fbpx

Korallzátonyok látványos lakója

2024. november, 29. (péntek)

A Varázshegyben, az őstengeri bemutatóhelyen látható mandarinhal igazán szemet gyönyörködtető állat. Persze okkal pompázik ilyen harsány színekben: egyrészt figyelmezteti a ragadozókat, hogy vele nem járnak jól, másrészt igyekszik kitűnni a tömegből.

Mandarinhal
Mandarinhal

Állatkertünkben több olyan bemutatóhely akad, ahol tengeri állatokat is láthat a nagyközönség. Ilyen például a Cápasuli, de ilyen a Nagyszikla belsejében kialakított Varázshegy egyik bemutatóhelye, az úgynevezett Őstenger is. Némelyik itt lakó állatról, például a fejenálló medúzáról már korábban is írtunk.

Őstengerünk lakója a mandarinhal is. Ez a faj eredetileg a Rjúkjú-szigetektől (ahová Okinava is tartozik) a Fülöp-szigeteket és az indonéz szigetvilágot, valamint Új-Guineát övező vizeken át egészen az ausztrál partokig, az e vidékeken található korallzátonyok és a zátonyok által határolt lagúnák vizében őshonos. Igazi trópusi hal, és nem nagyon merészkedik 20 méternél mélyebbre, bár ivadékai a nyílt tengeren sodródva távoli koralltelepekre is eljuthatnak, ezért tudott a faj az említett földrajzi régióban széles körben elterjedni.

A kifejlett állatok a korallok alkotta zegzugos zátonyok között érzik igazán jól magát, táplálékuk pedig nagyobbrészt apró élőlényekből, felemáslábú rákokból, tengeri ászkákból, kicsiny férgekből és alkalmanként növényi táplálékból áll.

A mandarinhal nem túl nagy, nemigen nő hosszabbra 5-6 centinél. Cserébe viszont látványos, harsány, már-már pszichedelikus hatású, színes mintázatot visel. Persze nem elsősorban a mi kedvünkért, hanem a túlélés érdekében. A harsány színek egyrészt figyelmeztetésként szolgálnak a mandarinhalnál nagyobb ragadozók számára, hogy nem érdemes próbálkozni. A mandarinhal testét ugyanis a ragadozók számára taszító ízű, lényegében mérget tartalmazó nyálka fedi. A védekezés mechanizmusa úgy működik, hogy ha egyszer egy ragadozó valaha is belekóstolt egy mandarinhalba, a nyálka rettenetes ízét összekapcsolja a jellegzetes mintázattal, és legközelebb nem is gondol arra, hogy egy ilyen halat próbáljon meg zsákmányul ejteni.

A figyelmeztetésen kívül van még egy másik oka is a harsány külsőnek. Éspedig az, hogy az egy fajba tartozó mandarinhalak könnyebben megtalálják egymást. Gondoljunk csak bele, hogy a korallszirti élőhelyek a tengerekben olyanok, mint a trópusi esőerdők a szárazföldeken: itt a legmagasabb az egységnyi területre eső fajok száma! Az élővilág e zavarba ejtő sokfélesége egyúttal kihívás is az egyes fajok számára, amelyek igyekeznek jól megkülönböztethető külsőt ölteni. Hiszen már csak a párosodás miatt is fontos, hogy a fajtársak könnyen felismerjék egymást. Egyébként valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a korallszirti élőhelyeken olyan sokféle színű és mintázatú hallal találkozhatunk.

Még van egy különlegessége a mandarinhalnak, illetve az ő mintázatának. A legtöbb hal esetében ugyanis a kék szín úgynevezett interferenciaszín, vagyis a test felszínének mikroszerkezete által keltett optikai hatás eredményeképpen alakul ki. A mandarinhal, és még néhány közeli rokon faj esetében viszont a kék szín megjelenéséért kék színű pigmenteket tartalmazó színsejtek felelősek.

A mandarinhalon kívül persze sok más tengeri állatot is bemutatunk a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Annál is inkább, mivel küldetésnek tekintjük a tengeri élővilág megismertetését. E tekintetben jelentős hagyományokkal is rendelkezünk, hiszen Magyarországon az első olyan nyilvános akvárium, ahol a közönség eleven tengeri állatokat is láthatott, a mi Állatkertünkben létesült 1912-ben. A tengerlakó állatokkal kapcsolatos ismeretterjesztés ma aktuálisabb, mint valaha. Annál is inkább, mivel a 2021-től 2030-ig tartó időszakot az ENSZ az Óceánok Évtizedévé nyilvánította, s ennek fontos eleme a tengerekkel, óceánokkal, illetve a tengeri élővilággal kapcsolatos ismeretterjesztés is.