Hálás szívvel gondolunk néhai Virághné Szamosi Judit szakpszichológusra, aki életében papagájaink nagy barátja volt, s mások mellett az Állatkerti Alapítvány javára is végrendelkezett. Ebből az adományból újul meg a jácintkék arák röpdéje.
Két esztendővel ezelőtt nem mindennapi levelet kapott Állatkertünk Alapítványa, amelyből az derült ki, hogy régi örökbefogadónk, Virághné Szamosi Judit végrendeletében Alapítványunk volt az egyik kedvezményezett. Mivel az örökhagyó kedvencei a papagájok voltak, a végrendelkezés nyomán kapott támogatást a jácintkék arák férőhelyének korszerűsítésére használtuk fel.
Röpdeavató ünnepség 2023. július 25-én
Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat-és Növénykert mai röpdeavató ünnepségen elmondta, hogy a budapesti állatkertben 43, legmagasabb szintű koordinációt jelentő, és 28 további tenyészprogram van, ahol ritka, kihalófélben lévő veszélyeztetett fajok zárt téri szaporítását végezzük, a jácintkék ara is az egyik ilyen fajunk. A tenyészprogramokban az állatokat nagyon szigorú szabályrendszer alapján párba állítják, ami annak érdekében történik, hogy genetikailag minél változatosabb, minél értékesebb állomány jöhessen létre, így a veszélyeztett vagy kritikusan veszélyeztett fajt megóvjuk a kihalástól. A papagájok esetében sok faj helyzete a természetben rendkívül nehéz. Az élőhelyek pusztulása, vagy pedig emberi tevékenység miatt is folyamatosan csökken vagy már el is tűnt a vadon élő állományuk. A jácintkék arák közeli rokona, a spix ara például ilyen, a természetben már eltűnt faj, melynek brazíliai visszatelepítését állatkertek közreműködésével megvásárolt területeken kezdték meg a közelmúltban. A kihalófélben lévő papagájfajok fennmaradásában az állatkertekben élő egyedek ezért kulcsfontosságúak.
Az állatkert főállatorvosa hozzátette, hogy a papagájoknak, mint fajcsoportnak nemcsak az állategészségügyi igényeik bonyolultak, hanem a szociális igényeik is magasak, rendkívül értelmes madarakról beszélünk, mint például a budapesti állatkert jácintkék arái is. A röpde átalakítása és megújítása azért is nagyon jelentőségteljes, mert így a jövőben két tenyészpárunk lehet. A Wuppertali Állatkerttel szoros szakmai együttműködésnek köszönhetően a meglévő tenyészpárunk mellé akár már idén érkezhet egy fiatal, párba állt tenyészpár.
“Egy állatkert nemcsak a tartással, a bemutatással tehet egy-egy papagájfajért, hanem az illegálisan tartott vagy csempészektől kobzott állatok menedéke is. Számos nagytestű papagáj, például kék-sárga arák, vörös arák, törpearák, különböző kakadufajok egyedei, de törpepapagájokból száz feletti madár került hozzánk kobzásokból. Kollégáink szakértelme, karanténunk és természetvédelmi mentőhelyünk közös sikere, hogy sokszor legyengült, nagyon rossz szállítási körülmények közül hozzánk került csempészett madarat meg tudtunk menteni. Többször előfordult az is az elmúlt időszakban, hogy a hatóságoknak segítséget nyújtottunk mintavételezésben, genetikai állomány meghatározásában”-zárta beszédét Dr. Sós Endre.
A jácintkék ara az egyik legnagyobb termetű papagájfaj a világon, már ha nem a súlyt, hanem a hosszúságot nézzük. A csőrtől a faroktoll végéig mért hossza ugyanis akár az egy métert is elérheti. Ennek, és látványos kék tollazatának köszönhetően az állatkertek népszerű lakója. Dél-Amerikában, ezen belül Brazília, Paraguay és Bolívia területén honos, ám természetes élőhelyén számuk sajnos csökkenőben van, így a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) sebezhetőnek minősíti a faj természetvédelmi helyzetét.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) összehangolt tenyészprogramot hívott életre a jácintkék arák természetvédelmi célú szaporítása érdekében, amelyben hosszú évek óta mi is részt veszünk. A faj bemutatásának ugyanis több évtizedes múltja van Állatkertünkben, és nagy sikerrel szaporítjuk is őket.
A kiváló tenyésztési eredmények elsősorban tenyészpárunknak, Tintának és Ramszesznek köszönhetők. Tinta, a tojó maga is Budapesten kelt, még 2003-ban, gondozóink „kézből” nevelték fel őt. Párja, Ramszesz valamivel idősebb: 1999-ben látta meg a napvilágot Berlinben és 2008 óta lakik a mi Állatkertünkben.
Az ő nászukból született (pontosabban kelt) Pico 2012-ben, Indigó 2013-ban, Azték 2014-ben, Tikal 2019-ben, Ayar 2020-ban, Inti 2021-ben, illetve Téotl 2022-ben. Az itt kelt jácinkék arák közül az idősebbek persze ma már más állatkertek lakói, de Inti és Téotl még Budapesten él. Illetve a közeljövőben Picót is visszavárjuk Wuppertalból, immár a párjával együtt, így Tinta és Ramszesz mellett egy másik rendszeresen szaporodó tenyészpárunk is lehet, már a következő generációba tartozó madarakból.
Ha már szóba hoztuk a Wuppertali Állatkertet, érdemes megemlíteni, hogy a jácintkék arák európai állatkerti tenyészprogramjában ez a németországi társintézmény számít a „párválasztási központnak”. A tapasztalat ugyanis az, hogy a különféle szakmai szempontok szerint összehozott párok között nincs meg feltétlenül a szükséges „kémia”, vagyis nem biztos, hogy tenyészpárként valóban működnek. Ezért sokkal jobb módszer egy nagy röpdében összehozni őket szerte Európából, hogy az állatok saját maguknak válasszanak párt. S az így kialakult párokat kell aztán elhegyezni a különböző állatkertekben. Éppen ezért küldtük wuppertali barátainkhoz nemcsak Picót, hanem Tikalt és Ayart is, illetve ezért utaznak majd Wuppertalba a még Budapesten lévő fiatalok is. Persze az ott összeszokott párokból mi is kapunk vissza, ezért is említettük, hogy Pico a párjával visszatér majd Budapestre.
A jácintkék arák szaporításához sok tér kell, bemutatóhellyel, illetve elkülönítési lehetőségekkel. Erre a célra a mi Állatkertünkben korábban a Xántus-ház közönség elől elzárt papagájszaporító röpdéi, illegve egy tíz évvel ezelőtt, saját erőből épített bemutató röpde szolgált. Amikor az Állatkerti Alapítvány egyeztetésbe kezdett a Virághné Szamosi Judit által az Alapítványra hagyott örökség felhasználásról (bár formálisan nem volt ilyen kikötés, mindenképpen papagájokkal kapcsolatos fejlesztésekben gondolkodtunk, mert az örökhagyónak ők voltak a kedvencei), Molnár Zoltán, az illetékes gyűjteményi körzet vezetője egyből azt vetette fel, hogy a jácintkék arák szaporítását szolgáló komplexumot lenne érdemes korszerűsíteni.
Műszaki szempontból a dolog nem is olyan könnyű feladat. Például nem mindegy, hogy milyen rácsot alkalmazunk, hiszen azt a papagájok mászásra is használják, és igen nagy mechanikai igénybevételnek is kiteszik. A fát például, és szinte minden más berendezési tárgyat is, ami puhább az acélnál, a jácintkék arák erőteljes csőrükkel könnyedén felszecskáznak. De számít az is, hogy a rácsháló milyen lyukbőséggel készül, mert ha túl nagy, a verebek bejárnak a röpdébe, és ezzel számos galibát okoznak, ha viszont túl kicsi, az már akadályozza a látogatók zavartalan szemlélődését. Montskó Éva, az Állatkerti Alapítvány kuratóriumának elnöke fáradhatatlanul készítette elő a műszaki kivitelezés megvalósítását.
A röpde korszerűsítéséhez végül – részben a saját tapasztalataink, részben a wuppertali tapasztalatok alapján – egy német cég, a Carlstahl speciális termékét, 2 mm-es szálvastagságú, 25×25 mm-es szemnagyságú, egyedileg méretre gyártott és a helyi körülménykere szabott acélrácsot használtunk fel.
Ez a férőhely nem egyszerűen egy bemutató röpde, hanem egy több részből álló, a bemutatáson kívül az állatok szaporítását is szolgáló komplexum, melynek korszerűsítését már régóta terveztük, annál is inkább, mert kiváló tenyészállatainknak köszönhetően igen nagy sikerrel szaporítjuk ezeket a csodás madarakat. A röpdekomplexum hátulsó, a közönség számára nem látható részének korszerűsítési munkálatai az ősz folyamán kezdődnek. Ezáltal nemcsak a jácintkék arák szaporításának és bemutatásának feltétlei javulnak, hanem egyúttal emléket állítunk vele papagájaink barátjának, Virághné Szamosi Juditnak.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
