Az állatkerti Kisszikla északnyugati oldalán található keselyűröpdét többféle madár is lakja, közülük azonban a fakó keselyűk a legtermetesebbek. Látogatóink be is mehetnek közéjük, amivel egyrészt természetközeli élményt adunk a közönségnek, és reméljük, hogy közben magukat a keselyűket is sikerül megkedveltetnünk.
A keselyűk – mint a dögevő állatok általában – nem örvendenek túlzottan nagy népszerűségnek. Az ókori Egyiptomban ugyan a keselyű Felső-Egyiptom szimbólumának számított, de már az ógörög mitológiában sem túl hálás szerepben jelentek meg ezek a madarak. Gondoljunk csak Prométheusz titánra, aki ellopta a tüzet az Olümposzról, hogy az embereknek adja! A monda szerint az istenek annyira megharagudtak rá, hogy a Kaukázus szikláihoz láncolták, ahol egy keselyű minden nap kiette a máját (amely másnapra visszanőtt, hogy a keselyű ismét eljöhessen). Még a mai kor meséiben, animációs mesefilmjeiben is a keselyűk általában negatív szerepben jelennek meg.
Pedig a velük kapcsolatos ellenérzések inkább csak előítéletek, ráadásul a tetemek eltakarításával fontos szerepet töltenek be a természet „háztartásában”. Mi éppen ezért küldetésnek tekintjük, hogy a negatív sztereotípiák ellen harcolva az embereket közelebb hozzuk ezekhez az állatokat.
Méghozzá szó szerint! Állatkertünkben ugyanis a fakó keselyűknek – és több más állatnak – otthont adó röpdét úgy alakítottuk ki, hogy látogatóink is bemehessenek közéjük. Az egyébként eléggé termetes madarak természetesen nem bántanak senkit, a gondozóink által kirakott húst viszont jó étvággyal fogyasztják el. Mivel az etetőhely a kifutóban található sétány közelében van, a keselyű pedig akár kétméternyire is közel engedi magához az embereket, gyakran látjuk, amint látogatóink szelfit készítenek, háttérben az épp lakmározó madárral.
A fokozottan védett fakó keselyű eredetileg Magyarországon is őshonos, habár úgy 70-80 éve más nincs állandó állománya az országban, s csak ritka kóborlóként találkozni velük. A kóborló madarak általában Horvátország felől érkeznek. A Kvarner-öbölben található Cres szigetén elég jelentős állomány él az ott folyó terepi élőhelyvédelemnek köszönhetően, amelyben a kezdeti időszakban a mi munkatársaink is részt vettek.
