(Kicsit) megtévesztő nevű antilop

Állatkertünk félhektáros Szavannakifutójában több afrikai állatot, például zsiráfot, gazellát, antilopot, sőt marabut is láthat a közönség. Még ilyenkor, télen is, hiszen hiába trópusi állatokról van szó, ettől még nem kell az egész telet fűtött istállóban tölteniük. Napi néhány órára még az évnek ebben a szakaszában is nyugodtan ki lehet őket engedni a kifutóra, sőt, még jó néven is veszik, ha egy kicsit kint lehetnek a szabadban.

A Szavanna komplexum állatai közé tartozik a gyűrűsfarkú, illetve defassa víziantilop néven ismert patás. Az antilop nevet nem kell nagyon magyarázni, hiszen ez a középkori latinra, sőt a hellenisztikus görög nyelvre visszavezethető elnevezés az egész világon elterjedt műveltségszó. Ám az, hogy mitől vízi, már bonyolultabb kérdés. A víziantilop ugyanis nem túl sokat tartózkodik vízben: annyit semmi esetre sem, mint mondjuk a víziló, vagy éppen a vízidisznó. Ugyanakkor a természetben jobbára a vízhez közeli élőhelyeket kedveli, a ragadozók elől menekülve pedig gyakran a vizenyős, lápos, mocsaras terep felé veszi az irányt, ahol sokkal ügyesebben mozog, mint az üldözői.

A gyűrűsfarkú név valójában félreértés. Főleg, mivel semmilyen gyűrű alakú csík vagy sávozás nincs ennek az állatnak a farkán. Annál inkább feltűnő azonban a farán látható gyűrűszerű, kör, vagy még inkább ellipszis alakú folt. A faj tudományos neve, a Kobus ellipsiprymnus is erre a jellegzetességre utal, hiszen az ellipsiprymnus ógörögül valami olyasmit fejez ki, hogy „ellipszisfarú”. Vagyis inkább gyűrűsfarúnak kellene hívni, és nem gyűrűsfarkúnak.

Ennek a víziantilop fajnak egyébként számos alfaja létezik. Ezek közül nálunk a defassa néven ismert alfaj látható. A nevet Eduard Rüppell német természettudós és utazó az Etiópiában hivatalos nyelvként beszélt amhara szókészletéből kölcsönözte: ezen a nyelven ugyanis így nevezik a szóban forgó antilopot.

A mi víziantilopunk egyébként a Cecilka nevet viseli. A már csaknem 17 esztendős patás egy csehországi állatkertből került hozzánk.