Megérkeztek a legfrissebb „népszámlálási” adatok Állatkertünk állatairól. Eszerint 658 állatfaj 7452 egyedéről és 78 tenyészetről gondoskodunk nap mint nap. Számos ritkulóban lévő állatfajjal is foglalkozunk, köztük 138 esetében a természetvédelmi célú állatkerti szaporítást nemzetközi tenyészprogram hangolja össze, amely programokban természetesen mi is részt veszünk.
Az óév vége, illetve az új esztendő kezdete jó alkalom arra, hogy a tovatűnő időben valamiféle mérföldkőnek jelöljük ki. Például azért, hogy egy „népszámlálást” tartsunk állataink között. Valójában persze az állatainkról szóló nyilvántartást folyamatosan és napra készen vezetjük, hogy bármikor megmondható legyen, pontosan mennyi és milyen állatunk van. Ez már csak azért is fontos, mert az állatállomány aktuális számai egyúttal „élelmezési létszámot” is jelentenek azon szakembereink számára, akik az állatok takarmányának beszerzéséért és előkészítéséért felelnek.
Ezzel együtt Állatkertünk Gyűjteményi Igazgatósága minden hónapban összesíti az állatállomány aktuális számait, amelyek közül most a 2025-ös és a 2026-os év fordulójának aktuális adatait tesszük közzé.
Eszerint az Állatkertben összesen 639 állatfaj 7336 egyede és 78 tenyészete él. Az emlősöket 101 faj 840 egyede, a madarakat 105 faj 789 egyede, a hüllőket 82 faj 370 egyede, a kétéltűeket 21 faj 153 egyede, a különféle halakat 185 faj 4570 egyede, a gerincteleneket pedig 145 faj 536 egyede és 78 tenyészete képviseli. Tenyészetekkel általában olyan rovarok és más gerinctelenek esetében számolunk, ahol nincs értelme az összes egyedet egyenként megszámolni.
A fentieken túl az általunk fenntartott Margitszigeti Kisállatkertben további 116 állat él, akik 19 különböző fajhoz tartoznak. Ez azt jelenti, hogy mindösszesen 658 állatfaj 7452 egyedéről, és a már említett 78 tenyészetről gondoskodunk.
Nemzetközi összehasonlításban ez kifejezetten nagy fajszámnak mondható, a hazai állatkertek közül pedig messze mi mutatjuk be a legtöbb féle állatot. A lényeg persze nem ez, hanem Állatkertünk hagyományos törekvése, hogy az élővilág sokféleségéből minél szélesebb keresztmetszetet igyekszünk bemutatni, hiszen a biodiverzitás az élet egyik legfontosabb jellemzője.
Az általunk tartott állatok között szép számmal akadnak olyanok, amelyek a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) kategóriái szerint sebezhetőnek (pl. a takin, a nílusi víziló, a tapír, a jácintkék ara, vagy az aldabrai óriásteknős), veszélyeztetettnek (pl. az ázsiai elefánt, a gyűrűsfarkú maki, az aranyhasú mangábé, a vörös panda, a tigris, a perzsa leopárd, az indiai oroszlán, az ázsiai vadkutya, az óriásvidra, a szürkenyakú koronásdaru, a tarvarjú, a kea vagy a komodói varánusz) vagy kritikusan veszélyeztetettnek (pl. a cebui disznó, a gorilla vagy a szumátrai orangután) számítanak. A Szavanna-komplexumban látható mhorr gazellák pedig éppenséggel a vadonban kihalt kategóriába tartoznak, hiszen vadonbeli állományuk az 1960-as, ’70-es évekre teljesen eltűnt (jóllehet legújabban már újra élnek vadon is egy visszatelepítési programnak köszönhetően).
A ritkulóban lévő fajok állatkerti tartásának – bemutatásukon túl – éppen az az értelme, hogy az állatkerti szaporítás segíthet megmenteni olyan fajokat, amelyek természetes élőhelyükön nagyon megritkultak, esetleg mára nem is maradt belőlük egy sem. Ezt a természetvédelmi küldetést nagyon komolyan vesszük, éppen ezért számos, egészen pontosan 138 fenyegetett faj esetében veszünk részt nemzetközi állatkerti tenyészprogramban.
Mivel idén ünnepeljük Állatkertünk 160. születésnapját, és ennek apropóján jubileumi emlékévet is hirdettünk, talán nem haszontalan néhány sorban felidézni, hogyan történt az állatok nyilvántartása a múltban. Természetesen papír alapon. Az állatállományról szóló nyilvántartások a kezdetektől fogva voltak, bár ezek eleinte elsősorban a számviteli igények alapján készültek. Tenyésztési szempontból is fontos információkat tartalmazó nyilvántartást, úgynevezett házi törzskönyvet az 1930-as évektől kezdve kezdtünk vezetni az Állatkertben Anghi Csaba, az Emlősosztály akkori vezetője, későbbi főigazgatónk kezdeményezésére. Ez egyébként akkoriban még nemigen volt szokás más állatkertekben. A régi adatok persze a múltbeli háborús pusztítások miatt csak töredékesen maradtak fenn. De azt például tudjuk, hogy az 1866-os megnyitáskor 598 állat élt Állatkertünkben, sőt az az adat is fennmaradt, hogy mire Budapest második világháborús ostroma véget ért, az Állatkert állatai közül már csak 23 egyed maradt életben.
