Szombaton adtuk át az Állatkert legújabb botanikai látványosságát, a beporzóbarát kertet, amely a Beporzoona nevet kapta. De vajon miért beszélnek egyre többen a beporzóbarát keretekről, és egyáltalán, mitől lesz egy kert beporzóbarát?
Intézményünk, a Fővárosi Állat- és Növénykert – amint azt hivatalos neve is mutatja – nemcsak állatkert, hanem növénykert is. Persze minden állatkert parkosított környezetben működik, de a növénykert ennél többet jelent: arborétumi, illetve botanikus kerti értékű gyűjteményes kertet. Jóllehet Állatkertünk híres arról, hogy a hazai állatkertek közül mi mutatjuk be a legtöbb féle állatot, sőt állatgyűjteményünk nemzetközi összehasonlításban is különösen változatosnak számít, a bemutatott növényfajok száma valójában még az állatokét is meghaladja. Emellett Állatkertünk számos botanikus kerti szervezetnek, így a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének (MABOSZ), illetve a Botanikus Kertek Nemzetközi Természetvédelmi Szövetségének (BGCI) is tagja.
Állatkertünk gazdag és változatos botanikai látnivalói közt a legújabb elem a beporzóbarát kert, amely valójában egy egész zóna a Biodóm szabadtéri kifutóinak szegélye és a környező sétány mentén. Ezt a zónát neveztük el Beporzoonának. Amelynek lényege, hogy ezt az övezetet – az esztétikai szempontok mellett – a beporzók igényei szerint alakítottuk ki.
A növényvilágban sokféle megoldás létezik a beporzásra. Szép számmal akadnak szélporozta növények is, de jelentős részük beporzását valamilyen állat szokta elvégezni. A legtöbb ember számára a beporzók közül a méhek tevékenysége a leginkább kézenfekvő, nyilvánvalóan azért, mert azon állatok közül, akikre kifejezetten ilyen szerepet töltenek be a természet háztartásában, a méh áll legközelebb az emberhez, hiszen a méhek is az ember által háziasított, domesztikált állatok közé tartoznak. De nemcsak a méhek a beporzók, még csak nem is a rovarok az egyedüli ilyen állatok, még akkor is, ha a beporzók nagy részét a rovarvilágban találjuk. De lehetnek beporzók emlősök is: például sok trópusi növénynek a gyümölcsevő denevérek a beporzói, és egyes erszényesek, például a mézrabló erszényesek is elláthatnak ilyen szerepet. Sőt, a madárvilágban is vannak beporzók, elég ha csak a kolibrikra gondolunk.
Nálunk, Magyarországon persze a növényeket beporzó állatok lényegében mind a rovarok. A vadméhek, poszméhek, zengőlegyek, lepkék és persze a viráglátogató bogarak a legfontosabbak közülük.
Sajnos világszerte észlelhető jelenség a növények beporzását végző rovarok ritkulása, eltűnése, amely elsősorban az emberi tevékenység következménye. Az okok közé tartozik a kiterjedt vegyszerhasználat, az intenzív mezőgazdasági művelés, az élőhelyvesztés, az éghajlatváltozás, de még bizonyos kertészeti irányzatok is, amelyek például a „rendezett”, de ökológiai szempontból meglehetősen sivár kerteket részesítik előnyben. Ezért is van nagy jelentősége a beporzóbarát kerteknek, amelyek egyfajta menedéket nyújtanak a beporzó rovarok számára.
A beporzóbarát kertek jellemzője, hogy a növényeket mindenekelőtt úgy válogatják össze, hogy a kertben kora tavasztól a fagyos idők beköszöntéig, vagyis a mérsékelt égövi rovarok teljes aktivitási időszakában mindig legyenek virágzó növények. Fontos az is, hogy a szépségük miatt nemesített, de kevesebb nektárt adó és a rovarok számára sokszor fizikailag is nehezebben hozzáférhető virágok helyett a rovarok igényeinek jobban megfelelő növények alkossák az ilyen kerteket. Az őshonos növényfajok alkalmazása különösen szerencsés, hiszen a hazai rovarfajok nyilvánvalóan ezekhez alkalmazkodtak a leginkább. Egy beporzóbarát kertben fontos szempont a vegyszermentesség, valamint a rovarok kényelmét szolgáló különféle berendezések is. Például olyan helyek, ahová a rovarok befészkelhetik magukat: rovarhotelek, holtfák, avarsávok, csupasz talajfoltok. Emellett rovarbarát itatóhelyre is szükség van, ahol a beporzók úgy juthatnak vízhez, hogy nem kell a belepottyanástól és attól tartaniuk, hogy belefulladnak a vízbe. Az állatkerti Beporzoonában ezek az elemek mind megtalálhatók
Állatkertünkben már régóta szerettünk volna létrehozni egy beporzóbarát kertet. Nemcsak azért, mert erre a funkcióra természetvédelmi, ökológiai szempontból nagy szükség van. Hanem azért is, mert szeretnénk példát is mutatni. Nem véletlen, hogy a Beporzoonát épp azon a napon nyitottuk meg, amikor az Állatkert nyílt napot tartott a pedagógusok számára. A beporzók védelme ugyanis fontos téma a zoopedagógiai programkínálatunkban is. Éppen ezért a Beporzoona jelentős részén rengeteg ismeretterjesztő felületet, interaktív elemet is kialakítottunk, hogy a látogatók is megismerhessék a növények és a beporzók közötti ökológiai összefüggéseket, sőt akár ötleteket merítsenek ahhoz, hogy a saját otthonukban is beporzóbarát kertet alakítsanak ki.
A Beporzoona része a „Zümmögő sétány”: ezt a méhekről és a méhészetről szóló tanösvényt az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel együttműködésben alakította ki az Állatkert. A Beporzoona kialakítása során az Állatkert együttműködött a BKM FŐKERT-tel, illetve az Állatkerti Alapítvánnyal is. Magát a Beporzoonát, és benne a „Zümmögő sétányt” is az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel közösen nyitottuk meg: a megnyitón Bross Péter, az egyesület elnöke, illetve Győry András Botond, az Állatkert Ismeretterjesztési és Oktatási Osztályának vezetője mondtak köszöntőt.
A cikk végén még szóba kell hoznunk a cinizmust is. Mert gyakran tapasztalhatjuk, hogy fontos és jó ügyek körül gyakorta megjelennek a cinikus megjegyzések is. A beporzóbarát méhlegelőkkel kapcsolatban például hallani olyan véleményt, hogy az csak a gaz trendi megnevezése volna. Valójában a gaz és a gyom, mint fogalom olyan növényt jelent, amely az ember szempontjából haszontalan, és ott, ahol valamilyen növényt termesztenek, ezek a gyomok csak elveszik a teret, a fényt és a tápanyagot azoktól a növényektől, amelyek viszont hasznot hajtanak az embernek. A beporzóbarát kertek koncepciója azonban éppen szembe megy azzal a szemlélettel, vagy legalábbis arányalja azt a szemléletet, amelynek a gaz és a gyom szavak a kifejezői: hogy csak annak van helye és „joga” virítani, ami az ember számára hasznos. Ez nyilván nem fenntartható szemlélet. Másfelől, ha az emberiség megérti, hogy a saját jól felfogott érdeke is az, hogy legyenek beporzók, és hogy legyenek beporzóbarát kertek, akkor az is átértékelődik, hogy egy adott területen mi számít asz ember számára hasznos és mi számít haszontalan növénynek.
A másik dolog, ahol a cinikus megjegyzések előtt érdemes egy kicsit tájékozódni, azok a Beporzoona méhsejt alaprajzú magaságyásai, amelynek külső falai COR-TEN acélból készültek. A felületes szemlélő számára ezek egyszerűen rozsdás fémlemezek. A valóságban a COR-TEN acél, amelyet manapság az építőiparban is széles körben használnak, olyan acélfajta, amelynek felszínén rozsdaszínű, korrózióálló patinaréteg képződik, amely magát az acélt megvédi a további rozsdásodástól.
