Amikor a nagy mara még kicsi

Bár más állatainkhoz hasonlóan a nagy maráknak otthont adó kifutónál is ismertető táblák mutatják be az ott lakó fajokat, gyakran halljuk, hogy látogatóink inkább találgatásokba bocsátkoznak ennek az állatnak a láttán. A dologból általában valami olyasmi kerekedik ki, mintha ebben az állatban a nyulak, az őzek és a kenguruk jellegzetességeit fedeznék fel egyszerre. A nagy mara azonban még akkor sem nyúl, ha néha pampanyúlnak is szokták nevezni, az őzekkel és a kengurukkal pedig végképp nincs rokonságban.

Ez az állat ugyanis egy rágcsáló, méghozzá viszonylag nagyobb termetű, mert a vízidisznókat és a hódokat nem számítva nemigen akad olyan a rágcsálók között, amely a nagy maránál nagyobbra nőne. Dél-Amerikában, annak is a déli részén, leginkább Patagóniában őshonos. Nappal aktív, és szeret is napfürdőzni, amit mostanában egyre gyakrabban láthatunk az Állatkertünkben lakó nagy maráknál is. Növényevő állat, étlapján elsősorban fűfélék szerepelnek.

A rágcsálók között eléggé szokatlan módon monogám párokat alkot, és gyakran több párból, illetve a kölykökből álló lazább közösségeket is alkot. A nőstények 13-15 hétig vemhesek, a kicsik pedig aránylag fejletten jönnek világra és gyorsan növekednek. Előfordul, hogy egy-egy üregben, kotorékban több szülő utódai is rejtőznek, de a szülők persze mindig megismerik a sajátjukat.

Nagy maráinknál eddig négy kölyköt figyeltünk meg, de további kicsik születése is várható. Persze most még nem mindig lehet egyszerre az összes jövevényt látni, hiszen előfordul, hogy egy részük a földalatti üregben tartózkodik, de ahogy egyre gyakrabban örülhetünk szép, napsütéses időnek, úgy a mara kölykök is mind több időt töltenek a felszínen, a kifutó olyan részein, ahol a nagyközönség is jól láthatja őket.

Állatkertünkben a nagy marák a Dél-Amerika kifutóban láthatók, társbérletben több más, szintén azon a kontinensen honos állatfajjal, így a vízidisznókkal, illetve a tapírokkal is.