Rendszeresen kapunk megkereséseket azzal kapcsolatban, hogy szívesen adnátok át növényeket nekünk. Eddig erre csak korlátozottan volt kapacitásunk, de most végre itt a lehetőség! Bár a Biodóm növényserege már szinte teljesen készen áll, azonban mindig akad még néhány hely, ahol egy-egy különleges növény új otthonra találhat.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által elindított Wetlands for Life című, a vizes élőhelyekkel foglalkozó természetvédelmi kampány részeként, amely kampányhoz mi is csatlakoztunk, rendszeresen teszünk közzé érdekességeket a vizes élőhelyekről és a vízi élővilágról: ezúttal a halak érzékeléséről.
Nyár derekán birtokba vehetik látogatóink a Biodóm központi csarnokában megnyíló városi oázist, amely attól kezdve állandó látnivalóként várja majd a közönséget. A városi oázisban 13 ezer trópusi és szubtrópusi növényt és jó néhány ritka, különleges állatfajt, például hulmánt és bali seregélyt lehet majd megcsodálni.
Szombaton adtuk át az Állatkert legújabb botanikai látványosságát, a beporzóbarát kertet, amely a Beporzoona nevet kapta. De vajon miért beszélnek egyre többen a beporzóbarát keretekről, és egyáltalán, mitől lesz egy kert beporzóbarát?
Az Állatkert megnyitásának 160. évfordulójához kapcsolódó jubileumi emlékév részeként ezúttal az állatkerti nyúlvédelem több évtizedes históriáját idézzük fel, a felelős nyúltartás gondolatának felvetésétől a nyulak húsvét utáni befogadásának 18 évvel ezelőtt megszűntetett gyakorlatáig.
Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója átvehette a Frim Jakab-emlékérmet, elismerve az Állatkert hosszú évtizedekre visszanyúló társadalmi felelősségvállalását az értelmi fogyatékossággal élők támogatásában.
Amikor Állatkertünk területét 1864-ben kijelölték, 18 hektár volt. Az első kilenc évtizedben fokozatosan 10,8 hektárra csökkent, majd több mint ötven évig változatlan maradt. Csak a közelmúltban sikerült új területekhez jutnunk, így ma ismét 18 hektár a területünk. A változások fordulatos történetekhez kötődnek, ezekről mesélünk a cikkben.
Mindenki tudja, hiszen a világon mindenütt így szokás, hogy az állatkerti kifutókhoz, bemutatóhelyekhez azt is ki szokták írni, hogy milyen állat lakik ott, és melyek róla a legfontosabb tudnivalók. Így van ez nálunk is, már 160 éve. Persze ennek a dolognak is megvan a maga históriája. Mostani cikkünkben ezzel a témával foglalkozunk.
Hétéves természetvédelmi programban veszünk részt a Pannon régióban élő európai ürge állományának megőrzéséért és gyarapításáért.
A második világháborút megelőző időszakban, de különösen a 19. században és a 20. század elején a téli hónapokban az Állatkert többek között korcsolya- és szánkópályával is várta a látogatókat. Jubileumi emlékévünk alkalmából most ezeket a régi teleket idézzük fel.
Az elmúlt napokban a mostanában szokásos telekhez képest különösen hideg időjárásban és sok hóban volt részünk. Úgy tapasztaltuk, ebben az időben sokakban felmerül a kérdés, mi lehet ilyenkor Állatkertünk lakóival, vajon nem okoz-e nekik nehézséget a sok hó és a nagy hideg. Aggodalomra azonban nincs ok, hiszen még a zimankóra is fel vagyunk készülve!
