakember volt, aki már 12 éve dolgozott az intézménynél, mikor annak igazgatását átvette. A kert irányításában is megmaradt a gazdasági területnél, az állatokkal és növényekkel kapcsolatos szakmai munkát az intézmény gyűjteményi területén dolgozó középvezetőire, mindenekelőtt dr. Raitsits Emil állatorvosra bízta. Így is akadt feladata bőven az aligazgatónak, hiszen ebben a korszakban kellett szembenéznie Magyarországnak a trianoni békediktátum gazdasági és társadalmi következményeivel, amelyek az élet minden területén, így az Állatkertben is éreztette a hatását.

A Pálmaház oldalszárnyában saját erőből kialakított trópusi akvárium és terrárium nézőtereEz a gyakorlatban azt jelentette, hogy épp csak a fenntartásra volt pénz, korszerűsítésre vagy fejlesztésre alig jutott. Így amit csak lehetett, saját erőből igyekeztek megoldani. Az új állatgondozók felvételénél is arra törekedtek, hogy olyan embereket szerződtessenek, akik nemcsak az állatok gondozásának ellátására alkalmasak, hanem bizonyos műszaki, karbantartási, javítási feladatok ellátására is. Saját erőből sikerült megoldani a kert kútjának összekapcsolását a park öntözőrendszerével, s ugyancsak saját erőből alakították ki a Pálmaház egyik oldalszárnyában a trópusi édesvízi akváriumot és terráriumot is. 1925-ben házilag alakították át a Struccház épületét is, hogy az ott élő futómadarakat ne csak tavasztól őszig, a kifutóban láthassa a közönség, hanem a téli időszakban is, amikor a madarak a fűtött állatházban tartózkodtak.

Sziám az érmék és a bankjegyek címleteit is meg tudta különböztetniA takarékoskodás mellett a saját bevételeket is igyekeztek növelni. Például sárgarépát árusítottak a kert sétaútjain, hogy a közönség azzal etesse a növényevőket. Sziámnál, az 1900 óta Budapesten élő elefántnál pedig az a szokás alakult ki, hogy pénzt adtak az elefánt ormányába, amelyet Sziám a gondozójának adott tovább, hogy a fizetőeszköz értékének megfelelő almát vagy répát kapjon. A 20-as évek derekán, a korona hiperinflációjának korában persze ez az aprópénz is elég nagy címlet volt már. 1924-ben, amikor az egymillió koronás volt a legnagyobb címlet, a száz koronás bankót Sziám már el sem fogadta, hiszen még csak egy almát sem kapott érte.

A korszak jellemző rendezvényének számított az állat- és növényszeretet ünnepe, amelyet először 1922-ben, az újjáépített Állatkert megnyitásának tízedik évfordulóján rendeztek meg, s ettől kezdve minden évben megtartottak a második világháború előestéjéig. A hazai rádiós műsorszolgáltatás több eseményének is az Állatkert volt a helyszíne. 1924 júniusában például egy nagy, nyilvános bemutatót tartottak a kertben, amelyen a Csepelről sugárzott adást az itt felállított hangszórókon keresztül hallgathatta az új csoda iránt érdeklődő, de otthoni vevőkészülékkel még nemigen rendelkező nagyközönség. A bemutató helyszíneként azért választották éppen az Állatkertet, mert már akkor is egyike volt a főváros fontos közösségi tereinek, ráadásul a már akkoriban is létező állatkerti koncertek miatt a zenebarátok is nagy számban látogatták. A rádió hőskora zenei programjainak egy részét is itt, az állatkerti zenei programok alkalmával rögzítették, hogy aztán az éteren keresztül eljuttassák a rádióhallgatókhoz is.

Az 1928-ban érkezett orangután család A tengervíz utánpótlás, amely az első világháború kitörését követően szinte azonnal megszűnt, 1925-től már újra biztosítható volt. Így ismét be lehetett népesíteni a tengeri akváriumot. Ebből a célból 1927-ben egy nagy befogó expedíciót is szerveztek az Adriára. Újra bele lehetett vágni az oroszlánfókák bemutatásába is, hiszen megint lehetőség volt arra, hogy folyamatosan biztosítsák a fókák takarmányozásához szükséges tengeri hal szállítását. 1928-ban pedig ismét sikerült orangutánokat beszerezni. A Szumátráról érkezett állatok között egy felnőtt nőstény, egy felnőtt hím és egy 18 hónapos kölyök is volt. Az állatok természetesen nevet is kaptak, sőt, mivel egy családról, ráadásul emberszabásúakról volt szó, családnevet is kerestek nekik. Így a látogatók a családfőt Góliát Péterként, párját Góliát Idaként, a kölyköt pedig Góliát Pistaként ismerték.

Európai bölény a visegrádi bölényparkbanAz Állatkert ebben az időszakban kapcsolódott be az európai bölények védelmébe, ami igen komoly szakmai jelentőséggel bírt. Az állatkertek ugyan már akkor sem csak szórakoztató látványosságként működtek, hanem közművelődési és tudományos intézményként is, ám a természetvédelem korábban nemigen szerepelt a célkitűzéseik között. Az állatkertek ilyen irányú tevékenysége az 1960-as években nyert igazán teret, így amikor a Majna-Frakfurti Állatkert igazgatója, dr. Kurt Priemel az 1920-as évek elején összefogásra szólította fel az állatkerteket az európai bölények védelmében. Az 1923-ban létrejött Nemzetközi Bölényvédelmi Társasághoz a Fővárosi Állat- és Növénykert az elsők között csatlakozott, sőt, a kert felügyelete mellett a Visegrád melletti koronauradalom területén még egy bölényparkot is létrehoztak. Az intézmény bölényvédelmi munkájának elismeréseként 1927-ben az Állatkertben tartották a nemzetközi bölényvédelmi kongresszust is.