Az Ausztrálházban látható repülőkutyák, más néven gyümölcsevő denevérek sok szempontból különleges állatok. Persze ez a denevérekről általában is elmondható. Mivel éjjel aktívak, fordított világítási program mellett mutatjuk be őket.
A denevérek igazán sikeres állatok, amit jól mutat, hogy az emlősök 6400 ismert fajából mintegy 1400 faj tartozik a denevérek közé. Táplálékuk többnyire állati eredetű: jellemzően rovarokból áll, de vannak békaevő, sőt vérrel táplálkozó denevérek is. A gyümölcsevő denevérek közel 200 fajt számláló csoportjának tagjai viszont vegetáriusok: gyümölcsökkel, nektárral, esetleg virágporral táplálkoznak.
Nemcsak életmódjuk különbözik a többi denevértől, hanem megjelenésük is. Persze nekik is bőrlebernyeges szárnyuk van, de a pofájuk egészen más: kutyáéra vagy rókáéra emlékeztet. Éppen ezért időnként repülőkutyának vagy repülőrókának is szokták nevezni őket. Különbség az is, hogy a gyümölcsevő denevérek rendszerint sokkal nagyobbra nőnek más denevéreknél. Ezért emlegeti őket a tudomány Megachiroptera néven (a mega ógörögül nagyot jelent), és ezért illetik őket az angol nyelvű szakirodalomban is a „megabats” névvel. A legnagyobb gyümölcsevő denevérek szárnyfesztávolsága a másfél métert is meghaladhatja.
A földrajzi felfedezések korában a trópusi vidékekre vetődött tengerészeket meg is lepte, hogy az Európából ismert denevérekhez képest a gyümölcsevő fajok milyen hatalmasra nőnek. Cook kapitány hajónaplójából kiderül például, hogy 1770-ben, amikor első déltengeri expedíciója alkalmával Ausztrália keleti partvidékét térképezte fel, az egyik tengerész azzal tért vissza a bozótból, hogy magával az ördöggel találkozott. Kérdezték is, hogy ugyan milyen alakban jelent meg neki az ördög. Mint kiderült, egy a talajon lassan haladó gyümölcsevő denevért gondolt annak. A beszámoló végén Cook annyiban megvédte kissé elhamarkodottan ítélő tengerészét, hogy az olvasónak elárulja, el kell ismerni, errefelé szokatlanul nagyra nőnek a denevérek…
Állatkertünkben a legtermetesebb gyümölcsevő denevérek az Ausztrálházban láthatók. Ausztráliában ugyanis különösen jellemzőek ezek az állatok. Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy az itt bemutatott faj, a természetvédelmi szempontból sebezhetőnek számító Lyle-repülőkutya (Pteropus lylei) valójában nem ausztrál, hanem Délkelet-Ázsiában honos faj, de az ausztráliai fajoktól csak a szakértők tudják megkülönböztetni.
Mivel a denevérek többnyire éjjel aktívak, állatkerti bemutatásuk némi kihívást jelent. A megoldás az, hogy ezeket az állatokat fordított világítási program mellett mutatjuk be. Ez azt jelenti, hogy a nappali órákban, amikor a kert nyitva van a látogatók előtt, halvány, derengő fénnyel világítjuk meg őket, az éjszakai órákban pedig napfénypótló mesterséges világítást kapnak. Így tehát látogatási időben azt hiszik, hogy éjszaka van, és így aktív életet mutatnak a látogatók szeme láttára. Az ilyen fordított világítási programmal működő állatkerti bemutatóhelyeket egyébként noctuariumoknak, esetleg „alkonyháznak” nevezik.
Az Ausztrálházban kialakított noctuariumi bemutatóban egyébként nemcsak gyümölcsevő denevéreket, hanem több más fajt, például az erszényesek közé tartozó ecsetfarkú patkánykengurukat, illetve egyszínű kuszkuszokat is láthat a közönség. És vannak máshol is az Állatkertben hasonló, éjjel aktív állatoknak kialakított bemutatóhelyek. Közülük az egyikben, a Varázshegy Sötétlabirintusában ugyancsak lehet denevéreket látni.
Bár a denevérektől sokan tartanak, ezek az állatok teljesen ártalmatlanok. Ez igaz a gyümölcsevő denevérekre is, eltekintve attól, hogy gazdasági kárt okozhatnak azoknak, akik mondjuk trópusi gyümölcsfa ültetvényeken gazdálkodnak.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
