Az állatok jólléte sokkal bonyolultabb és érzékenyebb kérdéskör, mint azt elsőre gondolnánk, ezért nem elég csupán általánosságokat emlegetni. Ha állatkerti-, globális természetvédelmi fókusszal tekintünk a kérdésre, akkor még több szempontot kell figyelembe venni.
Először is fontos tisztázni, hogy egy állat élete a vadonban sem feltétlenül optimális az emberi beavatkozásnak köszönhetően az elérhető táplálék mennyisége, a szaporodási lehetőségek vagy a búvóhelyek napjainkban sok faj esetében nem biztosítottak. A várható élettartam ezért a faj természetes élőhelyén rövidebb lehet, a szaporodás ellehetetlenülhet, a túlélés pedig kérdésessé válhat, szemben egy jól menedzselt zárt téri környezettel.
A modern állatkertek feladata ma már messze nem csak a bemutatás. Olyan komplex intézményekről beszélünk, ahol a természetvédelem, oktatás, kutatás és az állatjóllét összefonódik. Az európai (EAZA), amerikai (AZA) és világállatkerti (WAZA) szövetségek nemzetközi tenyészprogramokat működtetnek, törzskönyveket vezetnek, adatokat gyűjtenek. Ezen belül egyre hangsúlyosabbá válik az állatjóléti szempontok mérése, nyomon követése is. Ezek a keretrendszerek segítenek abban, hogy a zárttéri populációk fenntartása felelős, tudományosan megalapozott módon történjen.
Az „állatjóllét” fogalma sokáig szubjektív vélemények mentén mozgott, de mára világos, hogy a tudományos megközelítés elengedhetetlen. Az állat jólléte ugyanis egyéni. Nem kizárólag fajonként tér el, de változik az életkorral is, ezért egyáltalán nem lehet pusztán az emberek benyomásaira hagyatkozva megítélni. Ehhez megfelelő mérési módszerek kellenek. Például az Öt Szabadság Elve a táplálás, a fizikai környezet, az egészség, a természetes viselkedésre ösztönző lehetőségek és a mentális állapot alapján értékeli a tartóhelyeket. Jó példa az elefánttartás. Egy méretét tekintve nagy, de érzékeny állat tartásakor a takarmányozástól kezdve a testkondíció-értékelésen át a fogászati problémákig minden részlet számít.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben a közel hétszáz faj, mintegy hétezer egyedének gondozása mellett évente több mint kétezerötszáz mentett hazai védett állatot fogadunk. Ilyen egyedszám mellett kulcsfontosságú, hogy az állategészségügyi ellátás ne csak állományszinten, de egyed szinten is magasszínvonalú legyen. Az állatorvos feladata ezért nemcsak a betegségek kezelése, hanem a prevenció, a diagnosztika és iránymutatás a tartási környezet optimalizálására. Ez jól szervezett csapatmunka, amiben az állatorvosok a gondozókra is támaszkodva végezhetik napi feladataikat. A fizikális vizsgálatok, vérvételek, súlymérések sok esetben csak jól betanított állatokkal kivitelezhetők stresszmentesen. Ebben van kiemelt szerepe az állatokkal közvetlen kapcsolatot ápoló gondozóknak, akik a vizsgálatok közben pontos utasításokkal, nagy figyelemmel, partnerként irányítják akár a legnagyobb testű állatok mozgását is. Az orvosi tréning amellett, hogy a kezelés hatékonyságát növeli, a vizsgálatokkal járó stressz minimumra csökkentését is szolgálja.
Az egzotikus- és vadállatok gyógyászata nemcsak klinikai tudást igényel, hanem komoly etológiai, takarmányozási és tartástechnológiai ismereteket is. Legyen szó kétéltűekről, hüllőkről, madarakról vagy emlősökről, az állatorvos nem végezhet jó munkát anélkül, hogy ne ismerné ezeknek az állatoknak a biológiai és viselkedésbeli sajátosságait. Feladatuk felelősen dönteni fajmegőrzésről, kezelési módokról, és adott esetben akár arról is, mikor kell beavatkozni, vagy mikor lehet egy mentett állatot elengedni.
Állatorvosok szerepe nem áll meg az állatkert kerítésein belül. Nemzetközi fajmentő programok részeseiként és a hazai védett állatfajok mentésén túl, az Állatkert munkatársai ismeretterjesztő foglalkozásokkal közvetítik a modern tudományos álláspontot az elavult állattartási gyakorlatokkal szemben. Kutatásokkal segítik akár a hüllők képalkotó vizsgálatait, iránymutatást adnak a ragadozó madarak sürgősségi ellátására, vagy éppen a vadállatok befogási technikáinak gyakorlatára. Ezek mind azt mutatják, hogy itt egy sokrétű szakmai területről van szó, ahol a szaktudás, a fejlődés, és a csapatmunka együttesen hozza a sikereket.
Dr. Sós Endre, PhD, DipECZM a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, az Állatorvostudomány Egyetem Egzotikusállat-, Vad-, Hal- és Méhegészségügyi Tanszék egyetemi docense, az egyetem Egzotikus állatok gyógyászata szakállatorvos képzés óraadója. Témaköre Az állatkínzás és az állati jóllét romlásának felismerése a fogságban tartott vadállatok, cirkuszi- és állatkerti állatok esetében.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
