Állatkertünkben olyan állatok is élnek, akik nem saját állataink, hanem hazai vadon élő állatként önként választották a kert területét életterüknek. A madaraktól a denevéreken át a sünökig, a hangyáktól a tőrösdarazsakig.
A korszerű állatkertészetben létezik egy olyan, számunkra nagyon is szimpatikus irányvonal, hogy a kert kialakításával igyekeznek figyelembe venni nemcsak az adott állatkert által bemutatott állatok igényeit, hanem azokét a vadon élő állatokét, akik akár a kert területét is választhatják élőhelyüknek.
Leglátványosabbak talán Állatkertünk madárvendégei. Közülük persze leggyakrabban a dolmányos varjak, csókák és szarkák kerülnek a szemünk elé, de egy kis szerencsével fekete rigót, zöld küllőt, kék cinegét, széncinegét, zöldikét, házi rozsdafarkút, erdei pintyet, vörösbegyet és még ki tudja hány féle madarat láthatunk, különösen a kert dúsabb növényzetű területein. A Nagy-tó ebből a szempontból külön világ, hiszen itt is sok madár, a tőkés récék, a szürke gémek vagy a kormoránok, bár generációk óta ez a fészkelőhelyük, tulajdonképpen szabadon jöhetnek-mehetnek. Az olyan madárvendégeink, mint például a macskabaglyok inkább csak éjjel figyelhetők meg, ezért aztán látogatóink nemigen találkoznak velük.
Az éj leple alatt jönnek elő az Állatkert parkjában szabadon élő kisemlősök is, elsősorban sünök és a fák között csapongó denevérek. De találtunk már olyan pelét is, aki a Nagyszikla egyik üregébe vackolta be magát. Viszont kifejezetten a nappalt kedvelik a gyíkok, akiket gyakran látni a köveken sütkérezni (akár még náluknál sokkal termetesebb egzotikus hüllők közelében is), vagy a sétautakon átszaladni. Leginkább fali és fürge gyíkokat szoktunk megfigyelni.
Még az ízeltlábúak világa is képviselteti magát. Ott vannak például az óriás tőrősdarazsak, akikkel főként rajzáskor lehet találkozni. Ilyenkor a hímek a nőstények kikelési helye körül köröznek izgatottan, ahogyan ezt a közelmúltban is lehetett látni az alpakák karámjánál. Mivel az emberek jórészt tartanak ezektől a termetes darazsaktól (az óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb darázsfajának számít), a közvetlen környéket ideiglenesen el is kerítettük, bár az igazság az, hogy ezek a darazsak teljesen ártalmatlanok, feltéve persze, hogy nem akarjuk megfogni, becsukott tenyerünkben fogva tartani őket. De persze vannak még más ízeltlábúak szabadon a kertben, az orrszarvúbogaraktól a sisakos sáskáig.
Akadnak persze olyan, az Állatkert területét önként választó állatok is, akiknek jelenléte nemcsak örömmel, hanem problémákkal is jár. A dolmányos varjak például gyakran kipakolják a hulladékgyűjtőket, a különféle hangyák pedig többek között a Lepkekert lakóiban is kárt tehetnek. Igaz, ha épp a sörényes hangyászok kifutójába tévednek, egy kis plusz nassolási lehetőséget is jelenthetnek az ott lakó állatoknak. Persze mindenre van megoldás: a hulladékot olyan kukákban gyűjtjük, amelyekbe a varjak nem másznak be, a Lepkekertben a bábszekrény lábait vízbe állítjuk, így tesszük elérhetetlennél a hangyák számára. A legnagyobb galibát az Állatkertbe a vasút felől beszökő vörös rókák okozhatják, ők ugyanis, ha tehetnék, szívesen látogatnák például a flamingók kifutóját. Ezért ott éjszakánként külön rókavédelmi rendszert helyezünk üzembe.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
