Az árvízveszély miatt biztonságba helyeztük a Margitszigeti Kisállatkert száztíz lakóját. Az előkészületeket már múlt héten megkezdtük, ma pedig az evakuálás is megtörtént. A dámszarvasokat a szállításhoz bódítani kellett.
2002 óta van Állatkertünk kezelésében a Margitszigeti Kisállatkert, amelynek története a két világháború közötti időszakra nyúlik vissza, állandó bemutatóhelyként pedig az 1950-es évek közepe óta létezik. Azzal, hogy a 2002-es felújítás óta mi működtetjük, Állatkertünk az árvízi védekezés frontvonalába került.
Az átvétel óta eltelt 22 év alatt ez már a harmadik alkalom, amikor árvízveszély miatt a Margitszigeti Kisállatkert lakóit be kell hoznunk a városligeti Állatkertbe. Igaz, hogy 2002 augusztusában is volt egy nagyobb áradás, de akkor még folytak a kivitelezési munkálatok, ezért állat egyáltalán nem volt a területen. 2006-ban viszont már négy éve a mi kezelésünkben működött a bemutatóhely, így az április eleji áradáskor a biztonság kedvéért evakuálni kellett az állatokat. Hasonlóképpen kellett eljárni 2013 júniusában is, az eddigi legmagasabb vízállással járó zöldár idején. A Duna akkor június 9-ről 10-re virradó éjjel tetőzött a Vigadó téri vízmérce szerinti 891 cm-en, ami azt jelenti, hogy a Margitszigetnél a futókör mentén felállított homokzsákokig ért a víz. A futókör, illetve a mellette futó parti sétány pedig éppenséggel a környék legmagasabb pontja, a sziget belseje, így a Kisállatkert területe is alacsonyabban fekszik. Tehát a homokzsákok nélkül 2013-ban már be is folyt volna a víz a Kisállatkertbe. A 11 évvel ezelőtti evakuálásáról egyébként annak idején egy kisfilmet is közzétettünk.
Bár az előrejelzések szerint a mostani áradás alkalmával nem lesz olyan magas a vízszint, mint 2013-ban volt, a biztonság kedvéért ezúttal is úgy döntöttünk, hogy az állatokat biztonságba helyezzük. Magában az Állatkertben, tehát a városligeti helyszínen már a múlt héten előkészítettük az ideiglenes férőhelyeket, ma pedig egyenként befogtuk a Margitszigeti Kisállatkertben lakó mintegy száztíz állatot, beládáztuk, becsomagoltuk őket, és mindegyiküket beszállítottuk ideiglenes helyükre. Ahogy az előző két alkalommal, a dámszarvasok most is kábítólövedéket kaptak: így sokkal biztonságosabb volt a beszállításuk. A 9 dámszarvassal együtt összesen 110 állatot költöztettünk el a Margitszigetről. A műveletet közel húsz munkatársunk három óra alatt végezte el.
Azt sajnos még nem tudjuk, hogy a biztonságba helyezett állatokat mikor vihetjük vissza a Margitszigetre. Ez az árhullám levonulásán, illetve azon múlik, hogy az áradás maga milyen hatással lesz a Margitszigetre és magára a Kisállatkertre. Természetesen mindenről időben tájékoztatjuk majd a közönséget.
A Duna áradásairól és annak budapesti hatásairól érdemes tudni, hogy hagyományosan kétféle áradást különböztettek meg: jegesár, illetve zöldár a nevük. A zöldárat a folyam vízgyűjtő területén lehulló nagy mennyiségű csapadék okozza, általában tavasszal, nyáron vagy kora ősszel szokott előfordulni. A zöldár név az áradás által elsodort növényi uszadékra utal. A jegesár jellemzően akkor alakult ki, amikor a jég olvadása, korhadása, letakarodása a folyam különböző szakaszain nem egyszerre ment végbe, és ezért a zajló jég valahol megakadt, jégtorlasz keletkezett, amelyet az áramló víz a mederből kilépve került ki. A jegesárak ma már nem jellemzőek, részben az enyhébb telek, illetve a folyamszabályozási munkálatok miatt.
A Duna áradásai közül a mérések kezdete, tehát a 18. század óta 14 akadt, amely 800 cm feletti volt. Ezek közül az 1838. március 15-i jegesár volt a legnagyobb, akkor az áradás 1029 cm-en tetőzött. A rettenetes árvíz emlékét a városban több házfalon is emléktábla örökíti meg, jelölve az akkori vízszintet. A Duna vize egészen a mai Városligetig, a jelenlegi Pálmaház sarkáig kiöntött.
Az áradások között második helyen szerepel az 2013-as zöldár (891 cm), majd az 1876. február 26-i (867 cm), az 1775. február 16-i (864 cm), a 2006. április 4-i (860 cm), a 2002. augusztus 19-i (848 cm), az 1965. június 18-i (845 cm), az 1941. február 4-i (838 cm), az 1799. március 7-i (830 cm), az 1876. március 9-i (827 cm), az 1940. március 18-i (824 cm), az 1839. február 18-i (817 cm), az 1744. március 10-i (812 cm) és az 1954. július 18-i (805 cm) áradások követik a sorban. Természetesen a Vigadó téri vízmérce a 18. században és a 19. század nagy részében még nem létezett, de a korábbi áradások közül is beazonosítható azok magassága, amelyeket a Lánchíd nyugati mederpillérén lévő mérce szerint mértek, illetve azoké is, amelyeknél az egykori vízszintről házfalakra elhelyezett régi jelölések tanúskodnak.
A mostani áradás esetében a vízszint szerdán kora délután 709 cm-nél volt, a 800 centit várhatóan csütörtök este éri el. A tetőzésre várhatóan szombat estére számíthatunk, a jelenlegi előrejelzések szerint 848 cm-nél.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
