Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által elindított Wetlands for Life című, a vizes élőhelyekkel foglalkozó természetvédelmi kampány részeként, amely kampányhoz mi is csatlakoztunk, rendszeresen teszünk közzé érdekességeket a vizes élőhelyekről és a vízi élővilágról: ezúttal a halak érzékeléséről.
Mi emberek a látás alapján gyűjtjük be a legtöbb információt a környezetünkről, és a halak jelentős részére is igaz, hogy kifejezetten jó a látásuk. Persze a látómezőjük többnyire nagyobb, mint a miénk, mert fontos látniuk maguk körül, hogy merről jön a veszély. Ezért olyan domború a legtöbb hal szeme, és ezért nevezik műszaki területen is „halszemoptikának” a különösen nagy, akár 180°-os látószögű optikai rendszereket. Egyes halak az emberi szem számára nem látható színeket, az infravörös (IR), illetve az ibolyántúli (UV) fényt is érzékelik.
A legtöbb hal testén kétoldalt egy speciális érzékszerv, az úgynevezett oldalvonalszerv húzódik. Ez tulajdonképpen a pikkelyek alatt helyezkedik el, de vonala legtöbbször az állat testfelszínén is kirajzolódik. Az ember számára ismerős érzékszervek közül talán a tapintáshoz hasonlít legjobban az oldalvonalszerv működése, amely a víz áramlását, apró nyomásváltozásait, illetve a vízben terjedő rezgéseket érzékeli. A halak ennek segítségével tudják optimalizálni az úszásukat az áramló vízben, tartják a helyüket a rajban, és minden mást is érzékelnek, ami a vízben mozgást, áramlást, rezgést kelt. Mindezt akár „távolsági tapintásnak” is nevezhetnénk.
Persze a „közelségi tapintás” sem ritka, különösen azoknál a halfajoknál, amelyek táplálkozás közben felkavarják az aljzatot, lehetetlenné téve azt, hogy látásukra hagyatkozzanak. Ők általában bajuszszálaik segítségével tapogatják ki az üledéket és benne a táplálékot. A hazai halfajok közül is bőségesen akadnak olyanok, melyek ilyen tapintószervekkel rendelkeznek, a harcsától a pontyon át egészen a tokfélékig.
Sok halnak kiváló a szaglása is, de ami még érdekesebb, hogy néhány halfajra az elektromos érzékelés is jellemző. Ennek mindjárt többféle módja van. Egyes halak a zsákmányállat izommozgása által keltett gyenge elektromosságot érzékeli, ami így a táplálkozást segíti. Más fajok izomzatuk segítségével elektromágneses teret gerjesztenek maguk körül, és érzékelik ennek a térnek a változásait, torzulásait, amelyet a környező tereptárgyak okoznak. Állatkertünkben több olyan halfajt is bemutatunk, amely a saját maga által létrehozott elektromágneses tér segítségével alkot képet a külvilágról: ilyen a Varázshegyben, az Őstenger bemutatóhelyen látható elefánthal, és ilyen az elektromos angolna is a Pálmaház alatti Akváriumban.
