Illatos kéregpatkányok a Fülöp-szigetekről

Amikor egy-egy különleges, a nagyközönség körében szinte alig ismert, Állatkertünkben viszont megtekinthető állatfajról esik szó, mindig elmondjuk, hogy bemutatási szempontból nemcsak az a küldetésünk, hogy a látogatók számára ismerős és ezért állatkerti látogatásaik során keresett állatfajokat mutassuk be, hanem azokat is, aki a többség számára újdonságot jelentenek. Hiszen a természettudományos ismeretek terjesztése, az élővilág sokféleségének bemutatása fontos feladat intézményünk számára. A luzoni kéregpatkányok tartásának is ez az egyik elsődleges oka, és bizony sokan vannak, akik ezt az állatfajt elsősorban onnan ismerik, hogy Állatkertünkben találkoztak vele.

A luzoni kéregpatkány (Phloemys pallidus) a rágcsálók rendjébe, azon belül az egérfélék családjába tartozik. 2-3 kilogrammos súlyával valójában ennek a családnak az egyik legnagyobbra növő képviselője. Amint nevéből is sejteni lehet, Délkelet-Ázsiában, egészen pontosan a Fülöp-szigetekhez tartozó Luzon szigetének északi és középső területein honos. Trópusi, erdőlakó jószágról van tehát szó, amely ideje nagy részét a fák ágai között tölti. Karmos ujjaival remekül alkalmazkodott a fák kérgén való kúszásra, ezért is kapta a kéregpatkány nevet.

Tápláléka főként levelekből, friss hajtásokból, gyümölcsökből áll. Éjjel aktív, és vagy magányosan, vagy párban él, illetve a párral tartanak egy darabig a kölykök is. Az egerek, patkányok és más, ugyanezen családba tartozó rágcsálók többségétől eltérően viszonylag kevés utódot, ellésenként általában csak egy (esetleg két) kölyköt hoz a világra. A kicsi öthónapos koráig él anyatejen, és általában 8-18 hónapos korban éri el az ivarérettséget. Úgy látszik, hogy sikeresen védekezik a ragadozók ellen, hiszen a rágcsálók többségének általában éppen azért van sok utódjuk, hogy akkor is maradjon elég kölyök, ha a ragadozók meg is tizedelik őket. A luzoni kéregpatkánynak egyébként jellegzetes, gyümölcsös-pézsma aromájú illata van, amely, ha nem is kifejezetten kellemetlen, talán elbizonytalanítja a ragadozókat.

Szerencsére a luzoni kéregpatkány nem veszélyeztetett, és még ma is viszonylag gyakorinak számít. Annak ellenére, hogy őshazájában egyes vidékeken nemcsak megeszik, hanem a bőréből kisebb zsákokat, öveket és sapkákat is készítenek az őslakók.

Ha valaki másutt is utánanézne ezeknek az állatoknak, érdemes tudnia, hogy a luzoni kéregpatkányt, és közeli rokonát, a sörtés kéregpatkányt (Phloemys cumingi) magyar nyelven időnként ködpatkány néven is emlegetik. Meg kell jegyezni azonban, hogy hibásan! Az igaz, hogy mindkét faj angol nevében szerepel a „cloud rat” elnevezés, amelyet tényleg fordíthatunk akár ködpatkánynak is (bár a felhőpatkány, fellegpatkány helyesebb fordítás lenne). Ám a közpatkány elnevezés más rágcsálók, legfőképpen a Crateromys-nembe tartozó négy faj angol nevében is szerepel. A magyar elnevezések sokkal következetesebbek, mint az angol nevek, így magyarul csak a Crateromys-fajokat hívjuk ködpatkánynak, a Phloemys nem két fajának viszont kéregpatkány a neve. A dolog egyébként egyszerű, ha az állatok magyar elnevezéseinél nem az angol név névből indulunk ki, hanem a magyar nyelvű szakirodalom több mint két évszázados hagyományait követjük. Vagy, ha már fordítunk, ebben a konkrét esetben célszerű a latinosított, de voltaképpen ógörög eredetű Phloemys névből kiindulni, amiben a phloem szó kéregre, háncsra utal, a mys pedig egérre vagy patkányra. Ráadásul a kéregpatkány és a ködpatkány összetévesztése azért is jelenthet gondot, mert nemcsak a kéregpatkányból, hanem a ködpatkányból is van olyan faj, amelyik Luzon szigete után kapta a nevét.

Állatkertünkben 2012 óta foglalkozunk luzoni kéregpatkányokkal. Annak egyelőre nem találtuk nyomát a régi dokumentumokban, hogy korábban is lett volna ilyen állatunk. Az elmúlt bő 12 évben viszont látogatóink folyamatosan megcsodálhatták ezeket az állatokat: eleinte a Xántus-házban mutattuk be őket, de most már évek óta a Varázshegyben laknak. Számos alkalommal szaporítani is sikerült őket.