Budapest 152. születésnapja és Nagy-Budapest létrejöttének 75. évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy felidézzük, miként formálta az Állatkert történetét az 1873-as városegyesítés, valamint az 1950-es nagyvárosi bővítés.
Budapest 152. születésnapja és Nagy-Budapest létrejöttének 75. évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy felidézzük, miként formálta az Állatkert történetét az 1873-as városegyesítés, valamint az 1950-es nagyvárosi bővítés.
Állatkertünk a főváros egyik legrégibb intézménye, hiszen már 1866-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, alapítására pedig természetesen még korábban, 1864-ben került sor. Ezzel még az ugyancsak patinás, 1867-ben alapított FŐKERT Zrt.-t, és az 1904 óta működő Fővárosi Szabó Ervin könyvtárat is megelőzzük. Az Állatkert valójában annyira régi, hogy régebbi még magánál Budapestnél is, hiszen az 1873-ban jött létre Pest és Buda szabad királyi városok, valamint Óbuda mezőváros egyesítésével, amelyre az 1872. évi XXXVI. törvénycikk alapján került sor. Az más kérdés, hogy maga Pest már az Árpád-házi királyok kora óta létezett…
Pest, Buda és Óbuda egyesítése a XIX. század második felére már jó ideje „benne volt a levegőben”. Hiszen már a reformkorban is beszéltek Pest-Budáról, sőt Buda-Pestről. Széchenyi István törekvései is ebbe az irányba mutattak, aminek legjellemzőbb példáka a két város között állandó összeköttetést biztosító Lánchíd megteremtése volt. Így aztán valószínű, hogy ha a reformok békésen folytatódtak volna, és az 1848-49-es szabadságharc, majd annak elvesztése után az elnyomás időszaka nem hátráltatta volna a folyamatot, a városegyesítés már hamarabb megtörtént volna.
Ugyanez volt a története az Állatkert ügyének is! Hiszen egy, lehetőleg Pesten megalapítandó állatkert gondolata is a reformkorban merült fel először, és a megvalósításra annak idején szintén a harcok kitörése, majd a Bach-korszak nehézségei miatt nem kerülhetett sor. Így aztán a dolog csak az 1850-es és ’60-as évek fordulóján kerül újra napirendre, a megnyitásra pedig 1866-ig kellett várni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a két reformkori elképzelés közül az Állatkertet végül hamarabb sikerült megvalósítani, mint a városegyesítést.
Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése önmagában nem is jelentett markáns fordulópontot az Állatkert életében. Inkább azt mondhatjuk, hogy az a folyamat, amelynek a városegyesítés egyszerre volt oka és következménye, az Állatkertben is éreztette hatását. Budapest lakossága egyre növekedett, a közlekedési kapcsolatok helyben és országosan is egyre inkább kiépültek, egyre kiterjedtebbé váltak a közműszolgáltatások, és maga a város is egyre inkább ki tudott állni fontos kulturális, közművelődési ügyek mellett.
Ehhez persze tudni kell, hogy amikor az Állatkert 1866-ban létrejött, a polgárosodás még nem állt olyan szinten, hogy a kert létesítésének és fenntartásának közhasznú feladatait bárki. akár az önkormányzat, akár az állam felvállalta volna. A kezdeményezés élére néhány a hazájáért tenni kívánó tudós hazafi állt, az Állatkertet magát pedig formailag részvénytársaságként alapították meg. Így is működött az első években, ám 1873-ban, épp a városegyesítés évében Állat- és Növényhonosító Társasággá alakították át, többek között azért, mert ez a társasági forma sokkal jobban megfelelt egy „közhaszonnal bíró”, ahogy ma mondanák, non-profit intézménynek.
Ezt követően az egyesített főváros egyre nagyobb szerepet játszott az Állatkert életében, többek között azáltal is, hogy a városatyák évről évre külön összeget szavaztak meg az intézmény közhasznú tevékenységének támogatására. És persze az sem elhanyagolandó szempont, hogy a területet, amely mindvégig Pest szabad királyi város, illetve 1873 után Budapest tulajdonában állt, a főváros jelképes bérleti díj, évi egy arany fejében engedte át használatra az Állatkertnek.
Az előrelátóbb városvezetők egyébként hosszabb távon azzal számoltak, hogy maga az Állatkert az azt fenntartó társaság tulajdonából előbb-utóbb a főváros tulajdonába kerül át. Erre végül 1907-ben került sor, az átvételt pedig nagyszabású felújítás, lényegében egy a fővároshoz méltó új Állatkert létrehozása követte 1909és 1912 között. Az egyébként, hogy Budapest ne csak átvegye az akkor meglévő kert fenntartását, hanem nagyvonalúan fejlessze is, különösen ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter, valamint Bárczy István, a nagy városfejlesztő főpolgármester szorgalmazta.
Egyébként ugyancsak Bárczy István volt az első, akit komolyan foglalkoztatott Nagy-Budapest létrehozása, vagyis az akkori Budapesttel szomszédos településeknek a fővároshoz való csatolása. Ez azonban csak jóval később, a második világháborút követően valósult meg. Egészen pontosan az 1949. évi XXVI. törvény döntött Budapest új területének megállapításáról, a fővároshoz csatolva 7 megyei várost és 16 nagyközséget. A jogszabály 1950. január 1-én lépett életbe, s jött létre a főváros mai formájában, már ami a határait, területét, 525 négyzetkilométernyi kiterjedését illeti.
Az Állatkertben ezekben az években nehéz idők jártak. Hiszen előtte, a második világháború végén, Budapest ostroma idején szinte valamennyi állatház megsérült, némelyikük romhalmazzá vált, a kétezernél is több állatból pedig csak maroknyi élte túl a háború borzalmait. A front elvonulása után ugyan szinte azonnal elkezdődött a helyreállítás, és 1945. május elsejére már újra látogatókat fogadott az Állatkert, de mind az 1945-ös, mind az 1946-os év inkább a túlélésről szólt, s utána lassan kezdődött el ismét a gyarapodás. Úgyhogy a háborús károk teljes felszámolása végül csak az 1950-es évek közepére, második felére sikerült.
Az 1950-es esztendő, Nagy-Budapest létrejöttének éve ezzel együtt fontos mérföldkő volt az Állatkert háború utáni talpra állásának folyamatában. Ekkoriban kapott az intézmény először jelentősebb összefű pénzt, méghozzá valutát arra, hogy az elpusztult állatállományt újra egzotikus fajokkal pótolják. A háborút ugyanis csak 23 állat élte túl, és bár két évvel később, 1947 tavaszára már 595 állat élt az Állatkertben, az egzotikus faunát még mindig csak 14 emlős és 23 madár, valamint 45 trópusi díszhal képviselte. 1950-ben viszont száznál is több egzotikus állatot sikerült beszerezni mintegy 300 ezer forint értékben, ami akkoriban igen komoly összegnek számított. Többek között jegesmedve, örvösmedve, hiéna, hiénakutya, oroszlán, tigris, teve, láma, tarajos sül, kenguru, számos egzotikus madár, koronásdaru és strucc is. Őszre az állatállomány már meghaladta az 1300 egyedet 120 különböző állatfajból.
A kor jellegzetes jelensége volt a látogatók számának rohamos növekedése is. 1948-ban 304 ezer, 1949-ben 411 ezer, 1950-ben pedig már 554 ezer fő kereste fel az Állatkertet, s ezt követően a látogatottság 2-3 éven belül már az egymillió főt is meghaladta. Ennek oka egyrészt az volt, hogy egyre több volt a látnivaló, de fontos tényezőnek tekinthetjük Nagy-Budapest létrejöttét. A város lakosságszáma ugyanis nemcsak a szomszédos települések a fővároshoz való csatolásával gyarapodott, hanem azáltal is, hogy a Nagy-Budapest által kínálat munkalehetőségek nyomán egyre többen költöztek a városba vidékről. A nagyobb lakosságszám pedig az Állatkertben is több látogatót jelentett.
