A Fővárosi Állat- és Növénykertben ünnepélyes keretek között megnyílt a Varázshegy kiállítás. Az Európai Uniós támogatással megvalósult beruházás keretében több, mint 3200 m2-es kiállító- és rendezvénytér jött létre a 34 méter magas, műemlék Nagysziklában.
1907-ben a székesfőváros átvette a csődbe ment és leromlott Állatkertet, és 1909 és 1912 között teljesen újjáépítette. A fejlesztésekre a székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1 212 000, majd később 1 788 000 koronát szavazott meg. Az átépítést irányító igazgató Dr. Lendl Adolf volt, aki több közreműködő fiatal műépítésszel, elsősorban Kós Károllyal és Zrumeczky Dezsővel terveztette meg az új épületeket.
Hogy a terület nagyobbnak tűnjön, és az állatokat a természetes élőhelyükre emlékeztető környezetben mutassák be, az elképzelések között két műszikla megépítése is szerepelt, amelyeket ekkor „A” hegynek és „B” hegynek neveztek el. A magasabbik, „A” hegyet később Nagysziklának nevezték, kialakítása mészkőhegységet formáz, dolomit csúccsal. Az építkezésnél a hagyomány szerint geológus és szobrászművész irányította a pallérokat, és hogy a mű minél jobban emlékeztessen egy természetes sziklára, az erdélyi Egyeskő sziklacsúcsról készített fényképek és felmérések szolgáltak mintául. A 31,8 m fesztávolságú centrális belső tér és a fölötte levő, felfüggesztett szerkezetű kupola ezidőtájt a maga nemében egyedülálló volt.
A sziklát három éven át folyamatosan 150-220 ember építette, akik közül ötvenen csak a zsaluzási munkákat végezték. Nyolcezer köbméter betont építettek be. A jobb formálhatóság eléréséhez a habarcsba disznószőrt kevertek. Nagy gonddal alakították ki a szikla vízelvezető rendszerét, a kényes helyeken vízzáró betont alkalmazva. A sziklák megrepedésének elkerülésére a szerkezetet több helyen dilatálták, oly módon, hogy az a külső szemlélő számára természetes képződménynek tűnjék
A kupolába helyezték el azt a víztározót, amelyet a kert fúrt kútjainak vízével töltöttek volna fel, és amely a terület vízellátását biztosította volna. Azonban mire a szikla elkészült, a városi vízhálózat már elérte a Városligetet, így ez feleslegessé vált. Habár soha nem töltötték fel vízzel a víztartály még ma is látható a centrális kupola tetején (most Csillagtér illetve Marsi űrbázis kiállítóterek).
Az építkezés közben az oroszlánháznál megváltoztatták a hegy méreteit, és egy újabb nagy belső teret hoztak létre. Ez volt a híres oroszlánbarlang, ma az Élet iskolája kiállítótér foglalja el a helyét.
Az 1910-es években az újjáépített Budapesti Állatkert egyike volt a világ legmodernebb állatkertjeinek, és a Nagyszikla pedig korának legmagasabb kiállítási és építészeti minőségét képviselte. Ebben az időben a templomtornyokat kivéve alig volt a Nagysziklához hasonlóan magas épület Pesten, olyan pedig, amelyre a közönség is felmehetett, egyáltalán nem.
Az állatok elhelyezése terén a legnagyobb újdonságot a ragadozó nagyemlősök száraz árkos és műsziklás bemutatása jelentette. Az úgynevezett „panorámakifutós” bemutatási módszert a hamburgi Hagenbeck-féle állatparkban találták ki, és először 1907-ben alkalmazták. Az ötlet az volt, hogy az állatokat természetesnek ható környezetben, rácsok és kerítések nélkül, sziklafalak határolta kifutókban, száraz vagy vizes árkos elválasztással mutatják be a látogatóknak. A mély árkot a közönség a rejtett elhelyezés miatt nem veszi észre, de az mélységével és szélességével teljes biztonsággal választja el a nézőt az állatoktól. Ebből a kifutó-tipusból a Nagysziklán is meghagytak egyet eredeti állapotában, és ide a közönség nemcsak betekinthet, de be is mehet. Persze most nem oroszlánok vannak itt, hanem a Varázshegy egyik kiállítása, a neandervölgyi ősemberek tábora látható a Hagenbeck-féle szárazárkos szabadkifutóban.
A Budapesti Állatkertben a szikláknak részben az a szerep jutott, hogy esztétikus, természetszerű környezetben legyenek láthatóak az állatok. Legfontosabb funkciójuk azonban az volt, hogy a már akkor szűkösnek bizonyult területet optikailag megosszák, a bejárhatóságot hosszabbra nyújtsák. Az itt járó ember a műsziklák és a sikeres tájtervezés miatt sokkal terjedelmesebbnek érzékeli a kertet, mint amekkora valójában.
Támogató szervezet: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség.
Közreműködő szervezet: Pro Régió Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft.
Kedvezményezett: Fővárosi Állat- és Növénykert
Főigazgató, projektvezető: Prof. Dr. Persányi Miklós
Projektvezető helyettesek: Szabon Márta, Zsigmond Vince
Tervezők: Kis Péter Épitészműterme Kft, Kis Péter vezető tervező
Zsiráf- és Bölényház újjáépítése fővállalkozó: CONSTRUM Beruházó és Kivitelező Kft.
Varázshegy kialakítása és gépészet fővállalkozó: Resonator Kft.
Eszközbeszállító, beszerelő fővállalkozó: Geanat Kft.
Térhatású vetítőterem kialakítása: Gelka System Kft.
Műszaki ellenőri feladatok: OVIBER Kft.
Projektmenedzsment tanácsadó: Aquaprofit Műszaki, Tanácsadási és Befektetési Tanácsadó Zrt.
A szobrokat alkotó művészek: Székely Kata (bálna), Katus György (pl. neandervölgyi ősemberek, óriáspolip, bálnaszív és agy), Csisztu Péter (pl. Homo ergaster fejrekonstrukció, dinoszauruszok, szúnyogfej,cápa stb.).
Kivitelezés ideje: 2010. február 19- 2012. május 18.
A projekt az Új Széchenyi Terv keretében került támogatásra.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
