Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-18:00 P-V: 9:00-19:00

Időjárásközepesen felhős 15°C

Újjászülető kifutók és állatházak 2016. július 29.

A kert 150 éves történetének legutóbbi húsz évében az összes állatház, létesítmény és állattartó tér újjászületett. A műemlék épületek újra eredeti szépségükben pompáznak, a szűk ketreceket pedig tágas kifutók váltották fel.

Az Állatkert történetét bemutató sorozatunk legutóbbi részében az 1990-es évek közepéig jutottunk, így mostani, és következő két cikkünkben az utóbbi két évtized fontos eseményeit és történéseit tekintjük át. Mivel ez időben már nincs olyan távol a mai naptól, az időrendi sorrend szigorú követése helyett inkább tematikusan tekintjük át, mi is történt ebben a húsz esztendőben, külön kitérve a rekonstrukcióra, az állat- és növénygyűjtemény változásaira, illetve a látogatóknak nyújtott szolgáltatások és a természetvédelmi munka fejlődésére is.

Az elmúlt két évtized legfontosabb eredményei közé tartozik, hogy az 1990-es évek elején még többnyire leromlott állagú, tatarozásra váró, lepusztult épületek mindegyikéhez sikerült hozzányúlni. Méghozzá minden esetben oly módon, hogy az egyszerű felújítás helyett valóságos műemléki rekonstrukcióra került sor. Vagyis az állatházak visszakapták eredeti szépségüket, s úgy pompáznak, ahogy a tervezőjük annak idején megálmodta őket. Közben viszont korszerűsödtek az állatok elhelyezését szolgáló férőhelyek is. A szűk ketreceket tágas kifutók váltották fel. Elég csak végigsétálni az Állatkertben, mindenütt láthatjuk a változás nyomait.

Ha a sétánkat a főbejáratnál kezdjük, mindjárt láthatjuk a Főkapu néhány esztendeje felújított építményét. A felújításra 2012-ben került sor, vagyis abban az évben, amikor az épület éppen százesztendős lett. A műemléki rekonstrukció mellett a főbejáratnál lévő teret is újra burkoltuk, illetve ekkor készült el az egészen a Nagy-tó partjáig tartó gázlámpasor is.

A mostani Madagaszkár-ház az 2004-es átépítés előtt és közvetlenül utána

Jobbra indulva egyrészt a Madagaszkár-házhoz, másrészt az emberszabású majmoknak otthont adó épülethez jutunk. Az 1912-ben épült Madagaszkár-ház hosszú időn keresztül Majomház, illetve Kismajomház néven működött, s látogatóink közül bizonyára sokan vannak még, akik emlékeznek a majmok sárga csempés, vasrácsos ketreceire. A 2004-ben, 325 milliós költséggel felújított állatházban a belső ketreceket és a külsőketreceket nagy, üvegfalú, télikertként is működő belső férőhelyekké alakítottuk át, az épület körüli terjedelmes aszfaltfelületek helyett pedig tágas, füves kifutókat hoztunk létre. Ekkor készült például az aranyhasú mangábéknak otthont adó füves sziget is. A nagy rekonstrukció után hat évvel, 2010-ben további átalakításokat és korszerűsítéseket végeztünk, a létesítmény azóta működik Madagaszkár-házként.

Az emberszabású majmoknak otthont adó, 1987-ben épült, de eredeti formájában nem igazán jól sikerült épületet több lépcsőben alakítottuk át. Megnöveltük a belső állattartó terek méretét, az eredetileg három faj számára tervezett kifutóterületet teljes egészében az orangutánoknak adtuk, a gorillák számára pedig az épület és a Nagyszikla közötti egykori sétány felszámolásával, illetve az eredetileg oroszlánok számára épült nagyobbik sziklakifutót is a területhez kerítve egy 1300 négyzetméteres, tágas, füves kifutót hoztunk létre. Ezek a munkálatok 2008-ban fejeződtek be.

Az orangutánok kifutójának alapterületét 2008-ban a korábbi háromszorosára növeltük

Ugyancsak 2008-ban fejeződött be a szomszédos Nagyszikla szerkezeti rekonstrukciója, amelynek nyomán – több évtizednyi szünet után – a közönség ettől kezdve ismét felmehetett a sziklaépítmény felszínén kanyargó sétautakra. A Nagysziklával kapcsolatos munka azonban ezzel még nem fejeződött be, hiszen ezután került sor a szikla belsejébe tervezett Varázshegy kialakítására. A komplex bemutatóhely 2012-ben került átadásra.

Az 1912-ben született elefántkifutó 1999-ben született újjáA Varázshegy bejárata előtt álló két épület, a Bivalyház és a Régi Zsiráfház „feltámasztott” állatháznak számít. Ez azt jelenti, hogy ugyan nemrég épültek, ám az 1912-ben emelt, ám az idők során elpusztult, s az 1960-as években más épületekkel pótolt eredeti állatházak mintájára. A „feltámasztásra” 2011-ben került sor, miután az 1960-as években emelet újabb házak is felújításra szorultak, ám felújítás helyett inkább lebontottuk őket, és az eredeti, 1912-es épületeket építettük fel ismét a helyükön. Természetesen a régi terveket mindenütt átdolgoztuk, így a „feltámasztott” állatházak megjelenésükben a régiekre emlékeznek, állattartó tereik azonban korszerű, új tervek alapján készültek.

A szemközti Elefántház még az 1990-es évek második felében újult meg, az újjászületett állatház avatására 1999-ben került sor. A rekonstrukció annyira jól sikerült, hogy a következő évben ki is érdemelte az Europa Nostra díj aranyérmét. A „vastagbőrűek” csodálatos, Zsolnay kerámiákkal díszített palotája nemcsak újjászületett, hanem belső terében kibővítettük a vízilovak medencéjét, az elefántok istállóját, sőt, az elefántkifutó területe is nagyobb lett, s a korábbi tocsogó helyett egy megfelelő méretű medence is épült, amelyben egy kifejlett elefánt is el tud merülni akár a feje búbjáig. Az elefántok férőhelyének bővülése 2008-ban tovább folytatódott, az akkor átadott Szavanna-komplexum istállóépületének végében ugyanis egy új elefántcsarnok is készült az ormányosok számára.

A tigriskifutó alapterülete az elmúlt húsz évben két lépésben több mint a négyszeresére nőtt

Amint a fentiekből sejteni lehet, a szomszédos Szavanna-kompexum is az elmúlt évek korszerűsítéseinek eredménye. Az 1930-ban létesült egykori Afrika-kifutó, illetve az 1967-ben átadott egykori Teveház, továbbá a régi lovaspálya és a Micsurin-kertészet területének felhasználásával az Állatkert legnagyobb területű szabadkifutóját sikerült itt kialakítani. A kifutóhoz természetesen istállóépületek is tartoznak: a struccoké a régi Afrika-istálló átalakításával, az orrszarvúké pedig az egykori Teveház falait felhasználva jött létre, az antilopok, gazellák, illetve zsiráfok istállói azonban újonnan épültek. Az egész komplexum 2008-ban nyílt meg.

A szomszédos Mérgesház átadására ugyancsak 2008-ban került sor. Az épület maga 1991-ben épült Kenguruháznak, majd az erszényeseknek a kert másik végébe való átköltözése után nagyarányú felújítás kezdődött, ennek során készült el Közép-Európa legnagyobb mérgeskígyó bemutatója, illetve az állatház többi létesítménye is.

A jelenlegi India-ház egykori vasrácsos ketrecsorát 1999-re számoltuk fel, helyette kifutók épültek, páncélüveg betekintő ablakokkalA szomszédos tigriskifutó kialakítására több lépcsőben került sor. Az első bővítés az 1990-es évek közepén történt, akkor a tigrisek férőhelyének mérete a korábbinak több mint kétszeresére növekedett. Majd 2000-ben ismét sikerült megkétszerezni a tigriskifutó méretét, amelyhez megfelelő méretű medencék is készültek, illetve a kifutó számos pontjára került golyóálló üveg betekintő ablak a zavartalan szemlélődés érdekében.

Műemléki és állatjólléti szempontból is jelentős fejlesztés volt a macskaféle ragadozók számára épült állatház felújítása, amelynek során megszűnt a régi vasrácsos ketrecsor is. A ketrecek helyett üvegfalú, füves kifutók létesültek, ekkor készült el az oroszlánok és a hiénák jelenlegi kifutója is. Az 1999-ben befejeződött rekonstrukció után az épület először Nyugat-Afrika-házként működött, a 2011-es átalakítás óta pedig India-házként, indiai oroszlánokkal várja a nagyközönséget.

Ezzel félig körbe is jártuk az Állatkertet. Sorozatunk következő részében a kert másik felében lévő építményeket, állatházakat vesszük számba, hiszen az India-háztól a Kisszikláig, a Xántus-háztól a Pálmaházig itt is minden megújult az elmúlt két évtizedben.