fbpx

Állatlesen az Állatkertben

2024. november, 16. (szombat)

Egy állatkerti látogatás során adódhat olyan érzésünk, hogy néhány kifutó vagy más állattartó hely mintha üres lenne. Pedig a legtöbbször inkább arról van szó, hogy ott volt az állat, csak épp nem sikerült megpillantani. Valójában nagyon egyszerű trükkje van annak, hogy lehetőleg ne maradjunk le semmiről.

Rejtőzködő leopárd
Rejtőzködő leopárd

A régi idők szűkös állatkerti ketreceiben nem nagyon kellett keresni az állatokat. Manapság azonban, amikor az állatok sokkal tágasabb, változatosan berendezett, több növényzettel ellátott kifutókban, férőhelyeken kapnak helyet, előfordul, hogy némi időt kell szánni a megkeresésükre. Persze nem túl sokat, de ha 1-2 másodperc alatt nem látjuk meg az állatot, ne gondoljuk azt, hogy nincs is ott! Ehelyett inkább szánjunk még egy kis időt arra, hogy megtaláljuk! Általában 8-10 másodperc elegendő is.

Annál inkább érdemes időt szánni a dologra, mert ahol több állat lakik együtt, életterüket állatjólléti szempontból úgy érdemes kialakítani, hogy ne lehessen az élettér egészét bármely pontból belátni, hanem legyen tagolt, és legyenek kisebb-nagyobb, félreeső, intim zugok is. Éppen ezért a nagyobb kifutókhoz több betekintési pont és irány és tartozik, hogy mindent látni lehessen. Persze ezeket akkor meg is kell nézni, hogy biztosan megtaláljuk az állatot.

Általában elég jó módszer, ha megpróbálunk egy kicsit az állat fejével gondolkodni, és elképzeljük, hogy vajon az adott férőhely melyik részén tartózkodna a legszívesebben. Ha jól csináljuk, meg is fogjuk találni azon a helyen.

A kültéri kifutóval és belső férőhellyel egyaránt rendelkező állatoknál arra is oda kell figyelni, hogy télen valószínűleg nem a kifutón, hanem az állatházban tartózkodnak, ami persze nem baj, hiszen a legtöbb állatház belső tere is látogatható, tehát ott is meg lehet nézni őket. Csak éppen be kell menni. Az átmeneti időszakban pedig az is gyakori, hogy a gondozók nyitva tartják a külső és a belső férőhelyeket egymástól elválasztó ajtókat, hogy az állatok maguk dönthessék el, kint vagy bent tartózkodnak-e szívesebben.