Nemrégiben új lakók költöztek a Biodóma: ezúttal nem trópusi vagy szubtrópusi állatokról van szó, hanem olyan halakról, amelyekkel a hazai vizekben is találkozhatunk. Igaz, a két faj közül az egyik eredetileg őshonos Magyarországon, hanem a 60-as években telepítették be.
A Biodóm központi csarnokában július elseje óta látogatható Városi Oázisban nagyrészt trópusi és szubtrópusi élőlényekkel találkozhat a látogató. Ez a hulmánokra és a kéregpatkányokra éppúgy igaz, mint a bali seregélyekre és a sarkantyús teknősökre, nem is szólva a termetes datolyapálmákról. De azért akad néhány olyan faj is, amelyek a hazai vizekben is előfordulnak.
A Biodómnak azt a medencéjét ugyanis, amelybe a vízesés vize belezúdul, és amely a létesítmény legnagyobb egybefüggő vízfelületeként a megfelelő páratartalom fenntartásához is hozzájárul, a közelmúltban pontyokkal és amurokkal népesítettük be. Ezeket a halakat egyébként a Hortobágyi Nemzeti Parktól kaptuk, eredetileg az Öreg-tavakból valók.
A pontyok tőpontyok, vagyis a faj eredeti, vadon élő típusát, és nem a tógazdaságokban nemesített változatokat jelenítik meg. Ami pedig az amurokat illeti, ezekről a halakról tudnivaló, hogy a ponttyal ellentétben eredetileg nem őshonosak a hazai vizekben, hiszen őshazájuk Kína északi, illetve Oroszország távol-keleti vidéke, ahol maga az Amur folyó is folyik. Magyarországra ezt a halfajt – természetesen halászati céllal – az 1960-as években telepítették be. Ami akkor rövidtávú gazdasági szempontból jó ötletnek tűnt, az idővel nem túl szerencsés ökológiai hatásokkal járt, így ma az amurt már inkább inváziós fajnak tekintik. Természetes élővizekbe ma már nem is telepítik, zárt tógazdaságokban viszont továbbra is foglalkoznak ezzel a halfajjal.
