A gazdasági haszonállatok világnapjára

Sokan talán nem is gondolnák, de az újkőkor kezdete óta az emberiség szerte a világon mintegy negyven különféle állatfajt háziasított. A kutyáról és a macskáról, de a lóról, szarvasmarháról és sertésről is tudnivaló, hogy ezek az állatok eredetileg nem léteztek a természetben, hanem úgy jöttek létre, hogy az ember különféle vadon élő állatokat, vaddisznót, őstulkot, vadlovat, sztyeppmacskát, farkast (habár a kutya őse körül vannak viták) szelídített meg, majd pedig hosszú idő alatt háziasította, domesztikálta őket.

Ha át akarjuk tekinteni az összes háziállatot, kezdhetjük a felsorolást akár a ragadozó emlősöknél. Az ide tartozó háziállatok közül sokunknak bizonyára a kutya és a macska jut eszünkbe elsők között, hiszen sokan tartanak ilyen társállatokat. Évezredekkel ezelőtt háziasításuk egyik oka is az a társaság volt, amit az ember számára jelentenek, de nem ez volt az egyetlen szempont. Hiszen a kutyát kezdettől fogva használják házőrzésre, vadászkutyaként, illetve a nagyobb állatállományok megjelenésével párhuzamosan pásztorkutyákat is tenyészteni kezdtek. A macskának sem csak a társaságát kedvelte meg az ember, hanem azt a képességét, hogy kordában tartja a rágcsálóállományt. Nem véletlen, hogy a macskát először az ókori Egyiptomban háziasították, azon a helyen, ahol már több mint ötezer éve is léteztek magtárak, amelyeket valahogy meg kellett védeni az egerektől.

Vannak azonban más háziasított ragadozó emlősök is. Elsősorban a különféle prémesállatok (ezüstróka, kékróka, mosómedve, nyérc) tartoznak ide: őket eredetileg csak vadászták, de az utolsó másfél-két évszázadban már farmokon is tenyésztették őket. És ott van még a vadászgörény is, amely, mint a neve is mutatja, a vadászatban segíti az embereket már vagy három évezrede.

A rágcsálók között is vannak háziasítottak, részben szintén prémesállatok, mint a csincsilla vagy a nutria, részben laborállatok, mint a laboregér vagy a laborpatkány, nem is beszélve az aranyhörcsögről vagy a tengerimalacról. Utóbbit mi elsősorban kedvtelésből tartott állatként ismerünk, de Dél-Amerikában a tengerimalacokat évezredek óta a húsuk miatt tartják, tenyésztik.

A nyúl is legalább háromezer éve háziállatunk: eredetileg a húsa és a prémje miatt háziasították, de sokan tartják házikedvencként is.

A patások közül különösen sok állatot háziasított az emberiség. Ott van a ló és a szamár, a sertés, a szarvasmarha és a bivaly, a juh és a kecske, illetve néhány olyan egzotikus háziállat, mint a teve, a láma, az alpaka, a rénszarvas, a balimarha, a gayal és a jak.

Persze az ember nemcsak emlősöket, hanem madarakat is domesztikált. Gondoljunk csak a kacsára, a pézsmakacsára, a lúdra, a bütykös lúdra, a gyöngytyúkra, a pulykára, a házi tyúkra, a galambra, a fürjre, a hullámospapagájra vagy éppen a kanárira! De az aranyhalat és a nemespontyot, sőt, a rovarok világából a selyemhernyót és a méhet is nyugodtan a háziasított állatok közé sorolhatjuk.

A történelem során egyébként voltak más állatfajok is, melyek háziasításával az ember ugyancsak megpróbálkozott. Némelyikükkel az úgynevezett szemi-domesztikált, vagyis félig háziasított állapotig sikerült is eljutni, de végül nem történt meg a teljes értékű háziasítás. Az ókori Nyugat-Ázsiában például volt olyan civilizáció, ahol megpróbálkoztak az ott honos vadon élő félszamarak domesztikációjával, de a történelem viharai nem engedték, hogy hogy belőlük is háziállat legyen. Még az újabb időkben, a 19. és a 20. században is próbálkoztak kísérleti jelleggel a jávorantilopok, vagy éppen a zebrák háziasításával. Utóbbit azért gondolták jó ötletnek, mert Afrikában a lovat helyettesíthette volna a háziasított, az ottani betegségekkel szemben ellenállóbb zebra, ám a gépjárművek terjedése végül feleslegessé tette ezeket a törekvéseket.

Állatkertünknek egyébként fontos törekvése, hogy a távoli tájak egzotikus vadállatai mellett háziállatokat, gazdasági haszonállatokat is bemutassunk. Hiszen a mai kor városlakó emberei számára ezek az állatok is egzotikusnak számítanak.