A vízimadarak számára kialakított Nagy-tavon több különböző fajt is megfigyelhet a közönség a kormoránoktól a szürke gémeken át egészen a késő ősszel már itt vendégeskedő sirályokig. A máskor ugyancsak itt lakó pelikánokat viszont átmenetileg nélkülözni kell.
A vízimadaraknak otthont adó Nagy-tó Állatkertünk egyik legrégibb bemutatóhelye! Reitter Ferenc tervei alapján az 1860-as évek közepén létesült, tehát már 1866-ban, Állatkertünk megnyitásakor is megvolt. Igaz, az idők során alakja, formája, valamint partjának kiépítettsége bizonyos mértékig megváltozott, de mindenkor a vízimadarak egyik fontos bemutatóhelye volt, s az mind a mai napig.
Érdemes kicsit elidőzni a festői fekvésű tó partját övező sétányokon: a leszebb látvány talán a Krokodilház melletti partszakaszról, illetve a Japánkert és a tó között elhelyezkedő, úgynevezett Nadler-sétányról tárul fel, de a keselyűröpde melletti függőhíd felől is érdemes megnézni. És persze közben figyelmet szentelni a tó lakóinak is.
Mostanában a kárókatona néven is ismert kormoránok, illetve a szürke gémek, esetleg néhány tőkés réce a legjellemzőbb látnivalók, továbbá azok a sirályok, akik Európa északabbra eső területeiről húzódnak ide a téli időszakra.
Az év nagy részében legalább ennyire hozzátartoznak a Nagy-tó képéhez a pelikánok is, egészen pontosan az Állatkertünkben tartott két fajuk, a borzas és a rózsás gödények, akik egyébként rendszeresen szaporodnak is nálunk. Őket azonban átmenetileg nem láthatja a nagyközönség. Ugyanis a madárinfluenza elleni védekezés részeként elővigyázatosságból egy kulisszák mögötti, fedett, beltéri telelőhelyen szállásoltuk el őket átmenetileg.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
