Ma van a költészet napja

Ma van a költészet napja Magyarországon! Ezt a jeles napot 1964 óta ünneplünk április 11-én, József Attila születésnapján. A költészet napjáról mi is mindig megemlékezünk Állatkertünk honlapján és Facebook-oldalán, hiszen az állatvilág, sőt még az állatkert is gyakran megjelenik a költészetben.

Korábban írtunk már Csokonai állattani érdeklődéséről, amely a Dorottya című „furcsa vitézi versezetben” is tetten érhető, és felidéztük Tandori Dezső állatos verseit.

Ezúttal Csukás István néhány állatkerti állatokról szóló versét vettük elő, amelyek a Vidám állatkert című könyvében, 1971-ben jelentek meg:

Oroszlán
Az állatok királya
bőg, be nem áll a szája,
mutatja a fogsorát,
úgy várja a vacsorát.
S ha bendője megtelik, vígan horkol reggelig.

Zebra
A kis zebra csupa csík,
az anyjára hasonlít,
az apjára is kicsit,
hiszen az is csupa csík!
Ha megnő, se változik,
vele együtt nő a csík!

Víziló
Kétezer-száztíz kiló
egy megtermett víziló.
Ez a súly már nem csekélység,
reggelente nagy az éhség,
alig győzi három pékség,
még nézni is gyönyörűség.

Elefánt
Hogyha volna egy tál fánkom,
megenné az elefántom.
Kevés lenne fele-fele,
Fánkból több is férne bele.
Éppen ezért nem is bánom,
Amiért nincs elefántom.

Teve
A hátán púp és a neve
éppen ezért púpos teve.
Néha két púp is van rajta,
azért az is tevefajta,
kicsit hosszabb a neve,
ő is kétpúpú teve.

Papagáj
Nincsen nyelvi akadály,
jól beszél a papagáj,
nagyon szorgalmasan tanul,
természetesen magyarul,
reggeltől estig csak gagyog:
„A legeslegszebb én vagyok!”

Csukás István egyébként jó barátja volt Állatkertünket, rendszeresen felkeresett bennünket, sokat dolgoztunk együtt, sőt a háziállatokat bemutató zóna létrehozásakor még ismertető táblákat is írt az állatokról jellegzetes Csukás-stílusban.