A nyuszi nem játék!

Ahogy már évtizedek óta minden esztendőben, úgy 2025 húsvétjának közeledtével is igyekszünk időben felhívni a figyelmet a felelős állattartásra. Ezt persze az év más időszakaiban is megtesszük, de a húsvét közeledtével még hangsúlyosabban hozzuk szóba a felelős állattartás kérdését, hiszen ilyenkor gyakran előfordul, hogy a családok – elsősorban persze a gyerekek kedvéért – nyuszit vásárolnak házikedvencként.

Úgy szeressük az állatot, hogy neki is jó legyen!

A kedvtelési célú állattartással persze nincs is semmi baj, feltéve, hogy felelős állattartásról van szó. Ne keverjük össze az állatszeretetet annak a helyzetnek a szeretetével, ha a magunkénak mondhatunk egy-egy cuki, aranyos házikedvencet! Utóbbi ugyanis önmagában még nem jelenti azt feltétlenül, hogy ez az állatnak is jó lesz. A valódi állatszeretet az ember állati társaság iránti igénye helyett abból indul ki, hogy mi a jó az állatnak, és előfordulhatnak olyan körülmények, amikor az az állatbarát lépés, ha inkább nem tartunk házikedvencet, bármennyire is szeretnénk.

Azt különösen nem tanácsoljuk, hogy valaki húsvéti alkalmi lelkesedésből vásároljon nyulat, vagy bármilyen más állatot. Hiszen mielőtt állattartásba fogunk, először alaposan és őszintén mérlegelnünk kell, hogy tudjuk-e vállalni az állattartással járó életmódváltozást, tudunk-e felelősen gondoskodni az állatról, illetve ki gondoskodik róla, ha a család például nyaralni megy stb.

Ha úgy látjuk, hogy ezek a dolgok mind megoldhatók, jön a következő lépés, az alapos tájékozódás a kiszemelt állat igényeiről. Ma már szinte minden házikedvencről bőséges szakirodalom áll a gazdik rendelkezésére magyar nyelven is, internetes felületeken, közösségi médiumokban is lehet információkhoz jutni tapasztalt állattartóktól. S ha már mindent előkészítettünk ahhoz, hogy az állatról annak biológiai sajátosságait és igényeit ismerve gondoskodjunk, csak akkor szabad beszerezni a házikedvencet. Nyilvánvaló, hogy a fenti mérlegelési folyamat nem tud megtörténni, ha valaki ajándékba, meglepetésként kapja az állatot, tehát erre is mindenképpen érdemes odafigyelni.

Nem választható, hanem kötelező

A felelős állattartás nem választás kérdése, hanem minden állattartó kötelessége! Az Állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről) úgy rendelkezik, hogy az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának, élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

A törvény a „jó gazda gondosságának” fogalmát is pontosan meghatározza: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

Tanácsok nyúltartóknak

Ahogy fentebb írtuk, mielőtt állattartásba fognánk, alapos ismeretekkel kell felvérteznünk magunkat az áhított állat, ez esetben a nyúl igényeiről, és arról, hogyan tudjuk ezeket az igényeket kielégíteni. Ehhez néhány, kezdő nyúltartóknak szánt tanáccsal mi is szeretnénk ebben a cikkben segítséget nyújtani.

Az állat, állatok kiválasztásánál a legfontosabb szempont általában az egyéni ízlés és szimpátia szokott lenni. Hiszen a házi nyúlnak a tenyésztő munka nyomán igen sok különféle fajtája alakult ki, amelyek méretben, színben, a szőrzet hosszában és sok más jellemzőt tekintve is jelentősen különbözhetnek egymástól. Fontos azonban, hogy kerüljük az egészen kicsi nyúlfiak vásárlását! Persze az apróságok még a felnőtt nyusziknál is aranyosabbak, de nem árt tudnunk, hogy a kisnyulak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak a nyúltej pótlásáról, a kisállat ilyen módon való táplálásról is gondoskodnia kell, ez pedig kezdő nyúltartóknak semmiképpen nem javasolt. A legjobb, ha ennyire fiatal nyulakat nem vásárlunk meg, bármennyire is aranyosak.

Ami a nyulak elhelyezését illeti, arra többféle megoldás is kínálkozik, attól függően, hogy az állattartó pontosan milyen lakóhelyen (társasházi lakás, kertes ház stb.) él. Manapság a társállatként tartott nyulak esetében leginkább a lakásban való tartás a jellemző. Erre a célra a kereskedelemben megfelelő ketrecek szerezhetők be, de érdemes a nyulat időnként a ketrecből kiengedni, hogy a lakás erre alkalmas helyiségeiben mozoghasson. Ezzel kapcsolatban persze fontos tudni, hogy a nyúl nem feltétlenül válik szobatisztává (bár nem is lehetetlen a dolog), illetve előfordulhat, hogy a lakás bizonyos berendezési tárgyait (széklábak, szabadon futó kábelek, tapéta) megrágcsálja. Kertes házban szóba jöhet a kültéri nyúlketrec is, illetve szép időben akár kisebb, ideiglenes kifutót is lehet rögtönözni kedvencünk számára, lehetőleg a kert füves részein. Amikor a család a kertben tartózkodik, és tud figyelni az állatra, a nyulat is ki lehet hozni a ketrecből egy ilyen kifutóba.

A nyulak etetésével kapcsolatos tévhitek

A legtöbb probléma a nyulak etetésével, takarmányozásával szokott előfordulni. Elsősorban azért, mert az állatok etetésével, illetve speciálisan a nyulak takarmányozásával kapcsolatban is több elterjedt tévhit létezik.

Az egyik ilyen téves elképzelés, hogy a különféle eledelek egyfajta fokozati sort alkotnak, melynek élén az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek vannak, utána azok, amelyeket az embereknek már nem lehet odaadni, de az állatoknak még igen, s végül azok, amelyeket már sem az emberek, sem az állatok nem fogyaszthatnak. Ebből a nem éppen helyes szemléletből sokak számára az következik, hogy ami az ember számára megfelelő, az biztosan jó lesz az állatnak is. Ennek alapján aztán a csokoládétól a kenyéren át a pörköltig mindenféle, eredetileg emberi fogyasztásra szánt ételt kínálnak a nyúlnak, ami finoman szólva nem használ neki.

Tudomásul kell venni, hogy az állatok világában a különféle táplálékokhoz való alkalmazkodás más-más irányai alakultak ki! A kutatók egyedül az emlősök körében tizenhat ilyen táplálkozási alkalmazkodási irányt mutattak ki (vagyis jóval többet az iskolában tanított növényevők, ragadozók és mindenevők kategóriáinál). S mivel az ember és a nyúl táplálkozás szempontjából meglehetősen különbözők, az emberi fogyasztásra szánt ételek nem feltétlenül alkalmasak a nyulak etetésére.

A másik tévhit, hogy a nyulak sárgarépán és káposztán élnek. Kétségtelen, hogy mindkettő szerepelhet az étlapjukon, de csak ezeken nem lehet tartani őket, a káposzta etetésével pedig különösen kell vigyázni, mert túlzott mennyiségben felfúvódást, sőt gyomor- és bélhurutot, esetenként pedig akár golyvát is okozhat. A nyulak etetésével kapcsolatban a legtöbb kezdő állattartó olyasféle információt várna, hogy mi az a két-három takarmányféleség, amelyet, ha ad az állatnak, azzal meg is oldja az etetését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a valóságban akkor járunk el a leghelyesebben, ha az állatnak kellően változatos takarmányt biztosítunk (mi emberek is sokféle ételt fogyasztunk). Igen sokféle eledel jöhet szóba, de ezek mennyisége és aránya egyáltalán nem mindegy, úgyhogy ahhoz, hogy valóban mindent elmondjunk a nyulak takarmányozásáról, oldalak tucatjait kellene teleírnunk.

Mi legyen az étlapon?

Azért, hogy mégis megfelelő támpontot adjunk, azt javasoljuk, hogy az otthon, kedvtelésből tartott nyúl esetében az úgynevezett kombinált takarmányozást válasszuk. Ez azt jelenti, hogy a takarmány egyrészt a kereskedelemben beszerezhető tápokon, nyúltápon alapuljon, másrészt egyéb takarmányokon. A táp mellett szól egyrészt az, hogy teljes értékű takarmány, vagyis a jó minőségű táp kielégítő arányban tartalmazza a nyúl számára szükséges táplálóanyagokat. Ráadásul a fogak megfelelő kopásához is hozzájárul, amivel megelőzhetjük a metszőfogak rendellenes túlnövését.

A tápon kívül érdemes a nyúlnak szénát is adnunk. Ez a takarmányféleség valójában a legelőn kaszált fű, amelyet szárítással tartósítanak. A nyulak számára klasszikus takarmány, ráadásul hozzájárul a táplálék megfelelő rosttartalmához is. A rostban szegény takarmányozás nem tesz jót a nyúl szervezetének, továbbá a tisztálkodás során lenyalt szőr is felhalmozódhat a tápcsatornában, ha kevés rostot etetünk az állattal.

Ugyancsak fontos takarmánynak számítanak a különféle zöldtakarmányok, mindenekelőtt a lucerna és a különböző fűfélék, de szóba jöhet a csibehúr, a pitypang, a csalán, vagy akár a fiatal nád és sás is. A gyakorlatban persze leginkább lucernával etetik a nyulakat, erről azonban tudni kell, hogy bizonyos körülmények esetén ennek is lehet puffasztó hatása, illetve bélhurutot is okozhat. Ezt egyrészt úgy lehet elkerülni, ha nem nedvesen, hanem kissé fonnyasztva adjuk az állatoknak, másrészt, ha a téli időszak után (amikor nem lehet lucernát kaszálni) a szénáról lucernára térünk át, a takarmányváltást folyamatosan valósítjuk meg (vagyis keverjük a szénát és a lucernát, előbbiből fokozatosan egyre kevesebbet, utóbbiból egyre többet adunk). Ha a nyúlnak füvet gyűjtünk, azt száraz, árnyékmentes helyről érdemes.

A fentiek mellett még legalább százféle takarmány jöhet szóba a nyúl esetében, de ezek között vannak, amelyek mára „kimentek a divatból” (pl. a csigaliszt), más részük (pl. silókukorica, borsóhéj) pedig egy-két nyulat tartó, élelmiszerboltokban, piacon vagy hipermarketekben vásárló állattartók számára nehezebben beszerezhető. Könnyen hozzáférhető viszont a tök, a dinnye, a káposzta, a spenót, a saláta, sárgarépa, cékla, illetve szóba jöhet a főtt burgonya is, ezeket azonban csak kis mennyiségben, és sosem magukban érdemes etetni. Emellett meg lehet próbálkozni a lombtakarmánnyal, azaz leveles gally kínálásával is: a nyúl nemcsak a leveleket fogja jóízűen elfogyasztani, hanem a kérget is. Fontos azonban, hogy kerüljük a mérgező növényeket, és hullott lombot semmiképp ne adjunk a nyúlnak! Ha a nyúl számára új takarmányt kínálunk, érdemes először óvatosan, kis mennyiséggel próbálkozni. Emellett oda kell figyelnünk a higiéniára is: kerüljük a földdel szennyezett, piszkos takarmányt!

Érdemes néhány szóban kitérni a nyulak itatására is. Sokan ugyanis vitatják, hogy szükség van-e az itatásra egyáltalán. Az igaz, hogy az állatok a vízszükségletüket nemcsak ivóvízből, hanem két másik forrásból (a takarmányban lévő vegetációs vízből, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező anyagcserevízből) is fedezik, s megfelelő nedvdús takarmány esetén a nyúl számára ez utóbbi kettő is elegendő lehet. Táp és széna mellett azonban mindenképpen szükség van ivóvízre, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy igazából az a legszerencsésebb, ha a nyúl előtt folyamatosan ott van az ivóvíz. Az itatás történhet itatóedényből is, de ennek tisztát tartása komoly figyelmet igényen, mert a nyúl hajlamos belehordani az alomanyagot, vagy akár a takarmányt is. Önitató alkalmazása esetén viszont természetesen nincs ilyen probléma.