Bálnák az Állatkertben

Minden évben február harmadik vasárnapján tartják a cetek világnapját (World Whale Day), amely – mivel a delfineknek külön világnapjuk is van – elsősorban a legnagyobb termetű cetekről, a bálnákról és az ámbráscetekről szól. Ilyen hatalmas állatokat persze egyetlen állatkertben sem lehet elevenen bemutatni, de mi arra törekedtünk, hogy valamilyen módon őket is láthassa a közönség. Ezért került még 2012-ben egy életnagyságú ámbráscet modell a Varázshegybe, egészen pontosan az Óriások csarnokába. Illetve több sziláscet modellje is megtalálható ugyanitt, kicsinyített méretben. Persze ennek a cetbemutatónak is megvan a maga története.

1866-ban megnyílt Állatkertünk mai arculatát és karakterét döntően meghatározta az 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítés, amikor a ma is meglévő műemlék épületeink többsége, így a Főkapu, a Pálmaház és az alatta lévő Akvárium, a Kis- és a Nagyszikla, valamint az Elefántház is épült. Ennek a nagy átépítésnek a szakmai programját annak idején egykori igazgatónk, Lendl Adolf, a nagynevű zoológus állította össze.

Alapelve az volt, és ezt valljuk ma is, hogy látogatóink az élővilág sokféleségének minél szélesebb keresztmetszetével találkozhassanak. Persze akkor is léteztek és ma is akadnak olyan állatok, amelyeket lehetetlen állatkertben bemutatni. Ilyenek például a nagytestű cetek, tehát a bálnák, illetve az ámbráscet is. Azért, hogy mégse hiányozzanak a bemutatóból, Lendl Adolf úgy gondolta, hogy a Nagyszikla belsejének egyik csarnokában egy bálnacsontvázat kellene felállítani. Erre azonban akkor nem került sor, sőt, egy évszázadon át a Nagyszikla belső terének nagy része nem is volt látogatható a közönség számára.

A Nagyszikla bő egy évtizeddel ezelőtt lezárult felújításakor azonban a belső teret is látogatható bemutatótérré alakítottuk át, amely 2012-ben nyílt meg Varázshegy néven, és azóta is várja a látogatókat. S hogy Lendl Adolf száz évvel korábbi elképzelését is valóra váltsuk valamiképp, egy életnagyságú, majdnem 20 méter hosszú ámbráscet modell is került a Varázshegy belsejébe, amelyet a kiváló ifjú szobrászművész, Székely Kata alkotott.

Az ámbráscet valójában nem bálna, mert ezt a szót a magyar nyelvben a sziláscetek, például a kék bálna, a hosszúszárnyú bálna vagy mondjuk a grönlandi bálna megnevezésére használjuk. Az óriás ámbráscet a fogascetek közé tartozik, mint ahogyan a delfinek is. Méretei azonban a bálnákéval vetekszenek. De nemcsak ezért különleges, hanem elképesztő merülőképessége miatt is. Vadászat közben akár kétezer méternél is mélyebbre tud lemerülni, ami elismerésre méltó teljesítmény. Valójában egyetlen más emlős sem képes erre (eltekintve az embertől, ha megfelelő batiszkáf, nagy merülőképességű tengeralattjáró áll rendelkezésére), de az ámbráscet is csak úgy, hogy az anyatermészet rengeteg speciális anatómiai és élettani sajátossággal áldotta meg, amelyek segítenek neki elviselni a nagy mélységekben uralkodó roppant nyomást, és persze azt, hogy akár egy óráig is ki kell bírnia egyetlen levegővétellel.

A 19. és a 20. században virágzó bálnavadászat időszakában összesen mintegy egymillió ámbráscetet gyilkoltak le, s ezzel a faj a kihalás szélére került. Az 1980-as években aztán védelem alá helyezték őket, így a faj helyzete ma már nem kritikus, habár még mindig sebezhetőnek számít.

A Varázshegyben található óriások csarnokában egyébként az életnagyságú ámbráscet modell mellett több bálnafaj modelljét is bemutatjuk kicsinyített méretben. És persze van számos eleven tengeri állatunk is, melyek közül a legtöbbet a Cápasuliban lehet megcsodálni.

Állatkertünk évtizedek óta vezető szerepet játszik abban, hogy a hazai közönség Magyarországon is lehetőséget kapjon a tengeri élővilág megismerésére. Ez a törekvésünk különösen fontos most, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete a 2021-től 2030-ig tartó időszakot az Óceánok Évtizedévé nyilvánította, s ennek részeként az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO külön figyelmet szentel a tengerekkel és óceánokkal, illetve a tengeri élővilággal kapcsolatos ismeretterjesztésnek.