Mondhatnánk azt, hogy nem tudtuk, hogy „lehetetlen”, úgyhogy megcsináltuk, de igazából eleve tudtuk, hogy lehetséges, ezért is vágtunk bele annak a hatalmas platánfának az áttelepítésébe, amely azóta is minden idők legnagyobb átültetett fája Magyarországon.
Állatkertünkben több játszótér is található. Ezek közül az egyik a háziállatokat bemutató zóna szomszédságában, a kisvasút vonala mellett van: ez a Szép Miklós játszótér. A játszótér felett egy terjedelmes platánfa nyújtóztatja ágait a négy égtáj és az égbolt felé, hűs árnyékot vetve az alant játszadozó gyerekekre.
Aki ismeri a terület történetét, csodálkozhat, hogy hogyan kerül ide ez a platán. A szóban forgó terület ugyanis nem tartozott mindig az Állatkerthez. 1864 és 1907 között ugyan a mi területünk volt, de aztán a vurstli, majd 1950-től a Vidámpark része lett, és 2014-ben került vissza hozzánk. Ott, ahol most a játszótér van, nem volt fa, sem semmilyen növény: amikor a területet visszakaptuk, egy vasbetonból épült, 8-as alakú versenyautópálya terpeszkedett ezen a helyen, amely fölé egy acélvázas, műanyag hullámlemezzel borított építményt emeltek. Az természetesen lehetetlen, hogy egy évtized alatt egy platán ilyen óriásira növekedjen. De akkor vajon hogyan került ide ez a faóriás?
A válasz az, hogy mi telepítettük ide. Amikor ugyanis a Vidámpark megszüntetésekor a korábban elcsatolt területek visszakerültek, visszaintegrálásukhoz, az Állatkert „vérkeringésébe” való visszakapcsolásukhoz kertészeti terveket is készítettük, amely egyes fák átültetésével is együtt járt. Erre azért volt szükség, mert egy vidámpark és egy állatkert térszervezése nem azonos, volt, ahol korábban nem voltak fák, és szükség volt rájuk, és volt, ahol voltak fák, de nem volt mód megtartani őket azon a helyen. Kézenfekvő volt tehát a fákat elvinni onnan, ahol nem maradhattak, oda, ahonnan viszont hiányoztak.
Itt érdemes megállni egy pillanatra! Néhányan ugyanis talán emlékeznek arra, hogy akkoriban a közvélemény körében voltak olyan hangok, amelyek szerint koros fákat nem lehet átültetni. Az ezt vallók azt hangoztatták, hogy a nagy, idős fák átültetése valójában nem más, mint egy drága fakivágás.
A mi szakembereink persze jól tudták, hogy ez nincs így. Hiszen mind szakavatott ismerői a mesterségüknek. Nemcsak tanulmányaikból, illetve a szakirodalomból tudják, mi kell a koros fák átültetéséhez, hanem az állatkerti kertészeti munka helyszíni tapasztalataiból is. Azt, hogy ezek milyen kiterjedtek, jól példázza, hogy egykori főkertészünk, Király Lajos már 1938-ban publikált az idős, nagy fák átültetéséről. Nem is beszélve az Állatkert szomszédságában 1970-ben történt faátültetésekről, amikor a kisföldalatti alagútjának meghosszabbítása miatt 32 koros, 30-70 cm közötti törzsátmérőjű fát kellett új helyre áttelepíteni. Ennek a ligeti faátültetésnek a tapasztalatait a tavaly elhunyt jeles kertészmérnök, Bercsek Péter írásos formában is közzétette, de a mi kertészeinkhez ezek az információk annak idején közvetlenebbül is eljutottak, annál is inkább, mert a FŐKERT akkori főmérnöke, Kiácz György, és az Állatkert korabeli kertészeti osztályvezetője, Kiáczné Sulyok Mária házastársak voltak. Szóval az állatkerti szakemberek sokkal többet tudtak a koros fák átültetéséről, mint azok, akik szerint ez lehetetlen vállalkozás.
Visszatérve az Állatkertben közel egy évtizede szükségessé vált faátültetésekre, ennek megvalósítására kétféle módszer kínálkozott. A kisebb fák esetében az áttelepítés úgynevezett körásógépekkel történt, a nagyobbaknál azonban ez a módszer nem jöhetett szóba, mivel nem létezik olyan körásógép, amely alkalmas lenne a szükséges méretű földlabda kiemelésére és mozgatására. Itt tehát nagy kapacitású darura és speciális szállító járműre van szükség. Emellett megfelelő időt kell hagyni a fa előkészítésére is.
Az átültetendő fák közül a legnagyobbnak 101 centiméter volt a törzsátmérője (a talaj felett egy méteres magasságban mérve). A munkálatok során igencsak munkatársaink szívéhez nőtt faóriást Nagy Döbröginek neveztük el. Az átültetésének előkészítése során az első lépés a gyökérzet kiterjedésének kutatóárkokkal történő feltérképezése volt. E felmérés alapján a megfelelő távolságban körbe kellett árkolni a fa gyökérzónáját. Az árok külső falát ilyenkor speciális fóliával béleljük ki, a többi részébe pedig tápanyagokban gazdag talajt töltünk vissza. A törzs környékén a gyökérzóna távolságában mulccsal védjüka talajt, az öntözés megkönnyítésére pedig arasznyi töltéssel vesszük körbe a területet. Az előkészítés lényegében azt szolgálja, hogy a fa felkészüljön arra, hogy csak a fóliával körülhatárolt földlabdát, annak tápanyagait és víztartalmát hasznosítsa, úgy fejlessze gyökérzetét, hogy az a földlabdán belül maradjon.
A fentebb részletezett előkészítő munkálatokat Nagy Döbrögi esetében 16 hónappal az átültetés előtt, 2016 tavaszán kezdtük meg, amint az az akkoriban készült kisfilmükön is látható. Az ezt követő több mint egy év során a fa már kellően alkalmazkodott, így sor kerülhet a tulajdonképpeni átültetésre is. Ehhez azonban először alaposan át kellett vizsgálni, hogy a lombkoronában nincsenek-e mentendő állatok.
Az előre kialakított földlabda körülásása után a mintegy hatvan köbméternyi földet acélgerendákkal kellett alátámasztani, és egy olyan szerkezettel körülvenni, amely megakadályozza, hogy a földlabda mozgatás közben szétessen. A fa, a földlabda és a szóban forgó szerkezet együttes súlya 107 tonna volt, amelyből mintegy 90 tonnát természetesen a gyökérzetet magába foglaló földlabda tett ki. Az ilyen módon előkészített faóriást egy nagy teljesítményű daruval sikeresen kiemeltük a helyéből, majd egy speciális szállító járművel átvittük az új helyére, ahol ismét a daru segítségével került beemelésre a korábban előkészített ültetőgödörbe.
Mindez 2017-ben történt, úgy, hogy magát az átszállítást több más művelet is követte, hogy Nagy Döbrögi az új helyén is jól érezze magát, és átvészelje az átültetéssel járó élettani kihívásokat. Most, 8 évvel később látható, hogy az átültetés tökéletesen sikerült. A faóriás azóta is él és virul. Éppen úgy, mint a nála valamivel kisebb, de azért így is tekintélyes méretű Kis Döbrögi. Ez utóbbi platán a Cápasuli épülete előtt áll, és ugyanúgy került jelenlegi helyére, ahogy nagyobb „testvére”.
